A vasárnaptól vasárnapig zajló tábor több újítást és felejthetetlen pillanatot tartalmazott, bár a szervezők igyekeztek ezúttal is megtartani a negyedszázados, jól bevált forgatókönyvet.
A magyarlapádi tábor fő vonzerejét a kezdetektől az biztosította, hogy a résztvevők autentikus falusi környezetben sajátíthatták el az itteni jellegzetes népzenét és néptáncot, amelyet helyi adatközlők és kiváló oktatók közreműködésével valósítottak meg, és így történt ez az idén is. Ezúttal sem hiányoztak a programból a korcsoportok és tudásszint szerint tagolódó táncoktatások és vetélkedők, az esténkénti táncházak, a gyerekek által oly kedvelt kézműves foglalkozások, és megtartották a helyi készítésű sajtok és borok kóstolóját is, valamint kirándulást szerveztek a közeli Gizella királyné erdejébe.
A tábor sikeréhez hozzájárult az is, hogy az idén nagyon sok résztvevő volt, nagyjából visszaállt a világjárvány előtti időszak népesebb jelenléte. Jöttek a környező városokból és falvakból, Erdély és Magyarország különböző vidékeiről, sőt Tokióból is érkezett táncolni tanuló vendég. A szervezőktől megtudtuk: újabban egész néptánccsoportok jönnek el a táborba, idén például a budapesti Bem Néptáncegyüttes, hiszen számukra fölöttébb értékes tiszta forrásból elsajátítani egy tájegység táncait.
Az idei tábor legnagyobb újdonságának Sipos Ferenc, az Ethnika Kulturális Alapítvány elnöke azt tartotta, hogy most először iktattak a programba, az Erdélyi Hagyományok Háza támogatásának köszönhetően, egy olyan mesterkurzust, amely a népi hangszerek magasszintű oktatását célozta meg. Ugyanakkor minden napra kiválasztottak egy tájegységet, ahonnan adatközlőket hívtak, így a résztvevők elsajátíthatták az illető népzenét és néptáncot. Hétfőn küküllőmenti nap volt, amelyen lapádi és környékbeli zenészektől tanultak a résztvevők, este pedig bemutatkozhattak a nagyközönség előtt. Kedden csángó estet szerveztek, André Csaba és csapata közreműködésével, szerdán Kalotaszeg mutatkozott be Varga István „Kiscsipás”és barátai jóvoltából, csütörtökön a Sóvidék népzene- és tánckultúrájával ismerkedhettek Miklós Károly és bandájának köszönhetően, pénteken pedig a szászcsávási zenészek, élükön Csányi Sándor prímással, hozták el és mutatták be népzenei örökségük.
A tábori újdonságok között Sipos Ferenc elnök említést tett egy frissen beszerzett színpadról is, amelyet a Csoóri Sándor Alapnak köszönhetően tudtak megvásárolni és felavatni a tábor gálaestjén. Szerinte az új színpad nagymértékben megkönnyítette a szervezést, hiszen most már nem kellett az önkormányzattól kérni a színpadot, ugyanakkor a sikeres rendezvényt a Bethlen Gábor Alaptól elnyert támogatás is biztosította. „A tánctábor koncepciója mindig Magyarlapád község magyarságának összekovácsolása irányába mutat. Alapítványunk legfontosabb feladata a három falu, Magyarlapád, Magyarbece és Magyarbagó magyarságának egybetartása, egyedülálló népi örökségének, anyanyelvének és nemzeti hovatartozásának megóvása, miközben minél szélesebb körben igyekszünk népszerűsíteni egyedülálló népzenénket, táncainkat és viseletünket” – hangsúlyozta az elnök.
A tábor fénypontjára, a gálaestre, idén kivételesen nem szombaton, hanem pénteken került sor. Ekkor valósult meg az a rekordkísérlet, amellyel már pár hónappal ezelőtt megpróbálkoztak a lapádi lányok és asszonyok, és amelyet most fölül akartak múlni. Korábban, a Tánc Világnapja alkalmával rekordkísérlet felállítására szólította fel a magyarlapádi lányokat és asszonyokat a faluban tevékenykedő két Petőfi-programos ösztöndíjas, Tóth Bence és Tóth-Bóna Boglárka Luca, ezúttal pedig nagyjából háromszor annyian kapcsolódtak be a körtáncba, összesen százkilencvenen. Egy helyi adatközlő szerint Magyarlapádon a lányok és asszonyok régebb két kört alkottak, egy kisebbet és egy nagyobbat, utóbbi közrezárta a belsőt. A két kör ellentétes irányba mozgott, egy dupla spirált alkotva, ami egy erőteljes ősi szimbólum. A kezdeményezés érdekessége, hogy miközben csak helyi mozgosítást, a néptánc iránti érdeklődés és a népviselet viselésének ösztönzését tűzték ki maguk elé, a résztvevők rekordot döntöttek nem csupán Magyarlapádon, hanem egész Dél-Erdélyben is.
„Az, hogy ilyen sokan léptek egyszerre a női kapcsos táncban, szimbolikus értelmet kap itt Magyarlapádon. Reméljük, négy év múlva egyszerre lép majd mindenki és megérti, hogy együtt erősek vagyunk. Mi ezért dolgozunk, hogy Magyarlapádon a magyar emberek szabadon megélhessék a kultúrájukat, mert ez a község megérdemli, hogy itt a magyar emberek mondják meg, hogy mi a teendő, és ne egy román ember határozzon arról, hogy mi fog történni az iskolában, az egyházban. Addig fogjuk ütni a vasat, amíg eltörik” – hívta fel a közönség figyelmét a gálán elhangzott beszédében Lőrincz Helga, Nagyenyed alpolgármestere, arra a sajnálatos helyzetre utalva, hogy néhány ember „félrelépése” miatt az idei helyhatósági választásokon sem sikerült elérni azt, hogy magyar polgármestere legyen Magyarlapádnak.
Borítókép: SZILÁGYI ANNA
