A múlt alkalommal leginkább admnisztratív feladatokról volt szó, most viszont elérkezünk a szakmához. Gyümölcsfák esetében a metszéshez. És itt adódik a kérdés: mit, mikor, hogyan kell metszeni? Mert egyáltalán nem mindegy, hogy szőlő, almafa vagy orgonabokor metszéséről beszélünk.
Szögezzük le rögtön az elején: a metszés tudomány, önálló „univerzum” a kertészkedés világában. És mivel van egy mondás, miszerint metszőollóval is lehet betakarítani – és itt nyilván a szakszerűtlen metszés miatt bekövetkező, akár több éven át jelentkező terméskiesésre kell gondolni – jó, ha ezt a legfontosabb tevékenységet kellő tudással végezzük. És amikor a metszés több éven át jelentkező hatásáról szólunk, azonnal szögezzük le azt is, hogy a metszés nem az azonnali eredményről szól. Azt, hogy a metszést jól végeztük-e, valószínűleg csak a következő évben, években fogjuk látni. Koronaalakítás, egészségügyi metszés, gyenge, közepes és erős metszés, csúcsdominancia stb. olyan fogalmak a metszés világában, amelyekkel tisztában kell lenni.
Hogy a kedves olvasó nehogy úgy járjon, mint Strázsa János Mikszáth Kálmán A hályogkovács című elbeszélésében, a kétes értékű „metszésgyorstalpaló” helyett – amire sem idő, sem terjedelem nem áll rendelkezésre – álljon itt néhány alapszabály, amit ha betartunk, nagy baj nem lehet.
Mindennek, így a metszésnek is rendelt ideje van. Ha az idő enyhe, a gyümölcsfák metszését február közepétől elkezdhetjük, főleg az olyan ellenálló fák esetében, mint az almafa, körtefa, birs. Abban az esetben, ha csak néhány gyümölcsfánk van, ne siessük el a metszést: a legmegfelelőbb idő virágzás előtt, mert ilyenkor könnyebben gyógyulnak a metszési sebek, és a fák ellenállóbbak a fertőzésekkel szemben. A sárgabarackkal, szilvával, őszibarackkal tanácsos márciusig várni, mert ha a hőmérséklet erősen fagypont alá csökken, ezek megmetszett ágai elfagyhatnak. Ámde legalább ennyire fontos az is, hogy az összes gyümölcsfa metszését legalább március közepéig végezzük el.
A tél folyamán elfagyott, letört, sérült vagy a láthatóan nagyon beteg ágakat (sok a kártevő, kórokozó rajtuk) metsszük le tőből. Az alma-, körte- és szilvafa sűrű koronát növel, ezért a ritkítás kötelező. Az egymást keresztező, befele növő ágakat tőből kell lemetszeni vagy fűrészelni, így a megmaradt termőrészek több fényhez jutnak, a rajtuk beérő gyümölcs finomabb lesz. A fiatal fákat a fa növekedési erejétől függően közepesen erősen vagy gyengén metsszük vissza, azaz a vessző 1/3-át vágjuk le. Amolyan ökölszabály, hogy az erősebb vesszőket hosszabra, a gyengébbeket rövidebbre metsszük vissza. Arra is figyeljünk, hogy lehetőleg mindig a kifele mutató rügy felett vágjunk, elkerülve így a hajtások befele növését, a korona besűrűsödését. Szabaduljunk meg az oldalra és a lefele tartó hajtásoktól, a párhuzamos csúcshajtásoknál mindig a gyengébbiket metsszük le tőből. A fa hosszanti növekedését erős metszéssel érjük el, míg termőágakat gyönge visszametszéssel nyerünk, amit 4-5 mm-el a rügy fölött, átlós szögben kell elvégezni.
Nagyon fontos, hogy éles és tiszta eszközökkel dolgozzunk, a metszőollót, a fűrészt az erre való készítményekkel rendszeresen, minden fa megmetszése után fertőtlenítsük. A sebkezelés sem maradhat el: minden 2 cm-nél nagyobb átmérőjű metszést sebkezelővel kenjük be ecsettel.
És végül a lehető legjobb tanács: ha úgy érezzük, hogy a hozzáértésünk hiányos, a kellő tudás megszerzésére olvassunk szakkönyveket, és vegyünk részt metszésbemutatókon, ahol tapasztalt szakemberek az elméleti tudás gyakorlatban történő alkalmazását szemléltetik.
A mezőgazdasággal kapcsolatos további közérdekű hírek a falugazdasz.ro honlapon követhetők.
