Kövér László, az Országgyűlés elnöke köszöntőjében úgy fogalmazott: a díjosztók részéről méltó és igazságos, hogy a XIX. században élt szenvedélyes szabadságharcosunkról, Petőfi Sándorról elnevezett díjat egy magyar és egy román XXI. századi szabadságharcos együtt kapja meg.
A házelnök szerint van valami, ami a különböző vérmérsékletű, hivatású, történeti és kulturális háttérű díjazottakat összeköti. Ennek alátámasztására egy gyermekkori varázslatot idézett fel: ha két egyformán hangolt hangvilla van a szobában, és az egyiket megrezegtetjük, a másik is megszólal.
1989 őszén ilyen varázslat történt díjazottjainkkal is: a romániai szabadság fuvallatára a marosvásárhelyi Kincses Előd és a sloboziai Mircea Dinescu lelkükben azonosan rezdültek – fogalmazott az Országgyűlés elnöke, hozzáfűzve, közös díjazásuk azért is bölcs döntés, mert arra hívja fel figyelmünket, hogy „valójában senki nem szabad és senki nincs biztonságban mindaddig, amíg mindenki nem részesül szabadságban és biztonságban”.
Így volt ezzel Petőfiék idejében a XIX. századi erdélyi románság a korabeli Magyarországon, így van ezzel 1920 óta a magyarság is a mai Romániában és így van ezzel minden európai nemzet – akkor is, ha felismeri ezt a történelmi igazságot, és akkor is, ha nem – fűzte hozzá.
Kincses Előd és Mircea Dinescu díjazása annak az üzenetértékű jelzése, hogy nemcsak felismertük, de magunkévá is tettük ezt az igazságot – fogalmazott.
A házelnök arra kereste a választ, hogy a két világháború, a náci és a bolsevik diktatúra és a posztkommunizmus után, a globalizmus korszakában, újabb háborúk árnyékában mi jelentheti korunk nemzedékei számára a Petőfi Sándor Szörnyű idő című versében említett döghalált, az erkölcsi megsemmisülést?
Az erkölcsi halál veszélye nemcsak Petőfire és kortársaira, hanem a jelenkor nemzedékeire is leselkedik – fogalmazott. A mai nemzedékek számára az erkölcsi halált az jelenti, ha hagyjuk, hogy az abnormalitás legyőzze a normalitást – vélekedett.
Schmidt Mária és Hernádi Zsolt tudna a leghitelesebben beszélni arról, hogy napjainkban a nyugati kultúrában, illetve az európai gazdaságban milyen pusztító következményekkel jár az abnormalitás – mondta és hozzátette: ő maga is tudna néhány dolgot mesélni arról, hogy a világpolitikában miként terjed ez a „járvány”.
Kincses Előd és Mircea Dinescu önmaguk életében hárították el az erkölcsi halált, és életpéldájukkal erősítenek mindannyiunkat abban, hogy a normalitás mindig megvédhető az abnormálissal szemben – mondta az Országgyűlés elnöke.
Mircea Dinescu költészetével és közéleti szerepvállalásaival a legabnormálisabb időkben is mindig éltette és élteti a reményt a normalitás romániai, magyarországi és európai táborában – emelte ki Kövér László.
Schmidt Mária, a XXI. Század Intézet főigazgatója felidézte, hogy a Petőfi-díjjal azokat a nagyformátumú személyiségeket díjazzák, akiket a szabadság szeretetének csillaga vezet útjukon. A főigazgató szerint Kincses Elődöt és Mircea Dinescut a szabadság szeretete és a diktatúrák gyűlölete is összekötötte.
Az elnyomás, a háborúk, a válságok közepette mindig voltak és ma is vannak olyanok, akik a szabadságot és a békét hirdetik és amikor már azt hisszük, hogy minden menthetetlen és reménytelen, ők akkor is kitartanak – hangsúlyozta.
Hernádi Zsolt, a Mol-csoport elnök-vezérigazgatója hangsúlyozta, hogy a Petőfi-díj szimbóluma annak, hogy a szabadságért folytatott küzdelem időtlen, a szabadságharcosok iránt érzett tisztelet és megbecsülés pedig örök.
Díjazottjaink igazi, közép-európai példaképek, hiszen sosem féltek kimondani: a szabadság a közös jó, amiért nemzeteknek, népeknek együtt kell küzdeniük – fogalmazott, hozzáfűzve, hogy a közép-európaiak megtanulták értékelni a szabadságot és az önrendelkezést, az tesz minket igazán erőssé és függetlenné, ha a kezünkbe vesszük a sorsunkat, és nem hagyjuk, hogy mások döntsenek helyettünk. Tudjuk, hogy akkor van jövőnk, ha kiállunk az igazunkért – hangsúlyozta Hernádi Zsolt.
Szili Katalin miniszterelnöki főtanácsadó laudációjában felidézte az erdélyi magyar jogász életútját és úgy fogalmazott: mindenkit büszkeséggel tölthet el, hogy egy olyan ember tesz minket gazdagabbá, mint Kincses Előd, akinek egyik legnagyobb érdeme, hogy a marosvásárhelyi pogrom idején fellépésével gátat vetett a polgárháború kialakulásának.
Kincses Előd, „az erdélyi magyarság nagy öregje” jog és erkölcs tekintetében megingathatatlan, rászolgált a Petőfi-díjra, egész életében megalkuvás nélkül vállalta a nemzet szolgálatát és ezzel sokak számára példát jelentett – hangsúlyozta.
A Mircea Dinescut laudáló Demeter Szilárd, a Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ elnöke úgy fogalmazott: a szabadságharcosok megváltják az embert. Katartikus élményeként idézte fel, amikor gyermekfejjel 1989 decemberében a televízióban látta, amint a költő bejelenti a romániai forradalom győzelmét.
A szabadság nem csak úgy van, hanem történik – fogalmazott és arra emlékeztetett, hogy a romániai kommunizmus embert próbáló időszakában elbukók próbálták később ugyanúgy kioktatni Dinescut, ahogy Tőkés Lászlót és Szőcs Gézát is.
A Petőfi díjat 2009 óta, a közép-európai népek szabadságáért az elmúlt évtizedekben kiemelkedően sokat tett jeles személyek kapják. Az idén tizenhatodik alkalommal odaítélt díjat Kövér László, Schmidt Mária és Hernádi Zsolt adta át a díjazottaknak.
