Fertőszögi Péter közölte: a nagyvárosi kávéházak kultúrája a XIX. század közepén alakult ki Nyugat-Európában, Budapesten pedig 1888-ban nyílt meg az első ilyen létesítmény, azaz az Abbázia kávéház, az Andrássy úton. Az Abbázia közel negyed évszázadon át volt a budapesti művészek, politikusok, újságírók találkozóhelye, majd a XX. század elején, pontosabban 1907-ben a képzőművészek és az Abbázia tulajdonosa közötti nézeteltérés miatt előbbiek átköltöztek a Japán kávéházba, amely szintén az Andrássy úton működött. A második világháború előtt a harmadik ilyen hely a Fészek Művészklub volt, amelyet 1901-ben közadakozásból alapítottak.
– Arról a művészről, aki a XIX. század második felétől nem járt kávéházba, nyugodtan lehetett mondani, hogy nincs is jelen. A kávéházak nagy vonzerővel bírtak, tulajdonosaiknak érdekében állt megtartani a művészeket. Ha a fiatal művészt a nagy mesterek meghívták a törzsasztalukhoz, az a sikert jelentette – magyarázta Fertőszögi.
Fertőszögi elmesélte, hogyan tréfálták meg a XIX. század végén Donáth Gyula szobrászművészt kávéházi barátai, amikor naponta levágtak egy-egy kis darabot a sétabotjából, kalapjába pedig papírcsíkokat ragasztottak, hogy a szobrász azt higgye, megnőtt. A kávéházak falán a következő elmésségek szerepeltek: „az ember ne érje meg a halálát”, továbbá „nincs rossz pálinka, csak jobb”.
Borítókép: egykor.hu
