Jósika-bál a Báthoryban? Miért épp Jósika-bál? – tették fel a kérdést a rendezvény elején a szervező diákok, majd magyarázatot adtak arra, hogy az Örökségünk őrei vetélkedőn – amelyen már harmadik éve vesznek részt – melyik műemlék épületet karolták fel, „vették örökbe”, és miért arra esett a választásuk. Amikor a báthorys örökségvédők a vetélkedő tavalyi meghirdetésekor a főtéri Jósika-palotát választották, még nem tudták, hogy iskolájuk és a Jósika-család között milyen szoros, évszázadokon át tartó kapcsolat létezett. De aztán kezükbe került Orbán István, néhai rajztanáruk 2006-ban kiadott könyve, a „Jósika örökség”, amely segített rávilágítani erre a kapcsolatra. Amint az említett könyvben olvasható: „A Jósika-család számos tagja a költő szavaival élve valóban nem hagyta a templomot s az iskolát. Függetlenül attól, hogy kitűnő, vagy csak jó minősítéssel hagyták el az alma matert, tudták, hogy az magyarságunk, magyar nyelvünk, megmaradásunk ősi bástyája, s azt védeni, építeni kell. Nem feledkeztek meg iskolájukról s azt minden lehetséges módon támogatták. Hálával gondoltak tanáraikra, nevelőikre, iskolájukra, amit gyakran tetemes adományokkal támogattak, legyen az tornatermi teljes felszerelés, cserkészmozgalmi védnökség, díszterem építés, szoborállítás.”
Teltházas érdeklődés a díszteremben
A líceum egykori diákja volt többek között a Jósika-család legismertebb, leghíresebb tagja, ifj. báró Jósika Miklós, akinek a szobrát a díszteremben avatták fel 1931. június 28-án, és a szobor költségeinek fedezését pedig egy másik Jósika-utód, Jósika Gábor vállalta magára. Az iskola padjait koptatta az 1810-es évek végén báró Jósika Sámuel, az utolsó erdélyi kancellár, valamint öccse, báró Jósika Lajos is, tordai főispán, a Római Katolikus Státus világi elnöke, a gentleman mintaképe, aki a maga idejében Európa legjobb vívója, az atlétika és a turisztika támogatója volt. A Kolozsvári Atlétikai Club (KAC) első elnökévé is őt választották. Hittel vallotta és tanította, hogy a magyar ember nem születés, de a nevelés által válik nemessé. Ő tekinthető a tornatanítás megteremtőjének az intézetben, 1857-ben tornaszer készletének 25 darabját ajándékozta a gimnáziumnak – idézték fel a nagyok emlékét a diákok.
1926. június 13-án, a piarista tanítórend Kolozsvárra költözésének 150 éves évfordulója alkalmából az intézet volt tanítványai nagyszabású diáktalálkozóra gyűltek össze. Megalakították a Kolozsvári Római Katolikus Főgimnázium öregdiákjainak szövetségét, amely az intézet és tanulóinak erkölcsi és anyagi támogatását tűzte ki céljául. Az új díszterem építéséhez adománygyűjtésbe kezdtek, a Jósika-család itt is jeleskedett. A kétszázezer lejes építési költség felét a család ajánlotta fel.
Profi táncbemutató
Mindezek az előzmények szolgálnak magyarázattal arra, hogy miért éppen Jósika-bált szerveztek, és miért pont a gyönyörű díszteremben – mondták el a diákok. Ám egy bál szólhat nem csak a felhőtlen szórakozásról, hanem az összefogásról, a bajbajutottak megsegítéséről, az adakozásról is, amint azt a korabeli példák igazolják. A báthorys csapat a tombolajegyek bevételét egy volt diáktársuk külföldi műtétjére ajánlották fel, aki nemrég súlyos síbalesetet szenvedett. Továbbá arról sem feledkeztek meg, hogy nők napja alkalmából köszöntsék a jelenlevő hölgyeket műsoros összeállításukkal.
Az iskola diákjainak előadása után a díszterem bálteremmé alakult, élőzene szolgáltatta az igazi báli hangulatot.
