Maros- és Kis-Küküllő Menti Népzene- és Néptánctábor Magyarlapádon
A magyarlapádi néptánctáborra idén is az évek óta megszokott minőségi oktatás, jó hangulat és vendégszeretet volt jellemző. Nincs is soha olyan résztvevő, aki elégedetlenül távozna, hiszen mindenki számára világos: nem sok olyan hely van Erdélyben, ahol élő népzene- és néptánckultúra létezik és „csak tiszta forrásból” sajátíthatja el a népdalokat, néptáncokat, hangszertudást. Igyekeznek is a lapádiak minél több érdeklődőnek átadni tudásuk, megmutatni népviseletük, hiszen ez a legnagyobb büszkeségük. Egy hét alatt kétezernél többen fordultak meg a környéken, ebből majdnem kétszázan vettek részt az oktatásban, esténként a táncházban mintegy ötszázan gyűltek össze, a szombati gálán pedig alig fértek a 250 négyzetméteres óriási sátorban ( a kultúrotthont 3 éve sem sikerült még felújítani - ez a hazai viszonyok között is felfoghatatlan).
Ugyanakkor a tábor a helybelieknek is szól, hiszen a legfiatalabb generáció itt sajátítja el az első tánclépéseket. Sipos Ferenc, az Ethnika Kulturális Alapítvány elnöke, a Pirospántlikás zenekar prímása kiemelte: Lapádon az idősebb generáció tagjai közül mindenki tud táncolni, ezért egyértelmű, hogy ezt a láncot nem szabad megszakítani és továbbra is az kell legyen a legfőbb cél, hogy a gyerekek kivétel nélkül továbbörökítsék ezt a páratlan kincset. Mivel már nem létezik kaláka, vasárnapi tánc és hasonló régi szokások, a néptánctanulást más szervezett keretek között kell megoldani és erre a tánctáborok és az évközi oktatás nyújtják a legjobb lehetőséget.
Az idei táborban is több csoportban oktatták a táncot. A haladókkal Kis István és Kis Demeter Erika, a kezdőkkel Komáromi Kristóf és Kádár Kata, a gyerekekkel pedig Turzai Zsolt és Szabó Orsolya foglalkoztak, a helyszínek pedig az iskolai tantermek, a nagysátor és a szórványkollégium csűrje voltak. A kicsiknek népi gyermekjátékokat, a nagyoknak a lapádit tanították, a haladók pedig elsajátíthatták a közeli Magyarszentbenedek sajátos táncait is. A népdaloktatást Szilágyi András és Szilágyi Hajnal vállalták, akik az alapítvány által nyomtatott füzetek révén is népszerűsítették a környék gazdag népdalkincsét. A program koordinátorai a Petőfi-programos, Magyarlapádot imádó Hajdara-Herczeg Hajnalka és Hajdara Tamás voltak.
A táborozók körében egyre nagyobb érdeklődés mutatkozik a zeneoktatás iránt is, ezt az igényt a szervezőknek elismert hangszeroktatók bevonásával sikerült kielégíteniük. Vizeli Balázs budapesti egyetemi tanár koordinálta a zeneoktatást, illetve hegedűoktatást biztosított, a furulya kezelésének titkait Babolka Gábor árulta el, a nagybőgő kezelését pedig Pandák Viktor ismertette. És természetesen bekapcsolódott Nyitrai Tamás is, aki rendszeresen jár Budapestről Magyarlapádra egy zeneoktatási program keretében, és körülbelül 15 tanítványa van már.
A táborban több elismert muzsikus zenélt, akik kivétel nélkül hozzájárultak a rendezvény nívójához: a helyi Pirospántlikás és utánpótlása, azaz Kiss Adorján és Kónya Előd prímások és zenekaruk, a szászcsávási Csányi Sándor és zenekara, a mezőpalatkai Kodoba Florin és zenekara, és nem utolsó sorban egy visszatérő magyarországi vendég, Nyitrai Tamás és zenekara.
A tanoncok javarésze a környékbeli falvakból származott, így Miriszlóról, Magyarpéterfalváról, Magyarbecéből, Magyarbagóból, Csombordról, Lőrincrévéről, Marosdécséről és Marosgombásról, de egy népes magyarországi diákcsoport is érkezett a Pest megyei Perkátáról, illetve néhány visszajáró vendég Egerből és Debrecenből. Az is szokássá vált az évek során, hogy a Lapádról elszármazottak, főleg a közeli nagyvárosokban élő értelmiségiek a tánctábor idejére időzítik pihenőszabadságuk, hogy gyerekeikkel részt vehessenek az oktatásban. Továbbá egyre több vegyes házasságból származó gyerek is érkezik ebben az időszakban a nagyszülőkhöz, így a táborban a néptáncokkal együtt a magyar nyelvet is gyakorolhatják, ami életbevágóan fontos a szórványvidéken.
Idén is megrendezték a “Hopp karéjba legények!" pontozóversenyt, illetve "A lapádi hegytetőn" népdalversenyt, utóbbit épp a Várhegy festői tisztásán, a Hétág terén rendezett kiránduláson. Az idő legnagyobb részét kitevő néptáncoktatás mellett lehetőség adódott érdekes kézműves tevékenységekbe bekapcsolódni, amelyeket Szilágyi-Székely Melinda tanítónő és Székely–Bányai Andrea óvónő irányítottak nagy szakértelemmel. A helyi Biomilk termékek sajtkóstolóján is sok volt az érdeklődő, ezt borkóstolóval kötötték egybe, ahol a csombordi Salai József és a lapádi Turzai Sándor finom borait lehetett véleményezni. Mivel Lapád és környéke híres bortermelő vidék, a szervezők évente más-más borász termését mutatják be, így nagyobb esély van mindenkinek a bemutatkozásra. Továbbmenően, a helyi ízekre alapozó tábori étkeztetés a szórványkollégiumban zajlott; az intézmény ezúttal is bebizonyította sokirányú kihasználhatóságát, hiszen a már említett kultúrotthon felújítási munkálatainak elhúzódása miatt, nem lett volna egyetlen alkalmas hely sem a faluban a nagytételi főzésre.
Nagy érdeklődés övezte a helyi református lelkipásztor, Borbándi András “A népi építészet múltja, az öko építészet jövője” című előadást, amelyben a népi tudásnak, a hagyományos népi építészetnek az új mérnöki ismeretekkel való ötvözési lehetőségeit ismertette. A lelkipásztor számtalan erdélyi, sőt saját kivitelezést hozott fel példaként, releváns néprajzi bibliográfiát sorolt fel és megemlítette az ökoházakat bemutató internetes vonatkozásokat, sőt egyszerű számításokkal bizonyította be a beruházás gazdasági előnyeit is.
Mivel a Maros- és Kis-Küküllő Mente adta mindeddig a magyar kultúrának a legtöbb Népművészet Mesterét a néptáncban, a szervezők tavaly elhatározták, hogy minden évben ismertetnek egyet közülük . Öt személy vehette át eddig a Magyar Kormány e rangos kitüntetését: a lőrincrévi Karsai Zsigmond (1992), a magyarózdi Jakab József (2000), a szentbenedeki Vincze Árpád (2001), a nagyvesszősi Szabó Ferenc (2005) és a magyarbecei Szántó Ferenc (2016). Idén a nemrég elhunyt Szántó Ferenc "Didri"prímás és furulyásra esett a választás, arcképe a főplakáton is megjelenik; a szervezők ezzel is elismerésüket akarták kifejezni a táborban minden évben résztvevő muzsikus emléke előtt. Életéről, muzsikájáról Vizeli Balázs értekezett, hiszen nagyon közel állt Feri bácsihoz, szinte az egész anyagát összegyűjtötte. A másfél órás emlékestre, amelyre meghívták a becei és décsei leszármazottakat is, levetítették illetve lejátszották a tőle gyűjtött archív anyagokat, majd a még élő becei zenészekkel a tőle tanult nótákat húzták el. „Ez a legjobb és legszebb módja annak, hogy tiszteletünket fejezzük ki azok előtt, akiktől megtanultunk muzsikálni, ugyanakkor a fiatalokban is tudatosítsuk, hogy aki népi értékeinket, az őseinktől kapott kincset ápolja és továbbadja, az köztiszteletnek örvend, itthon is és Budapesten is”- mondta Sipos Ferenc.
Az értékmentés és a múlt iránti tisztelet másik sokatmondó példája az 1969-es Martin György-féle gyűjtésre való emlékezés volt. A neves Erkel-díjas néptánckutató, zenefolklorista kereken 50 évvel ezelőtt járt Magyarlapádon, az ekkor rögzített filmanyagot a benne szereplők jelenlétében vetítették le, ami az idei tábor másik feledhetetlen mozzanata volt.
