A tavaszi vigadalom mindenkor a megújulás, a jövőbe vetett remény, a magyar-magyar kapcsolatok ápolása, a természetszeretet és a hagyományőrzés szellemében zajlik. A Bethlen Gábor Alap támogatásával megszervezett rendezvény főszervezője, Bánffy Farkas, minden évben megtalálja a módját annak, hogyan lehet a fő attrakció, a hagyományos disznóvágás köré olyan programokat csoportosítani, amelyek a több éve visszajáró vendégek számára is meglepetéseket tartogathatnak. Idén a Petőfi-programos Hajdara-házaspár segítségével sikerült “felfrissíteni” a tizenegyedik éve folyamatosan megrendezett majálist.
Ha Dezsőnek, a disznóvágás mindenkori főszereplőjének leölését és elkészítését inkább csak külső szemlélőként élvezték, a résztvevők annál nagyobb igyekezettel kapcsolódtak be a többi, alapvetően interaktív és izgalmas programba. Közel 150 magyarországi vendégnek sikerült ezáltal új információkkal és feledhetetlen élményekkel gyarapodniuk, természetesen a tevékenységeket úgy állították össze a szervezők, hogy a helybeliek is bekapcsolódhassanak minél nagyobb számban.
A fugadi Bánffy-kastély minden évben rendkívül vonzó célpontja a rendezvénynek, ezért idén is egy teljes napot tölthettek el itt a vendégek, újdonságnak számított viszont, hogy ezúttal Magyarlapádról gyalogtúrát szerveztek a három kilométerre fekvő településre.
Az idén új elképzelések tették színvonalassá a lapádi majálist. A táborozók népes seregét öt csoportra osztották, élükre pedig egy “táncost” állítottak, akire nem csupán a néptáncoktatásban hárult feladat, hanem mindvégig segítenie kellett a tájékozódásban is. A néprajzi és helytörténeti ismereteket a vezetők interaktív módon és verseny formájában adták át, így egy pillanatig sem unatkozhatott senki. Természetesen nem volt kötelező részt venni minden próbán, de legtöbben a kellemes semmittevés helyett inkább a hangulatos megmérettetések mellett döntöttek.
A magyarlapádi református templom meglátogatása alkalmával a versenyzők egy térképet kaptak, amelyen be kellett jelölniök a hagyományos ülésrendet, kor és nem szerint. Az asztalosműhelyekben tett látogatáskor, sorrendbe kellett állítani a munkafolyamatokat, az ügyeskezűek pedig kipróbálhatták a fafaragást is. Mivel Magyarlapádon nagyon sok rózsatermelő tevékenykedik, a résztvevők elsajátíthatták az oltás-szemzés technikáját is.
Nagy népszerűségnek örvendett a népdalok, a helynevek (utcák , dülők, határok) valamint a becenevek gyűjtésének versenye is, utóbbinál az volt a legizgalmasabb kihívás, hogy az illető “tulajdonosával” közös szelfit kellett készíteni.
Újdonságnak számított az is, hogy csoportos kirándulást szerveztek Nagyenyedre, ahol Kónya Tibor lelkész tartott adatokban gazdag helytörténeti ismertetőt. Természetesen nem maradhatott ki a Biomilk üzemben tett látogatás sem, ahol az érdeklődők sajt- és borkóstolón vehettek részt.
Az élménydús napi programot mindezek ellenére úgy alakították ki, hogy a hangsúly a népdal- és néptánctanulásra essék, hiszen ez volt az igazi “vizsgatétel”, amelynek elbírálói ráadásul a közönséget alkotó falubelik voltak.
(Borítókép: Magyarlapád, forrás mediaklikk.hu)
