BENK ILONA
Meglepetésekkel tarkított délután volt. Erre az alkalomra újra összegyűlt a „régiek” két csoportja: érett, fiatal táncosok, akik megmutatták, milyen a „beérett termés”.
Az esemény résztvevőit elsőként Kis Magdolna iskolaigazgató-helyettes köszöntötte. Elmondta, milyen hálás a diákoknak és a szülőknek azért, hogy felismerik a tánc fontosságát és közösségépítő erejét. „Csak azok a szülők őrizhetik meg gyermekeiket magyarnak, akik ezt a magyarságot tartalommal töltik meg, mely tartalomra büszke lehet a gyermek…” idézte Vass Albert szavait. Beszédét, a nemzeti összetartozás ünnepére meghirdetett Kézfogás című produkció követte, amellyel Szarka Tamás felhívásának tettek eleget, immár második alkalommal.
A fellépőket Mircea Morosan polgármester és Antal István városi tanácsos is köszöntötte. Elismerő szavakkal köszönték meg azt a kemény, példaértékű munkát, amit ez a lelkes kis csapat évről évre végez.
Az est háziasszonya Török Ilona tanítónő volt, aki kolléganőivel: Boldizsár Tünde, Kolcsár Tünde és Kovács Éva tanítónőkkel együtt segédkezett az esemény megszervezésében, lebonyolításában, a népdalcsokor tanításában.
A fesztiválon részt vett a Bánffyhunyadi Vlegyásza Technológiai Líceum 0-4. osztályos diákjai, akik heti rendszerességgel, választott tantárgyként sajátíthatják el a néptánc fortélyait. Népi gyermekjátékokat (csúfolódót, párválasztót és humoros székely népballadát) adtak elő.
Jelen volt az Apró Suhanc együttes, az alsó tagozatos diákoknak az a csoportja, akik szabadidejükben is a néptáncot választják. Nemcsak a hunyadiak, hanem Nyárszó, Körösfő és Magyarvalkó is képviselteti magát e csoportban. Mindannyian kitartóak és nagyon ügyesek. Ők még csak kóstolgatják a kalotaszegi táncokat, csujogatásokat, szívesen éneklik népdalainkat.
Fellépett a Suhanc néptánccsoport. Jelenleg 24 tagot számlál, ők voltak a házigazdái a tavalyi néptánc fesztiválnak. A csapat rendszeresen részt vesz a környék rendezvényein: farsangi jótékonysági bálokon, Március 15-ei előadásokon, majálisokon, a bánffyhunyadi, kalotaszegi magyar napokon. Oktatóik: Kis Magdolna, Antal Éva és Bálint Zsolt, hisznek abban, hogy ezeknek a kis, táncos közösségeknek erejük van. Vallják: „Fontos, hogy a jelenben azon munkálkodjunk, hogy a múlt értékeiből minél többet adjunk át a jövőnek!” A térségben felvállalt értékmentő tevékenységükkel, a tánccsoport irányításával, működtetésével, a magyar identitást megtartó erőt kívánják továbbadni tanítványaiknak.
Megkérdeztem néhány diákot, mit jelent nekik a táncévzáró. Meglepetésemre, olyanok is válaszoltak, akik nem táncolnak, de ott vannak társaik mellett, bíztatják őket. Idéznék pár gondolatot:
„Boldogsággal tölt el, nagyon jó nézni, ahogy a nehéz táncokat bemutatják”, mondja egy hatodikos lány. Nyolcadikos társa ezt gondolja: „A néptáncévzáró a magyarok legszebb kulturális szokásait mutatja be. A viselet, a mozdulatok és a zene… A gyerekeknek is sikerül megmutatni, amit tudnak, s amiben jók.” Volt, aki kedvet kapott a jövő évihez: „Anya sokat mesélt nekem róla és megbántam, hogy nem voltam. Remélem, jövőre el tudok menni.”
A táncolók pedig így nyilatkoztak: „csodás élmény; ilyenkor önmagunk lehetünk; büszkeséggel tölt el; mindig felvidít; szeretem látni, hogy fejlődünk, szeretem, amikor az emberek ritmusra tapsolnak nekünk; türelemre tanít; legnagyobb büszkeségem, hogy a Suhancba járhatok; a tánc a mindenem; a néptánc lenyugtat, közben jól érzem magam; boldogságot és jóérzést jelent; nekem ez nagyon fontos összejövetel: megmutathatjuk mit tanultunk, és hogy nekünk mennyire fontos ez; szeretem, hogy szép ruhában táncolunk, és bemutathatom a kultúránkat és értékeinket; még azt is szerettem nézni, ahogy a régi Suhancosok is felléptek, és a végén a közös tánc…az össztánc…mindennel felér.”
És, hogy mit jelentett nekünk, nézőknek ez az alkalom? Gyermeknapi ajándék felnőtteknek. Így tudnám definiálni. Valódi csoda, ebben a zavaros világban, ahol az ember kis időre békére lel. Örömforrás, amiből a mosolyogva táncoló gyermekek tiszta lelke, ereje árad. Erő, amelyből töltekezni lehet. Szépség, amely a mienk, kalotaszegi magyaroké, s melyet büszkén mutatunk meg mindenkinek.
