A kiállítást az RMDSZ Beszterce-Naszód megyei szervezetének elnöke, a megye alprefektusa, Décsei Atilla nyitotta meg, majd Molnár Helén sajószentandrási lelkész adta át a dési egyházmegye üdvözletét.
Vetési László lelkész előadásában betekintést nyújtott az egykori Beszterce-Naszód vármegye közigazgatási múltjába és jelenébe, kitért az elmúlt évtized történelmi sérelmeire, köztük az észak-erdélyi zsidók deportálására, a nemesi osztály felszámolására, a görögkatolikus egyház betiltására, a szász evangélikusok kitelepedésére, kiemelve az ortodox és pünkösdista egyházak térnyerését. Elmondta: a megyében jelenleg 428 ortodox templom van, ezek közül körülbelül harminc szász templom volt, amit az ortodox egyház a szászok 1944-es kitelepítése után átvett. A többi is zömében görögkatolikus volt eredetileg, ennek a felekezetnek csupán 34 temploma maradt a megyében, a 41 evangélikus-lutheránus templomból pedig alig 11. A római katolikusoknak 12, a reformátusoknak 47 templomuk van, a pünkösdistáknak már 115 templomuk és imaházuk, a jehovistáknak pedig körülbelül 12. A megyében egyetlen zsinagóga maradt.
Annak ellenére, hogy 47 református templomot tartanak számon a megyében, az anyaegyházközségek száma 29, amely fájdalmasan bizonyítja, mennyire szórványosodik a régió. A római katolikus egyház esetében szomorúbb a helyzet ugyanis a 12 templomból csupán három önálló plébánia van: a besztercei, a vicei és az óradnai, a többi filia vagy kívülről ellátott gyülekezet.
Érdekes módon unitárius gyülekezet nem maradt a térségben. Az 1638-as dési pert követően az unitáriusokat visszaszorították, ezek a közösségek visszatértek a református hitre – magyarázta. A megye egyetlen evangélikus gyülekezete a zselyki.
Elmondta: két olyan templom van a megyében, ahol a szász evangélikus templomok református kézbe kerültek, ilyen Tacs, ahol a reformátusok vásárolták meg a volt evangélikus romos templomot – jóllehet létezik egy protokollum a református és a lutheránus-evangélikus egyház között, amelynek értelmében ingyen megkapják egymás templomát megőrzés végett – illetve a szászlekencei, ahol a kis református közösségre szállt az evangélikus templom, amelynek karbantartása komoly kihívást jelent.
Vetési elmondta: a magyar nemesi osztály felszámolása nagy csapás volt, hiszen az egyházak nagy része patrónus egyház volt, ami azt jelentette, hogy a nemesi családok tartották fent a templomot. 1947 után az egyházak magukra maradtak. A református egyház úgy próbált túlélni, hogy kialakította a maga körlelkészségeit, missziós központjait, amelyek közül a naszódi az egyedüli a megyében.
Az előadó említette az elszórványosodott falvak üresen maradt egyházi lakásait, plébániáit, ezek újabb szomorú bizonyítéka annak, milyen nagy méretű Beszterce-Naszód megye és a Mezőség magyarságának a pusztulása. Több mint ötven üres épület van, amely arra vár, hogy jobbra forduljon a sorsa. Kiemelte ugyanakkor: a magyar közösségek szeretete és igénye a templomok, az egyház, a gyülekezeti élet iránt egyértelműen megmaradt, a gyülekezetek sok helyen önerőből is fel tudják építeni, meg tudják javítani templomukat. Több esetben az üresen maradt templomok harangjai új templomokba kerülnek, és hirdetik, hogy élünk – fogalmazott Vetési László a tusnádfürdői új templomot említve példának, amely a nagycégi református templom harangját fogadta örökbe.
Az előadó megemlített több olyan települést, amelyek nincsenek többé, létezésükről alig tudnak már. Az egyik ilyen Entrádám volt, amelyet egykor többségében zsidók laktak. Továbbá több olyan települést mutatott be, ahol jelenleg nincs, de minden jel arra mutat, hogy valamikor volt református templom.
Vetési László külön kiemelte azokat a templomokat – szám szerint húsz ilyen eset van –, amelyek komoly veszélyben vannak, hiszen a gyülekezetek nagyon megfogyatkoztak. Többek között a fűzkúti, a fellaki vagy a nagycégi református templom ilyen, ahol már nincs gyülekezet. Ezekre az enyészet vár, ugyanis még csak nem is műemlék templomok.
Mondhatni, szerencsések voltak azok a templomok, például a nagydemeteri, amelyek az ortodoxokhoz kerültek, és amelyeket bár úgy alakítottak át, hogy az megfeleljen a többségi vallás előírásainak, megtartották az épület műemlék jellegét – magyarázta.
Vetési László tiszteletes zárásként úgy fogalmazott: „a templomhoz élő gyülekezet kell, és csak az a templom marad meg, ahol valamilyen formában tulajdonos tulajdonul és ezt a valamilyen formát, illetve a templom szeretetét használja, gyakorolja. A templom ereje nem a falakban, hanem a gyülekezetben van.”
A szerző felvételei
