Ma már inkább azt mondhatnánk, hogy a vélemény az szent, a híreket pedig nagyon szabadon kezelik az emberek. Amikor álhírekkel találom magam szembe a világhálón, mindig eszembe jut egy rádiókabarés jelenet, amely a fenti címet viseli. A humoristák az átlagolvasónak állítanak görbe tükröt, anélkül, hogy túlságosan kiszíneznék a valóságot. Amikor azt a mondatot halljuk valakitől, hogy „olvastam az interneten”, akkor az illető teljes meggyőződéssel állítja, hogy bármilyen kimondhatatlan nevű oldalon is olvasta az általa felemlegetett hírt, az biztosan igaz, mert ugye „megírta az újság”. Persze csak az olyan hírek valóságtartalmáról állítja teljes meggyőződéssel, hogy igazak, amik a saját világnézetébe gond nélkül belesimulnak. Minden más híresztelés, ami ellentétes a véleményével, az a világot irányító háttérhatalomtól származik (illuminatus társaság, Bilderberg-csoport, Soros, amelyik jobban tetszik).
Legyen szó napi esetszámokról, vírushelyzetről, vagy a napokban felkapott híresztelésről, miszerint két hétig egész Európában áramkimaradások várhatóak. Nem arról van szó, hogy ezeknek a híreknek nem lehet valóságtartalma, de a népi fantázia annyira kiszínezi az eseményeket, hogy ember legyen a talpán, aki le tudja hámozni az igazság magváról a rátapadt pletykaréteget. Olyan híresztelésekkel is lehetett találkozni, hogy két hónapig maradunk áram nélkül.
Egykori filozófiatanárom, Blága József tett közzé egy bejegyzést a közösségi oldalán Tézisek a hülyéről címmel. Az elmélkedés egy kicsit segített megérteni a hülyeség természetét.
„Valaki nem azért hülye, mert nem érti a dolgokat, hanem azért, mert észre sem veszi, hogy nem érti, és ha felhívják rá a figyelmét, akkor sem érti. Elsősorban azok megnyugtatására, akik netán magukra vennék megállapításaimat, sietek leszögezni, hogy a legtöbb ember csak egy kicsit hülye, ezért tulajdonképpen nem is nevezhető hülyének. Az igazi hülye az, aki nagyon hülye! Ha valakiben fölmerülne, hogy talán hülye is lehetne, ez a legbiztosabb jele annak, hogy nem hülye. Ugyanis a hülyének nincsenek kétségei, nincs kilátása önmagából, és nincs önkritikája sem.”
Az ilyen emberekkel felesleges vitába szállni, mert úgy járunk, mint a Jehova tanúival folytatott vita közben. Őket nem tudjuk meggyőzni, de a végén jól felbosszankodunk. Az álhírek azért veszélyesek, mert a kútfő teljesen homályba vész. Még aki olvasta, az sem tudja megállapítani, hogy hol szerezte az információt, de mindig valami tekintélyes hírportálra hivatkozik, csakhogy még jobban érvelhessen az igaza mellett. Sajnos az utóbbi években az is bebizonyosodott, hogy még a nagyon tekintélyes és elismert hírportálok is képesek arra, hogy álhíreket vegyenek át.
Az álhírek legrosszabb hatása a pánikkeltés. Ilyenkor kezdünk el bespájzolni lisztből, olajból vagy vécépapírból. Az áramkimaradás azonban már kicsit bonyolultabb kérdés, mert nem tudjuk a csűrt, vagy a spájzot megpakolni elektronokkal dugig teletömött zsákokkal. Az álhírek figyelmen kívül hagyása nagyon fontos a lelki békénk szempontjából. A mai zűrzavaros világban nem lehet mindenre egyértelmű választ adni, de nagyon fontos, hogy elgondolkodjunk a körülöttünk zajló eseményekről, és próbáljunk megoldást találni.
A kétségbeesett ember sajnos nem megoldásokat keres, csak lebénul, cselekvésképtelenné válik, és másoknak is tönkre teszi a lelki békéjét.
A kételkedés annak a jele, hogy nyitottak vagyunk a megoldás keresésére, ezért nem baj, ha nem vagyunk mindig teljesen biztosak a dolgunkban.
Az a baj a világgal, hogy a hülyék mindenben holtbiztosak, az okosak meg tele vannak kételyekkel. (Bertrand Russell)
