Többször hallhattuk, amikor valaki arra utal, hogy egy jogi problémájával a CEDO-hoz fordul. A CEDO román mozaikszó, a Curtea Europeană a Drepturilor Omului-t, vagyis magyarul az Emberi Jogok Európai Bíróságát (EJEB) jelenti (továbbiakban: Bíróság).
A Bíróság kizárólag az Emberi Jogok Európai Egyezményébe (továbbiakban: egyezmény) foglalt jog megsértése esetében jogosult eljárni, mint például az élethez való jog, szabadsághoz és biztonsághoz való jog, tisztességes tárgyaláshoz való jog, büntetés kiszabásának tilalma törvényi rendelkezés nélkül, magán- és családi élet tiszteletben tartásához való jog, diszkrimináció tilalma, szólásszabadság, stb.
A Bíróság az egyezményben szó szerint nem szereplő emberi jogokat is kezelhet egyezményes jogokként, ha azok egy egyezményes jogból levezethetők, mint például az emberi méltósághoz való jog vagy a közérdekű adatok nyilvánossága.
Ugyanakkor az egyezmény nem tartalmazza a munkához való jogot, a szociális biztonsághoz való jogot vagy a választójogot (a szabad választásokhoz való jog viszont szerepel az egyezményben.).
Fontos megemlíteni, hogy nem minden általunk jogsérelemnek vélt intézkedés ellentétes az egyezményben szereplő jogokkal. Ezek a jogok ugyanis két csoportba sorolhatók: korlátozhatatlan (abszolút) jogok és korlátozható (relatív) jogok.
Abszolút jog például az élethez való jog és a kínzás tilalma, amelyek esetében az állam nem idézheti elő ezen jogok megsértését aktív magatartással. A jogsértés az abszolút jogok esetében akkor állapítható meg, ha az állam például elmulasztja a jogszabályi keret megteremtését, nem védi az állampolgárait ilyen jogsértésekkel szemben.
Korlátozható jogok esetében a Bíróság joggyakorlata azt követeli meg ahhoz, hogy egy korlátozás ne minősüljön jogsértésnek, hogy a jogkorlátozás szükséges és arányos legyen egy demokratikus társadalomban.
Az egyezmény két típusú kérelmet határoz meg: a természetes személy vagy személyek csoportja, gazdasági társaság vagy nem kormányzati szervezet által benyújtott egyéni kérelmet, valamint a szerződő felek, vagyis az aláíró tagállamok vitáján alapuló államok közötti kérelmet.
A Bíróság eljárása tehát nem magánszemélyek ellen, hanem tagállamokkal szemben kezdeményezhető. Ez azt jelenti, hogy a jogsérelmünk abból adódik, hogy egy adott állam nem tartotta be az egyezményben vállalt kötelezettségeit. Ilyen lehet például, ha azért ér minket jogsérelem, mert egy állam jogrendszere diszkriminációra ad teret, vagy peres ügyekben indokolatlanul hosszú ideig tart az eljárás, amely sértheti a tisztességes eljárás elvét, stb.
Fontos, hogy csak olyan államokkal szemben lehet eljárást kezdeményezni, amelyek az egyezmény részesei. Az egyezményen kívüli államok vagy magánszemélyek ellen benyújtott kérelmek elfogadhatatlannak minősülnek.
Kérelmet csak akkor lehet a Bíróság elé terjeszteni, ha az összes hazai jogorvoslati lehetőséget már kimerítettük, azaz az egyezménysértést panaszolóknak először végig kell járniuk a hazai bírósági rendszer valamennyi fokát, beleértve a legmagasabb szintű bírói fórumot is. Romániában a legfelsőbb foknak a „recurs”-ot (felfolyamodást) tekintjük, de amennyiben erre nincs lehetőség, a jogerős határozat meghozatala után egyből lehetőségünk nyílik a Bírósághoz fordulni; a kérelemnek az egyezményben meghatározott jog vagy jogok sérelmére kell vonatkoznia. A Bíróság hatásköre egyéb jogok sérelmének kivizsgálására nem terjed ki; a kérelmet az ügyben hozott utolsó bírói határozatot – az esetek többségében az érintett állam legmagasabb szintű bíróságának az ítéletét – követő négy hónapon belül kell a Bírósághoz benyújtani. (Fontos, hogy ez viszonylag új határidő, régebben 6 hónap állt rendelkezésre és az általános köztudatban még ma is 6 hónap van jelen.); kérelmező csak az állított egyezménysértés személyes és közvetlen áldozata lehet, aki a történtek során jelentős sérelmet szenvedett; beadvánnyal élni csak az egyezmény egy vagy több tagországának vonatkozásában lehet, más államok vagy magánszemélyek ellen nem; a beadványunknak meg kell felelnie bizonyos formai követelményeknek.
A kérelmünket bármely ET-tagállam hivatalos nyelvén benyújthatjuk, akár ügyvéd nélkül is. Az eljárás érdemi szakaszában viszont (tehát amikor az érintett kormány észrevételeire kell reagálni) már jogi képviselővel kell eljárnunk. A Bíróság előtti eljárás ingyenes, tehát nem kell érték alapú, vagy előre meghatározott összegű illetéket befizetnünk, hogy a kérelmünket elbírálják.
Nagyon fontos, hogy a Bírósághoz a https://www.echr.coe.int honlapon elérhető űrlap kitöltésével fordulhatunk.
A Bírósághoz benyújtott ügyek elbírálásának két fázisa van: az elfogadhatósági szakasz és az érdemi szakasz. Az elfogadhatóság vizsgálatakor, ha a beadvány eleve nyilvánvalóan elfogadhatatlan, kérelmünket elutasítják és a döntéssel szemben fellebbezésnek helye nincs. Ha az első szűrőn átjutott a kérelmünk, elkezdődik az érdemi szakasz. Azokban az ügyekben, melyekhez hasonlót a Bíróság esetjogi gyakorlata már ismert, a háromtagú bizottság dönt vagy ítélkezik (pilot ügyek). A kamara eljárásában az ügyet a Bíróság eljuttatja a perelt kormányhoz, hogy az megtehesse észrevételeit. Az észrevételeket mindkét félnek írásban kell megtennie. A Bíróság ezt követően dönt arról, szükséges-e a nyilvános tárgyalás – ezek az ügyek azonban a vizsgált ügyszámnak csak töredékét teszik ki. A kamara mindezek után meghozza ítéletét, mely csak a három hónap elteltével válik véglegessé. Ez idő alatt a kérelmező és a kormány is kérheti az ügy nagykamara elé terjesztését, újbóli megfontolás céljából. Ha a nagykamara bírói szűrőtestülete a kérelemnek helyt ad, az ügy ismételt vizsgálatra és nyilvános tárgyalásra kerül. A nagykamara ítélete minden esetben végleges.
A Bíróság tömegesen benyújtott panaszok esetén egyes ügyeket kiemelhet („pilot ügyek” vagy típus ügyek) és eldönthet (miközben a többi, folyamatban levő, ún. ismétlődő ügyben semmilyen érdemi lépést nem tesz), valamint az érintett tagállamot kötelezheti belső jogorvoslati lehetőség megteremtésére, mely a hasonló ügyeket a nemzeti jog szintjén a Bíróság döntésének megfelelően lezárja.
Romániában eddig két témakörben született pilot döntés, mégpedig a börtönzsúfoltság és börtönkörülmények ügyében (Rezmiveş és mások kontra Románia), valamint a visszaszolgáltatási eljárások kapcsán (Maria Atanasiu és mások kontra Románia).
Fontos tudnunk, hogy ellentétben a nemzeti jogvitákkal, a Bíróság az egyezmény alapján és a saját precedensértékű ítéletei alapján hoz döntést, így fontos tisztában lennünk adott témában született előző döntésekkel, ha a jogi problémánkkal szeretnénk a Bírósághoz fordulni. A már eldöntött kérdésekben, ahol a Bíróság kialakított egy bizonyos joggyakorlatot, számíthatunk arra, hogy a hasonló ügyekben hasonló döntés fog születni.
Az ügy kimenetelét tekintve lehetőség van a felek békés megegyezésére, melyre a Bíróság általában egy előre meghatározott kártérítési összeget állapít meg, melyet a felek elfogadhatnak. Ha az érintettek vitájuk ilyen módon történő lezárása mellett döntenek, a Bíróság törli az ügyet a lajstromából.
Ha a felek nem egyeznek meg, úgy a Bíróság érdemben dönt, vagyis visszautasíthatja a kérelmet vagy megállapíthatja az egyezményben felsorolt jogok megsértését és kártérítést ítélhet meg. A kártérítés mellett a Bíróság megítélheti a jogaink érvényesítésére fordított költségeink megtérítését is.
Akár békés megegyezés, akár érdemi döntés születik az ügyben, a döntés kötelező az államra nézve és a véglegessé válástól számított 3 hónapon belül köteles a megítélt összeget folyósítani a kérelmező részére.
Fontos tudni azonban, hogy a Bíróságnak nincsen joga a jogsértő hazai ítélet vagy jogszabály megsemmisítésére. A Bíróság csak a jogsértés kimondására és kártérítés megítélésére jogosult, nem a szó szoros értelmében vett újabb bírósági fórum.
Kiemeljük viszont, hogy a Bíróság ítélete úgynevezett felülvizsgálati ok, azaz a strasbourgi döntésre hivatkozva az érintett kérheti az adott nemzeti eljárás újratárgyalását, legyen az polgárjogi per vagy büntetőügy.
Ha bármilyen jogi kérdése van, azt ingyen felteheti az egyesület oldalán, a jogaink.ro weboldalon.
Balogh Zsuzsa jogász
