Kezdeményezte a megyei tanács a táborépületek műszaki állapotfelmérését
Mintegy 140 éve annak, hogy Jegenye határában az erdélyi római katolikus tanulmányalap fürdőtelepet létesít, megalkotva azt a helyet, amely Jegenyefürdő néven vált híressé szerte Magyarországon, de még a nagyvilágban is. Ma, midőn már semmi kézzelfogható, szemmel látható nyoma nincs a hajdani fürdőnek, szinte legendaszerűnek tűnik az a kép, amely az 1890-es évek krónikásainak Jegenyefürdőről és a benne rejlő páratlan lehetőségekről a szenvedélyes lelkesedés és elragadtatottság hangján beszámoló újságcikkeiből elénk tárul.
Néprajzi kutatótelep Jegenyétől tíz percznyire
Bartalis Antal jegenyei plébános 1794-ben már említi Jegenye 11 gyógyvizű forrását. Az erdélyi római katolikus státus az 1880-as években hozza létre Jegenyefürdőt, s azt tíz évvel később egy jeles magyar néprajzkutató, dr. Herrmann Antal béreli ki, eredetileg húsz évre. Micsoda merész tervek kapnak szárnyra, micsoda tudományos kincsek születnek a fürdőtelepen, és mennyi lehetőség hervad el kiaknázatlanul!
Herrmann Antal olyan üdülőtelepet kívánt teremteni Jegenyefürdőn, „ahol a sorvasztó nehéz munka után a munkaszünet idejét kényelmesen és mindenekfölött a lehető legolcsóbban tölthessék a szellem napszámosai (kivált tanítói – szerk. megj.), igazán üdülve, pihenve, új erőt gyűjtve. Ilyen hellyé akarom én tenni Jegenyefürdőt, amelynek megvan minden feltétele ahhoz, hogy a vagyontalan szellemi munkás valóban alkalmas nyári szünidei telepévé váljék.” Ezen túl a fürdőtelepre – amely saját könyvtárral is rendelkezett – kalotaszegi tájmúzeumot álmodott, amely összegyűjtené „mind azon kőzeteket és kövületeket, ásványokat, növényeket, alsóbb rendű állatokat, s a felsőbb rendűekből lehetőleg a legjellemzőbbeket, melyek e vidék területén leledzenek, s e vidék népének életmódját, szokásait, iparát, művészetét feltüntető tárgyakat, eszközöket, természetben vagy rajzban, tájainak, építkezésének, testi formájának képeit s végre mindazt, amit e vidékről már írtak.” Tervei részben megvalósultak.
Képeslap az etnográfustelepről FORRÁS: ÁRVERÉS 90 BT. AUKCIÓSHÁZ
Igazi etnográfustelep, néprajzkutató „laboratórium” jön létre Jegenyén, a tudományág oly jeles művelői, mint Wlisloczki Henrik, Jankó János hosszú hónapokig élnek és alkotnak a fürdőtelepen, innen indulnak környékbeli néprajzi kutatásaikra. Abban az időszakban kezdődik Kalotaszeg tanulmányozása, népművészeti értékeinek feltérképezése, gyűjtése, feljegyzése. A kutatók itt írtak meg többet is mindmáig nagyra értékelt, sőt úttörőként számontartott köteteik, tanulmányaik, újságcikkeik közül, még a pesti lapok, tudós folyóiratok számára is – az első ismertető, népszerűsítő, tudományos írásokat Kalotaszegről. A vidék nagyasszonyával, Gyarmathy Zsigáné Hory Etelkával együtt akkor alapítja Herrmann Antal a ma is jól ismert Kalotaszeg című folyóiratot, még hetilapként.
A fürdőbérlő valami hihetetlen szintű és pezsgésű társadalmi életet teremt vicclappal, mulatsággal, színházzal „Jegenye községtől tíz percznyire”, Jegenyefürdőn, a boldog békeidőkben. Az 1891-es fürdőidényre élénk társadalmi életet harangoztak be a fürdőértesítőben: „Több előkelő fővárosi tanár családja fog ott nyaralni; jelentkeztek többek közt dr. Kármán Mór és dr. Csengeri János egyetemi magántanárok és mintagimnáziumi tanárok, Kálman Adolf zeneakadémiai tanár, dr. Csánky Dezső, az Akadémia tagja (akinek levelezéséből kiderül, hogy vélhetően saját házat épített/vásárolt a fürdőn, ahova még az első világháború idején is nyaralni járt családjával – szerk. megj.), dr. Katona Lajos tanár, az Élet szerkesztője és a szerkesztőségének néhány más tagja, Nagy László, a Magyar Tanítóképző szerkesztője, Szabó J. pedagógiumi tanár, Diner József és Gerő Ödön írók családjai, dr. Kern Géza, dr. Wlisloczki Henrik író stb. Dr. Steffek fővárosi orvos és Richter tanár kiváló botanikusok rövidebb időre szintén eljönnek Jegenyébe, tanulmányozandók a vidék flóráját.”
A hely olyannyira ismertté vált, hogy 1891 májusában – fürdői előszezonban – itt tartja fontos gyűlését a Bánffyhunyad vidéki és gyalu-nádasmenti tantestületi kör a néptanítók anyagi helyzetének rendezése ügyében az országgyűléshez felterjesztendő kérvény pontozatainak megtárgyalása végett, mely akkor már hónapok óta foglalkoztatta az ország tanítótársadalmát. A rendezvényre „Kolozsvárról számos néptanító rándult ki”, Kolozs megye királyi tanfelügyelője is tiszteletét tette, ettől pedig „öröm fogta el a tagokat, kik nem is késtek őnagyságát felkeresni a plébánosi lakban, hol szállva volt és köszönteni”. Gyűlés előtt a néptanítók számára a helyi római katolikus népiskolában nyilvános tanítást (ma nyílt órának neveznénk) tartott a mohácsi vésznapokról az „odavaló tanító Lakatos Dénes” – mely az illetékes felügyelő bizottság által „megbíráltatván, sikerültnek nyilváníttatott”.
Állandó színház, szezontréfa napilap a magyar Marienbadban
Azóta sem írtak annyit és oly sűrűn országos lapok is erről a helyről, melynek nevét ezek a régvolt emberek oly ismertté és elismertté tették. Volt azonban egy saját vicces napilapja is: Jegenyefürdő Értesítője a fürdő gyorssajtóján készült, gyakran a híres-neves fürdővendégek írták. A kezdeményezői által szezontréfaként aposztrofált értesítő „nem akar valami okos lap lenni, amilyen van úgyis elég, hanem pajzán kifejezője annak a fesztelen jókedvnek, amely a Jegenyefürdőn üdülő szellemi munkások köztársaságának fejedelme”. És nem szűkölködtek a tréfákban. Nagy csetepatét keltett az egyik fürdővendégnek egy tábori muri alkalmával elhangzott pohárköszöntője, amelyről az értesítő is röviden beszámolt. A tudósítás kapcsán tréfás incselkedés indult a lap hasábjain a vendég és az újságíró között, amely végül a fürdővendégek tömeges részvételével lebonyolított mókás párbajba torkollott. (A párbajról beszámoló tudósítást kiemelten olvashatják.)
A Párbaj A páros viaskodás Sz. B. és V. Rezső között tegnap reggel ment végbe. Már hét óra tájban a ferdő csak úgy zsongott a gyászba öltözött hölgyektől és uraktól. A fürdőigazgató úr is egy, uraságoktól levetett kifogástalan fekete öltözetben jelent meg. Fél 8-kor a hölgyek és az úrfiak a kastély erkélyére vonultak, Sz. B. úr segédei, G. E. és Erd. Szilv. J. úr, továbbá V. R. úr segédei Moórfüredy E. és N. László urak (az utóbbi Csikarás Máté helyett, ki heves lázban feküdt reggeli 9 óráig) a fürdőigazgatóság Csipa lováért mentek s azt sörényénél fogva a vesztőhelyre vitték, hol ugyanakkor Sz. B. és V. R. urak is megjelentek kesztyűben és pörge kalapban. Irtóztató rémület vett akkor erőt a nézőkönzönségen. Kisasszonyok sikongattak, az úrfiak invacogva mekegtek. A ló bokrosodni kezdett, de G. E. úr, mint egy második Nagy Sándor, hatalmas rándításokkal megfékezte a kalotaszegi Bucephalust. Miután kimérték a distanciát, a segédek megtöltötték a pisztolyt, és sorsot húztak, melynek értelmében V. R. urat illette az elsőség a fegyver elsütésében. A fürdőigazgató úr hangosan zokogva kérdezte halni induló gladiátorait, vajon nem volna-e még egy utolsó teljesíthető kívánságuk? A felek körtepálinkáért esedeztek, mit meg is kaptak, sőt segédeik számára is kierőszakoltak. Rá a segédek háromszor békülésre szólították fel az ellenfeleket, de sikertelenül. Először V. R. úr lőtt, de pisztolya csütörtököt mondott, mire Sz. B. urat húzták fel a lóra, akinél azonban csakis a gyutacs sült el. A sor ismét V. R. úrra került, kinél a pisztoly először csütörtököt mondott, de ezután elsült. A nagy füstfelhőkben két alakot láttak egyszerre hanyattvágódni. Pokoli zaj támadt erre, a hölgyek hisztérikus görcsökbe estek az erkélyen, az úrfiak kénytelenek voltak eltűrni. A Bucephalus el akarta ragadni lovasát, s csak hirtelen állott meg minden ok nélkül. A bársonyos, harmatos gyepen pedig ott terült el mereven és üveges szemekkel két emberi test. Sz. B. úr az egyik, N. László úr a másik részen. Vad átkok és sok légy repkedé be a levegőt. „Moórfüredy két golyót tett a pisztolyba, lelövé!” Moórfüredy urat meglincselik vala, ha előbb Sz. majd meg N. úr fekvő helyükből fel nem tápászkodnak és még egy porció körtepálinkáért nem esedeznek, mi kellemetlenül zavarta meg az énekeseket, kik a hulláknak vélt testek mellett a Circumdederunt megható dalára kezdtek. Így a közönség dühe csak csendes megbotránkozásba ment át az ügynek vér nélkül való lebonyolítása fölött. Azóta pedig csiripelnek a verebek, illatoz az íratos mező, kuruttyul a béka, játszik hamisan a cigány s költeményeket ír K. E. kisasszony. (Jegenyefürdő Értesítője, 1891. aug. 2.) |
A vendégek mulattatásáról állandó színház gondoskodott, 1891 júliusában erről így ír az értesítő: „Az állandó színház Jegenyefürdőn már be van rendezve; az előadások mielőbb megkezdődnek; a fürdőn nyaraló írók helyi vonatkozású színdarabokat írnak direkt a jegenyei színpad számára.” Első ünnepélyes díszelőadásán, 1891 júliusában fürdővendégek által közösen szerzett mulatságos költeményt adnak elő, egyfelvonásos vígjáték és monológ, népdalok szerepeltek még a műsorban. Esténként gyakran táncmulatság van, a zenét a nagyalmási Eötvös Berci és bandája szolgáltatta. Ehhez hasonló színházi mozgalmak kisebb-nagyobb szünetekkel később is voltak Jegenye faluban, a 20. század közepén fiatal házasokból alakult színjátszócsoport, majd 2012-ben még nevet is választottak maguknak a színjátszók, de az olykor egy-egy esemény erejéig később is fel-feltámadó Décka kérészéletűnek bizonyult.
A jegenyei gyógyvíz jótékony hatásairól szaktudósok írtak tanulmányokat, akárcsak a vidék geológiai jelentőségéről, tervek is szép számmal születtek Jegenyefürdő fejlesztésére. „Vannak hideg, meleg és vasas lápfürdői. A vendégek rendelkezésére áll 40 bútorozott szoba, fürdőorvos, rendes fürdőzene, fürdőkönyvtár, számos lap és folyóirat és a szórakozás egyéb eszközei, jó és olcsó konyha.” (Jegenyefürdő Értesítője, 1890) A jegenyei gipszes víz szénsavas mész, keserű só és szénsavas lítium elegye, s mint ilyen angolkór, hólyagbajok esetén, a legtöbb idült és heveny betegségnél alkalmazható. Dr. Genersich Antal 1880-as megállapítása szerint „rásztkórnál (hypochondria), méhsenyvnél (hysteria), idegzsábáknál, migrénnél, ideggyengeségnél vagy idegességnél, ideges természetű tehetetlenségnél, továbbá a rheumatismus különböző alakjainál, gyomor- és bélhurutnál” alkalmazható. Trefort Ágoston miniszter a római katolikus státushoz intézett 1883. évi levelében a fürdő fejlesztése és bővítése kapcsán, szakértői véleményekre alapozva Jegenyefürdőt egyenesen a marienbadihoz hasonlítja: „a terv sikerülése esetében (…) az ország is oly minőségű fürdővel gyarapodnék, amilyennel ez idő szerint nem bír”. A második szezonra Herrmann Antal – akit a tábori lapban tréfatársi közvetlenséggel Tóniként emlegetnek – a fürdő berendezésében több újítást eszközölt, a gépház és a kádfürdők felszerelése lényegesen átalakult, és tervezték a csónakázó tó és a nagy szabad úszóhely elkészítését. A célra vagyona jókora részét is feláldozó professzor fürdőfejlesztő tervei elég hamar dugába dőltek, húsz évre kötött bérleti szerződésének kötelezettsége alól a katolikus státus 1893-ban felmentette.
Az étkezőt, konyhát is érdemesnek látják felújítani FOTÓ: KEREKES EDIT
A jegenyei tükörfürdő gyógyhatásáról csodadolgokat hallott egy fürdővendég. Hallomása volt neki lég-, nap- stb. fürdőkről. Ő tehát odaáll a társalgóterem tükre elé s néz bele abban a hitben, hogy ő most tükörfürdőt vesz. (Jegenyefürdő Értesítője, 1891. július 12.) Házassági ajánlat. Egy hároméves üsző, ki azzal hízeleg magának, hogy Jegenye területén neki vannak a legepedőbb szemei, egy fiatal, szép reményekre jogosító bivallyal komoly szándékú ismeretséget óhajt kötni. Köztudomású lévén, hogy Jegenyefürdőn több fiatal író kelleténél több tejet fogyaszt, minél fogva a tejárak emelkedőben vannak, nev. üsző igen jó pártinak tartja magát, és csak komoly ajánlatokat fog tekintetbe venni. Felekezeti különbség nem akadály. (Jegenyefürdő Értesítője, 1891. július 27-28.) Sürgöny. Sz. Pétervár júl. 27. (Er. sürg. A határig lóháton.) |
Akkor tárgyalja az Erdélyben újfent egy cikk a fürdőhelyben rejlő lehetőségeket. „Az egeresi állomástól a fürdőig egy mezei vasút valami 30,000 frtba kerülne. Az amortizáció részleteit fedezné a gipszgyár és kőbánya járuléka. Az üzem költségei tetemesen meghaladnák ugyan a személyforgalom bevételeit, de a vasút legalább megháromszorozná a vendéglő, fürdő és szobák értékét, s ha ilyen vasút van, az államvasutak a jegenyei állomást Kolozsvárra nézve azonnal a II. szomszédsági zónába iktatnák. Ezenkívül 10,000 frton egy emeletes fürdőház építendő hidegvíz-gyógyintézettel és néhány teljes kényelmű mór-fürdővel, 1000 frton az ú. n. tó csónakázásra berendezhető s egy része hideg nagy uszodává alakítható át. Néhány ezer frt költséggel a fürdőterület teljesen rendezhető, a közeli erdőrészek parkká idomíthatók, az épületek tatarozhatók s a berendezés teljesen kényelmessé tehető: úgy, hogy 50,000 frt befektetéssel merőben megváltoznék a fürdő helyzete, és gyümölcsözővé válnék a jószág és az első befektetés is. A fürdő-területen a föld értéke emelkednék; könnyen lehetne 40–50 villa számára alkalmas telkeket kihasítani s örök áron eladni. Megbízás alapján a tulajdonos maga építtethetné a nyaralókat magánfelek számára rendkívül jutányosan. És Jegenye azzá válhatnék, minek első tervezői kontemplálták, Kolozsvár rendkívül alkalmas kiránduló és nyaraló helyet nyerne és a közel 100,000 frt költséget képviselő fürdő-birtok, mely most semmi tiszta hasznot nem hajt, ezreket jövedelmezhetne az erdélyi r. k. státus fontos nemzeti kultur-céljai számára.” (Nagy Albert: Fürdőügy, Erdély, 1893/7-8)
A szép elképzelések azonban megfeneklettek. Egy 1907-es újsághirdetésből tudjuk, hogy az év tavaszán „Jegenye gyógyfürdőt (Kolozsmegye) a róm. kath. státus uradalmainak igazgatósága eladóvá szánta”. Később hadbavonultak és bányászok gyermekei táboroznak itt, majd az elromosodott telep helyén a hatvanas években menedékház és gyermektábor épül. Míg 130 évvel ezelőtt még vasutat terveztek egészen a fürdőtelepig, ehelyett a „kocsin 8/4 órányira” lévő jegenyei vonatállomás is megszűnt, s bár még 1987-ben említik a menetrendek, mára az egykori állomásépületnek is hűlt helye. A táborhely az 1989-es rendszerváltás után számtalanszor cserélt gazdát, erőtlen nekifutással szóba került a felújítása is, majd legutóbb 2019 nyarán került az egeresi önkormányzat tulajdonából a Kolozs Megyei Tanács birtokába, és így jutunk el a legújabb tervekig.
Friss tervek: kalandpark, jégpálya, olcsó szálláshely
„Elég gyakran jártam el mellette és miután megtudtam, hogy régen tábor volt itt, elkezdtem érdeklődni, hogy most miért nem működik. Vákár István (a Kolozs Megyei Tanács alelnöke – szerk. megj.) első percben felkarolta az ügyet, talán már azelőtt, hogy én jeleztem volna neki. Szóval ilyen egyszerű volt az egész.” – osztotta meg a csapatmunkával összeállított felújítási ötletterv előzményeit Antal Géza megyei tanácsos, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének ügyvezető elnöke.
A fejlesztés szükségességét a kezdeményezők azzal indokolják, hogy bár Kolozsváron több mint hatvanezer egyetemista tanul, az egész megyében nem létezik egyetlen szabadidőközpont sem, amely nagyszabású ifjúsági programok (kreatív és gólyatáborok, kulturális-művészeti tevékenységek stb.) helyszínéül szolgálhatna. Hasznosságát új munkahelyek létrehozásával hangsúlyozzák, valamint a közeli vállalkozások számára létesülő új lehetőségekkel. A majdani szabadidőközpont működtetésére többféle lehetőséget vázolnak a javaslattevők: a pályázattal való bérbeadás mellett a másik elképzelés szerint a megyei tanács saját apparátusának bővítésével (személyzet alkalmazása stb.) házon belül biztosítaná a létesítmény működését akár egy külön osztály létrehozásával (a Kolozsvári Arénához hasonlóan), akár a tanácsnak alárendelt, már létező intézményhez való besorolással, vagy a központ működtetését ellátó különálló cég létrehozásával.
A felújítás során javasolják 200-250 szálláshely kialakítását több épületben (két-három 40-50 férőhelyes épület, 20-30 férőhelyes kempingházak, menedékházak), az árakat pedig a létesítmény ifjúsági tábor jellegéhez igazítva megfizethető szinten ajánlják megállapítani. A nyereségesség biztosítása érdekében a táborhely vegyes korosztályú csoportok számára vonzó, versenyképes szolgáltatásokat kínálna, pl. étkeztetést is akár saját, akár külső szolgáltatásként – ezért tartják fontosnak a tábor felújításával egyszerre a konyha és étkező tatarozását is. Két árlista kedvezményes díjszabást tenne lehetővé olyan csoportok számára, amelyek kétharmadát 35 évesnél fiatalabbak teszik ki, ez egyben biztosítaná, hogy a tábort az eredeti szándékkal összhangban elsősorban fiatalok használják.
Többletjövedelmet és plusz munkahelyeket generálna, ugyanakkor fokozná a táborhely kihasználtsági fokát és fenntartaná a potenciális vendégek érdeklődését a szolgáltatások bővítése kisebb-nagyobb csoportoknak kínált különféle sport-, szabadidős programlehetőségek által. A tábor régi focipályájának helyét megfelelő világítással ellátott, többféle sportra (kosárlabda, kézilabda, futball, lábtenisz stb.) alkalmas korszerű multifunkcionális pálya vehetné át, amit a környező falvak lakói is használhatnának – remélhetőleg kedvezményesen vagy ingyen. A sportpályán télen akár jégpálya is kialakítható lenne, a táborhely mögötti erdős területen pedig a környéken egyedülálló mászófal és kalandpark. A kempingövezetben fapadok, tűzhelyek lehetnének, és egy központi találkozóhelyként funkcionáló színpad kisebb előadásoknak, koncerteknek is helyt adhatna. A terület ugyanakkor további sportolási lehetőségekre alkalmas, így íjazásra, paintballra, airsoftra vagy számháborúzásra is kitűnő. A felsorolt szabadidős tevékenységek a táborozóhelytől függetlenül is működhetnének. Az ötletgazdák hangsúlyozzák, hogy a majdani táborhelynek már a népszerűsítési szakaszban is előnyére válna a többnyelvű kommunikáció, amit a helyszíni tájékoztató anyagok, jelzések is követnének, és a személyzettől is megkívánnának.
A tábor az út két oldalán, egymással szembenálló telkeken 1950 és 1970 között épített két nagyobb és több kisebb ingatlant számlál. A közel másfél hektáros telken 1950-ben 434 négyzetméteres ingatlan épült alagsorral és manzárddal, amelyben összesen 12 szoba, valamint konyha, mosdó, zuhanyzó és közösségi terem található. Egy másik, 1955-ben emelt 146 négyzetméteres épület földszintjén raktárhelyiségek vannak, emeletén 4 szoba mosdókkal. 1965-ben épült még egy külső illemhely, 1970-ben pedig egy kisebb melléképület. Érdekessége a tábornak a 261 négyzetméteres úszómedence, amit a telekkönyv szerint 1960-ban építettek, de évtizedek óta nem használtak. A másik, 8000 négyzetméteres telekre (itt állhatott a hajdanvolt etnográfus telep) 1970-ben építettek: a 341 négyzetméteres földszintes téglaépületben két étkezde, konyha, raktárhelyiségek és mosdó található, a másik épület illemhely.
A Kolozs Megyei Tanács közbeszerzési eljárással keresi azt a szolgáltatót, aki felméri az ingatlanok műszaki állapotát, tanulmányozza azok bővítésének lehetőségeit, megállapítja az épületek megerősítéséhez szükséges megoldásokat. A munkálatok értéke több mint 30 ezer lej (ÁFA nélkül), a szerződés végrehajtására 60 napot állapítottak meg a munkálatkezdési rendelet közlésétől.
A hajdani dicsőséges fürdőtelep elsorvadásával a hely neve is kikopott a köztudatból olyannyira, hogy a sors furcsa fintoraként manapság Jegenyét – bár éppen egykori etnográfus telepének köszönhető Kalotaszeg és magyar népművészetének felfedezése – Kalotaszeg településeinek felsorolásakor is gyakran elfelejtik említeni. Talán már nem sokáig.
Fenyvesek és lombhullató erdők találkozásánál FOTÓ: KEREKES EDIT
