Jó hangulat, kikapcsolódás, a befőttek bőséget, békét sugárzó otthonossága… Idén ősszel, miután a hideg annak rendje és módja szerint megcsípi a bogyókat, biztosan nem hagyjuk ki az alkalmat! – ígérem lelkesen.

A Püspök panzióban nem először járunk, legutóbb a pandémia idején menekültünk egy hétvégére a Kalota partjára. Arra az időszakra nem szívesen emlékeznek vissza az idegenforgalomból élők, de a faluturizmus felvirágoztatásában élen járó Kalotaszentkirálynak minden esélye megvolt, hogy a legrövidebb időn belül pótolja a veszteséget. „Felvirágoztatás” a szó szoros értelmében. Bár idén áprilisban még nem kerültek ki az ablakokba a muskátlik tonnái, és a sokezer tulipánnal is mostohán bánt a kora tavaszi hideg, a községben nyáron megforduló vendégek joggal hihetik, valamiféle fura versenyt hirdettek meg a faluban: lám, kinek szakad le hamarabb az erkélye a sok virágtól.

 Vincze-Kecskés István, a DaVincze turisztikai iroda megalapítója, a községben működő panzióhálózat működtetője az 1996-ban kezdett családi vállalkozásról beszél. Elhangzik a „visszavonulás” szó is, gyermekei veszik majd át a céget. Ez egyelőre csak hipotézis, ha jól értem, nagy gond ugyanis a munkaerő, reggeltől estig dolgoznak a feleségével. Kevés a segítség, ennek ellenére a szép számban jelentkező vendégseregek semmiben sem szenvednek hiányt.

A csűrből átalakított hangulatos ebédlő falán újabb fotók a jeles vendégekről. Mondhatni, a panzió „beteljesítette küldtetését”: Vincze-Kecskés István büszkén meséli, a Püspök panziót az a megtiszteltetés érte, hogy egyszerre láthatta vendégül az erdélyi magyar történelmi egyházak püspökeit. A névadó a dédapa, az ő ragadványneve volt a Püspök. Ehhez járt egy kis történet is: amikor a dédi született, nem sok esélyt adtak neki a túlélésre. Papot hívtak, mondjon egy imát, aki azzal vigasztalta a szülőket, ha a gyermek megmarad, még püspök is lehet belőle! Egyházfő ugyan nem lett a dédpapából, emléke azonban ilyen formában is tovább él.

A kis történeteket további kis történetek követik a szentkirályiakká vált holland családról, a Kecskésekről, Gerékről – talán még a sármos hollywoodi színésznek is lehetnek ide vezető gyökerei, hagyja rám, a szenzációhajhász újságíróra vendéglátónk. Históriák egész fűzére, amit jobban dédelgetnek a kopott rámás csizmáknál, díszes pártáknál.

A csűrajtóból még visszalépek: talán csak nem a román királyi család sarja? A fiatal Miklós, Margit hercegnőnek, a román korona őrének unokaöccse? Ő is járt itt – magyarázza Vincze-Kecskés István a falon lógo fényképre mutatva, amely akkor készült, miközben a herceggel sétálgat a faluban. Csinos kalotaszegi bujkában.  

Borítókép és fotók: TOMPA RÉKA