A rendezvény minden évben nagy népszerűségnek örvend, hiszen a szervezők több évtizedes tapasztalattal rendelkeznek a hagyományápolás és közösségszervezés terén. Ezért könnyűszerrel alakítják át a programot a résztvevők igényeinek megfelelően. Így történt ez idén is, amikor kiderült, hogy Magyarországról elsősorban családok jelentkeztek, olyanok, akik a helyi népzenére fogékonyak. Az alapítványnak és az őt segítő Petőfi-programos Hajdara-házaspárnak végül sikerült élménydús, feledhetetlen napokat biztosítani mindenki számára.
A fő attrakció ezúttal is a hagyományos disznótor volt, azaz disznóvágás, ahogy arrafelé mondják. Magyarlapádon egyetlen Dezső van, a mindenkori majálisos disznó, ezt áldozzák és dolgozzák fel nagy vigalom közepette. A Magyarország minden területéről érkező 70-80 vendég számára, akik között sok felnőtt volt, érdekesnek tűnt megtapasztalni és összehasonlítani a különféle böllérszokásokat. A lapádi ősi recept nagyon finomnak bizonyult, mert a három nap után egy falatnyi sem maradt belőle.
A programfelelősök arról is gondoskodtak természetesen, hogy a vendégek számára minél gazdagabb és érdekesebb betekintést nyújtsanak a lapádi emberek hétköznapjaiba, gazdag múltjába és néphagyományaiba. A néprajzi és helytörténeti ismereteket templomlátogatással egészítették ki és helyi termékek sajt- és borkóstolóján vehettek részt. Mindeközben a vendégek sokat kirándultak a környéket övező dombokon-erdőkön illetve Nagyenyedet, Torockót és Gyulafehérvárt is meglátogatták. Hétfőn a fugadi Bánffy-kastélyban, annak szép pázsitos kertjében rendeztek bográcsozást, persze ez is hagyományos recepttel és muzsikaszóra történt, akárcsak a program minden mozzanata, a kirándulásokat kivéve.
A három nap legpezsgőbb órái a népzene- és néptánctanuláshoz fűződtek és hangulatilag is felülmúlhatatlanok voltak, hiszen ekkor kapcsolódtak be nagyobb számban a helybeliek is. Szombaton a Magyarlapádi Hagyományőrző Néptánccsoport tánc-, ének- és viseletbemutatót tartott, amelyet néptáncoktatás követett, ami olyan jóra sikeredett, hogy a tanoncok vasárnap este már képesek voltak együtt táncolni a helybéliekkel. Kétszer közös táncot is szerveztek, ahova már nagyon sokan betértek, a résztvevők létszáma elérte a háromszázat is ezeken a napokon. A talpalávalót magától értetődően a Pirospántlikás Zenekar húzta, amely kitett magáért, hiszen a napi muzsikálás mellett kétszer hajnalig tartó táncházban is helytállt. Az autentikus lapádi népzene egyre ismertebb az anyaországban is, a vendégek között akadt olyan, aki azért jött a rendezvényre, hogy a Pirospántlikástól tanuljon meg muzsikálni.
Sipos Ferenc, az Ethnika Kulturális Alapítvány elnöke szerint az ilyen jellegű találkozók kiváló alkalmat biztosítanak arra, hogy a helyi népi kultúrát népszerűsítsék, ugyanakkor lehetőséget teremtenek az anyaországi magyarokkal való kapcsolatok kiépítésére, ami a lapádiakat megerősíti anyanyelvük és nemzeti identitásuk megőrzésében.
