Képzőművész piarista öregdiákok kiállítása adventi hangulatban

Képzőművész piarista öregdiákok kiállítása adventi hangulatban
December végéig látogatható az a képzőművészeti kiállítás, amelynek a kolozsvári Báthory István Elméleti Líceum patinás könyvtárának Klub-galériája ad otthont a tanintézmény vezetősége, illetve az Örökségünk őrei TörténÉSZEK csapata szervezésében. A kedden megnyitott tárlaton Bokor Ernő festményeiben, akvarelljeiben, tusrajzaiban, grafikáiban és Grünwald Ernő fényképeiben gyönyörködhetünk – a két piarista öregdiákkal a Zágoni Mikes Kelemenről nevezett néhai főgimnáziumban olyan kiemelkedő művész-rajztanárok szerettették meg a képzőművészetet, mint Diviaczky Rezső, Debitzky István, Vámszer Géza.

Borítókép: Bokor Ernő és Grünwald Ernő (balról jobbra) a házigazda Schuller Hajnallal (A SZERZŐ FELVÉTELE)

Az eseményt konferáló Tamás Zsófia – aki Enyedi Brigittával, Szováti Klára Elizával, Mikó Lenkével, Rancea Krisztiánnal és Csöregi Mátéval (valamennyien 9. osztályos diákok) együtt alkotja a TörténÉSZEK csapatát – bevezetőjében elmondta: az ezen a képzőművészeti tárlaton bemutatott művek emlékmentők: visszahozzák a régmúlt pillanatokat, tárgyi-építészettörténeti szépségeket, átadva a jövő generációjának, hogy sok-sok év múlva is büszkén megtekinthessük őket. Hangsúlyozta: a líceum diákjai egy olyan tanulási folyamaton vesznek részt, amely egy életen át fog tartani, most ennek egy fontos állomásán vagyunk. „Szeretnénk megmozgatni minél több fiatalt, mert hisszük, hogy a múlt érték és üzenetünk célba ér” – tette hozzá.

Murádin Lovász Noémi tanárnő és az Örökségünk Őrei TörténÉSZEK csapata

Schuller Hajnal igazgató köszöntőjében rámutatott, hogy a piarista öregdiákok, valamint a Marianum Római Katolikus Leánynevelő Intézet volt diákjai ezen híres tanintézmények szellemiségében nevelkedtek és annak továbbadói egész életútjukon. Ez az iskola számukra napjainkban is ott van. A mai fiatalok pedig a fáklyavivők, s ettől a tanévtől két piarista paptanár, Molnár Lehel és Sárközi Sándor is segít nekik ebben. Ha a kereszténység és a művészet értékei több ezer éven át valósággal megmentették az emberiséget, úgy reméli, minket is megmentenek – nyomatékosította Schuller Hajnal.

Ezt követően Sárközi Sándor piarista paptanár rámutatott, hogy gyönyörű, egyben sokatmondó helyszíne van a rendezvénynek, hiszen szemben az egyetem, balra a néhai kegyesrendi rendház, jobbra a volt Kalazantinum piarista egyetem épülete. Ebben az ősi helységben sugárzik a Pietas (kegyesség), Litterae (tudomány), Ars (művészet), Patria (haza) iránti elköteleződés és felelősség szellemisége.

Fodor György piarista konfráter – a Zágoni Mikes Kelemenről nevezett piarista főgimnázium első utódiskolájának (11-es sz. líceum) öregdiákja – rámutatott, hogy a kiállított művek az alkotók hazaszeretetét és szülővárosukhoz, Kolozsvárhoz való ragaszkodásukat is tükrözik. Elmondotta, örvendetes, hogy nemsokára visszakerül régi helyére, a piarista templom és rendház előtti térre a Mária-oszlop, ez ugyanis nem csak hitéleti és történelmi jóvátétel, hanem azért is fontos, mert Isten Anyja, Mária a piarista rend és tanintézményeinek, diákságának legfőbb égi pártfogója: a rend címerére is Mária nevét – „Matris Dei” – írta az alapító Kalazancius. 

A kiállítás főszervezője, egyben az Örökségünk őrei TörténÉSZEK csapatának irányítója, Murádin Lovász Noémi rajztanár hangsúlyozta, hogy a képzőművészet alkotásait nemcsak órákon, hanem élőben is meg kell ismerni, csodálni. Erre ad alkalmat a két öregdiák kiállítása abban az ősi Alma Materben, amelyhez ezer szál fűzi őket.

Grünwald Ernő, a kémiatudományok doktora, olyan összetett műveltségű, hogy akár XXI. századi polihisztornak is nevezhetjük. Alkotásaikon láthatóak hazánk gyönyörű tájai, valamint a nekik – és valamennyiünknek – annyira kedves kolozsvári városrészletek, egyesek közülük már nem is léteznek.

 

Bokor Ernő szakmája gépgyári tervező, szinte hihetetlen, hogy erre a szintre emelte az amatőr képzőművészetet. Többször volt egyéni és kollektív kiállítása, még a stockholmi Magyar Egyesület székházában is.

 

Kilencvenegy éves kora ellenére Grünwald Ernő pontosította, hogy nem két öreg, hanem lelkileg két fiatal állítja ki most munkáit. Mivel elmondása szerint mindig nagyon szerette és művelte is az irodalmat, meglepetésként szabadon elszavalta a saját születésnapja alkalmából írt Ez is egy élet volt... című hosszú versét, csodálatos emlékezőtehetségről téve bizonyságot. Ezt megtoldotta egy kedvenc zongoradarab eljátszásával is.

Az esemény hangulatát emelte Erdődi Dorottya és Képiró Orsolya kilencedik osztályos tanulók fellépése, akik hegedűn és zongorán előadták a Merry go round of life című zeneművet.

Befejező mozzanatként Fodor György a László Attila főesperes-plébános összeállításában megjelent Élő rózsafűzér zarándokfüzettel valamint a Vasárnap katolikus hetilappal ajándékozta meg a szervezőket és az öregdiákokat.