Az ünnepi szentmise előtt szentelték meg a templom 1700-as évekből származó restaurált orgonáját, amelyet László Attila így vezetett be: „Testvérek, ujjongva dicsőítsük a mindenható Istent, jóságának megszámlálhatatlan ajándékáért és neki, amint az apostol figyelmeztet, adjunk hálát szívünk és ajkunk általi dicsőítésével.” Meghintette szenteltvízzel és megtömjénezte az orgonát, ezekkel a szavakkal imádkozott: „Úr Isten, aki mindig örök és új szépség vagy, akinek bölcsessége irányítja a világot és díszíti a földkerekséget, téged az angyalok kara dicsőít, engedelmeskedve intésednek. Téged a csillagok együtt ünnepelnek, hűségesen követve törvényeid útját keringésükkel. Téged minden megváltottak szentnek hirdetnek, téged szívvel, lélekkel, ajakkal, élettel, boldog ujjongással ünnepelnek. De mi is, a te szent néped, ebben a boldog hajlékban összegyűlve, énekünket a mindenség kórusához szeretnénk kapcsolni. Ahhoz, hogy a mi énekünk méltón szálljon felséged színe elé, ezt a megáldandó orgonát vesszük segítségül, hogy ennek hangjaival dicsőítést és imát összhangban énekeljünk. Áldunk téged, Urunk, szent atyánk, aki fiadat a világba küldted, hogy a bűnbe esett emberiséget vére hullásával megváltsa, ő maga vezesse és táplálja. Fogadd el ezt az orgonát, amelyet egyházad áldásával neked szentelünk. Add, hogy minden híved, aki a hangját hallja házadba térve, szívét hozzád emelje, Krisztus jelenlétét megtapasztalja, és jótéteményeidért ne szűnjön meg hálát adni. Kérünk, Urunk, add meg kegyelmedet, hogy az orgona szavára ünneplő híveid, kitartva az apostolok tanításában, az imádságban és a kenyértörés közösségében – a szentmiseáldozatban – testvéri szeretetben egy szív, egy lélek legyenek Krisztus a mi Urunk által.”
A szentmise szónoka, László Attila szentbeszédében többek között hangsúlyozta: vannak ösztönző sarokpontok az életünkben. Olyan is, ami egyszeri: ballagás, munkahelyváltás, kortárstalálkozó, de van évenként visszatérő is, amely megérint és változtatásra hív, ösztönöz, például a szilveszter, a születésnap, búcsú. „Fordulókon hányszor határoztuk el, hogy változtatni szeretnénk az életmódunkon, viselkedésünkön, szokásainkon. Jobbak, tökéletesebbek szeretnénk lenni. Ezen vágyat kihasználva egy egész ipar épült fel. Keresztény szempontból is értékelhető e vágyunk. A mai nap kérdése: szeretnél jobban hasonlítani Krisztushoz?” – tette fel a kérdést.
„Szent II. János Pál pápa 2004-től Jézus szívének ünnepét a papok megszentelődésének világnapjává tette. Megkockáztatom: őseitek megelőzték a pápát, amikor e közösség elé kiemelt napként, búcsúként választották/kapták. Megszentelődésetekre. A megszentelődés az a folyamat, amikor Isten életét öltjük magunkra, emberként felismerjük, hogy a legtöbbre vagyunk meghívva e földön, Istenhez lenni hasonlóvá. Az életszentség Istenhez való hasonlóság. Sokféle módot ismert meg, kísérletezett ki az ember, a nagy vallások és gyakorlataik erről szólnak. Mi abban vagyunk kiváltságosak, ha meglátjuk, hogy Isten atyaként odahajolt az emberhez, és a lehető legegyszerűbb utat mutatta meg: elküldte fiát. De be kell állni a sorba Jézus Krisztus követésében: ezért és ehhez nekünk az ő belső életét kell magunkra öltenünk. Ezt jelenti többek között Jézus szívének tisztelete. Keresem, meg akarom érteni Jézus gondolkodását, tetteinek motivációját, hogy hasonlóvá legyek. Döntéseink határozzák meg napjainkat, azokból áll össze az élet. A cél: boldognak lenni. Teszünk-e ezért? Azaz ezért tesszük-e, ami emberi és megtehető?” – fogalmazott László Attila.
A továbbiakban rámutatott, hogy hogyan hasonulhatunk Jézushoz gyermekként, ifjúként, a családra készülés idején, felnőttként, a világban. A szónok felidézte egy néni történetét, aki a templomból a temetőbe tartott, meghalt férje, fia és lánya sírjához. Ezt hallva az őt szállító taxisból indulatosan tört elő: és a templomból jön? Még hisz az Istenben? Ha nem hinnék Istenben, az lenne az igazi halál – válaszolta. „Ha Jézus nem bízik teljes átadással az atyában, mi lett volna? Abban a helyzetben benne volt ez is” – mondta a főesperes, aki zárásként áldást kért a jelenlevők számára, hogy azok Jézus szíve szerinti életükkel formálják Isten szíve szerintivé családjukat és a világot.
A szentmise után a fél évszázada elnémult orgonát megújító Pozsár Róbert orgonaépítő, egyben a kolozsvári ferences templom kántora számolt be a nagy fontosságú, szívügyének tartott munkálatról.
A búcsú alkalmával a főcelebráns megáldotta – Kovács Árpád plébános szavaival a templom, a plébánia és a szakrális célt szolgáló épületek területét oltalmazóan körülölelő – több mint 330 méter hosszúságú, újjáépült kőkerítést is.
A búcsús szentmisén együtt ünnepelt a jelenlevőkkel Vákár István, a Kolozs Megyei Tanács alelnöke, továbbá a falu református – élükön Nagy Tibor Sándor lelkipásztorral és családjával –, valamint unitárius vallású hívei is.
