Népi gyermekjáték-találkozó elemistáknak Fehér megyében
Felejthetetlen élményben volt részük mindazoknak a kisiskolásoknak, akik szombat délelőtt, a gyönyörű tavaszi napsütésben, részt vettek az első ízben megszervezett népi gyermekjáték-találkozón. Vidám, mosolygó, jórészt népviseletbe öltözött gyermeksereg lepte el az Ethnika Kulturális Alapítvány rendezvénycsűrjét és pázsitos udvarán található játszóterét.
A fesztivál, akárcsak annak „kistestvére”, az óvodásoknak szervezett Kör, kör, ki játszik?, magyarlapádi pedagógusok ötlete alapján jött létre. Mindkettő célja a népi gyermekjátékok színpadi produkcióként való bemutatása, meghonosítása, népszerűsítése. A találkozó kiváló lehetőséget biztosított arra, hogy a szórványban élő magyar gyerekek korán megismerkedhessenek a népi hagyományokkal és egymással is, együtt játszhassanak, egymástól tanuljanak és közösséget alkothassanak.
„Aki zenével indul az életnek, olyan kincset kap ezzel, amely átsegíti minden bajon” – köszöntötte Kodály Zoltán szavaival az egybegyűlteket Szilágyi-Székely Melinda tanítónő, az ötletgazdák egyike, aki arra bíztatta a gyerekeket, hogy majd ők is adják tovább a népi hagyományok értékes gyöngyszemeit, a mondókákat, dalokat, kiolvasókat és megannyi mindent magukba ötvöző gyermekjátékokat.
A magyarlapádi három tanító-főszervező, Demeter Enikő, Szilágyi-Székely Melinda és Tövisi Antal elmondták: az óvodásoknak szánt, már nyolc kiadást megért népi gyermekjáték-találkozók sikerén felbuzdulva határozták el, hogy ők is szerveznek egy hasonló fesztivált az elemisták számára. Az első találkozót tavaly a világjárvány miatt csak online lehetett kivitelezni, de így is bekapcsolódott a megye mindenik magyar tagozatos iskolája. Az idei első „élő” rendezvényre, az egyéb versenyek és események miatt, mintegy fele volt jelen az érintett tanintézményeinknek, ami mindenképp biztató kezdetnek számít.
A gyerekek színvonalas, igényes produkciói kiemelték a magyar népi gyermekjátékok gazdagságát, humorát, megfoghatatlan varázsát, az énekek és a néptáncbetétek pedig sajátos hangulatot teremtettek. Mivel a találkozó nem versenyszerűen zajlik, díjkiosztás nem volt, viszont a zsűri tagjai, Gilyén Izabella tanítónő (Bethlen Gábor Kollégium, Nagyenyed) és Székely-Bányai Andrea magyarlapádi óvónő külön-külön értékelést írtak mindenik csapatról.
Az elsőként fellépő marosújvári gyerekek azonnal jó hangulatot teremtettek, igazi összetartó csapat benyomását keltették és jó ritmusérzékükkel tűntek ki. A torockószentgyörgyi csapat érdekes témaválasztásával, kiváló színpadi technikák alkalmazásával és az odaillő kellékek (furulya, kolomp) felhasználásával vívta ki az elismerést. A szép számban jelenlevő péterfalviak produkciója érdekes csúfolókat és kiszámolókat, valamint kevésbé ismert körjátékokat tartalmazott. A csupán hat, három fiúból és három lányból álló vajasdi csoport bebizonyította: kevesen is tudnak igazán jó közös játékot összehozni, ráadásul jól kihasználták, hogy mindenkinek van társa és a páros játékok szép csokorravalóját mutatták be. A magyarbecei kisiskolások a jó hangjukkal, bátor szereplésükkel, jókedvükkel vonták magukra a figyelmet.
Az utolsóként fellépő, népes, magyarlapádi gyerekek hangjától valósággal zengett a csűr, ám produkciójuk értékét növelte, hogy kizárólag helyi gyermekjátékokat adtak elő, amelyeket Tóth Bence és Tóth-Bóna Boglárka Luca Petőfi-programos ösztöndíjasok tanítottak be nekik. A pedagógusoktól megtudtuk: az egyik legautentikusabb szám egy 1961-ben rögzített videófelvételt vett alapul, amelyet Kerényi György és Lévay Györgyné Gábor Judit gyűjtött, az adatközlő pedig Szabó Mártonné Karácsonyi Zsuzsanna volt.
A bemutatók és a falatozás után a gyerekek kézműves tevékenységen vettek részt, ahol anyák napi ajándékokat készítettek, majd boldogan vették birtokba a játszóteret. Az esemény zárópontja, a közös körtánc az udvaron, méltó befejezése volt a napnak és szimbolikusan kifejezte a találkozó szellemiségét, célkitűzéseit. A szervezők minden csapatot oklevéllel tüntettek ki és mindenik iskolának két-két rózsatövet adtak ajándékba, hogy azok a lapádi találkozóra emlékeztessék majd őket.
A találkozó nem versenyszerűen zajlott, de a zsűri tagjai külön értékelést írtak mindenik fellépő csapatról
Felejthetetlen élményben volt részük mindazoknak a kisiskolásoknak, akik szombat délelőtt, a gyönyörű tavaszi napsütésben, részt vettek az első ízben megszervezett népi gyermekjáték-találkozón. Vidám, mosolygó, jórészt népviseletbe öltözött gyermeksereg lepte el az Ethnika Kulturális Alapítvány rendezvénycsűrjét és pázsitos udvarán található játszóterét.
A fesztivál, akárcsak annak „kistestvére”, az óvodásoknak szervezett Kör, kör, ki játszik?, magyarlapádi pedagógusok ötlete alapján jött létre. Mindkettő célja a népi gyermekjátékok színpadi produkcióként való bemutatása, meghonosítása, népszerűsítése. A találkozó kiváló lehetőséget biztosított arra, hogy a szórványban élő magyar gyerekek korán megismerkedhessenek a népi hagyományokkal és egymással is, együtt játszhassanak, egymástól tanuljanak és közösséget alkothassanak.
„Aki zenével indul az életnek, olyan kincset kap ezzel, amely átsegíti minden bajon” – köszöntötte Kodály Zoltán szavaival az egybegyűlteket Szilágyi-Székely Melinda tanítónő, az ötletgazdák egyike, aki arra bíztatta a gyerekeket, hogy majd ők is adják tovább a népi hagyományok értékes gyöngyszemeit, a mondókákat, dalokat, kiolvasókat és megannyi mindent magukba ötvöző gyermekjátékokat.
A magyarlapádi három tanító-főszervező, Demeter Enikő, Szilágyi-Székely Melinda és Tövisi Antal elmondták: az óvodásoknak szánt, már nyolc kiadást megért népi gyermekjáték-találkozók sikerén felbuzdulva határozták el, hogy ők is szerveznek egy hasonló fesztivált az elemisták számára. Az első találkozót tavaly a világjárvány miatt csak online lehetett kivitelezni, de így is bekapcsolódott a megye mindenik magyar tagozatos iskolája. Az idei első „élő” rendezvényre, az egyéb versenyek és események miatt, mintegy fele volt jelen az érintett tanintézményeinknek, ami mindenképp biztató kezdetnek számít.
A gyerekek színvonalas, igényes produkciói kiemelték a magyar népi gyermekjátékok gazdagságát, humorát, megfoghatatlan varázsát, az énekek és a néptáncbetétek pedig sajátos hangulatot teremtettek. Mivel a találkozó nem versenyszerűen zajlik, díjkiosztás nem volt, viszont a zsűri tagjai, Gilyén Izabella tanítónő (Bethlen Gábor Kollégium, Nagyenyed) és Székely-Bányai Andrea magyarlapádi óvónő külön-külön értékelést írtak mindenik csapatról.
Az elsőként fellépő marosújvári gyerekek azonnal jó hangulatot teremtettek, igazi összetartó csapat benyomását keltették és jó ritmusérzékükkel tűntek ki. A torockószentgyörgyi csapat érdekes témaválasztásával, kiváló színpadi technikák alkalmazásával és az odaillő kellékek (furulya, kolomp) felhasználásával vívta ki az elismerést. A szép számban jelenlevő péterfalviak produkciója érdekes csúfolókat és kiszámolókat, valamint kevésbé ismert körjátékokat tartalmazott. A csupán hat, három fiúból és három lányból álló vajasdi csoport bebizonyította: kevesen is tudnak igazán jó közös játékot összehozni, ráadásul jól kihasználták, hogy mindenkinek van társa és a páros játékok szép csokorravalóját mutatták be. A magyarbecei kisiskolások a jó hangjukkal, bátor szereplésükkel, jókedvükkel vonták magukra a figyelmet.
Az utolsóként fellépő, népes, magyarlapádi gyerekek hangjától valósággal zengett a csűr, ám produkciójuk értékét növelte, hogy kizárólag helyi gyermekjátékokat adtak elő, amelyeket Tóth Bence és Tóth-Bóna Boglárka Luca Petőfi-programos ösztöndíjasok tanítottak be nekik. A pedagógusoktól megtudtuk: az egyik legautentikusabb szám egy 1961-ben rögzített videófelvételt vett alapul, amelyet Kerényi György és Lévay Györgyné Gábor Judit gyűjtött, az adatközlő pedig Szabó Mártonné Karácsonyi Zsuzsanna volt.
A bemutatók és a falatozás után a gyerekek kézműves tevékenységen vettek részt, ahol anyák napi ajándékokat készítettek, majd boldogan vették birtokba a játszóteret. Az esemény zárópontja, a közös körtánc az udvaron, méltó befejezése volt a napnak és szimbolikusan kifejezte a találkozó szellemiségét, célkitűzéseit. A szervezők minden csapatot oklevéllel tüntettek ki és mindenik iskolának két-két rózsatövet adtak ajándékba, hogy azok a lapádi találkozóra emlékeztessék majd őket.
