A székelykocsárdi diákok már jól tudják: a tanév első vakációját a marosludasi uszodában töltik, ez már hagyomány náluk, nem is terveznek mást erre az időszakra. A magyar tagozat ötvenkét diákja vett részt idén is a Bethlen Gábor Alap és a Communitas Alapítvány által támogatott programon, nekik tíz pedagógus és szülő segített.
Basa Anna-Mária, a Cserevár Egyesület elnöke, elmondta: évek óta igyekeznek összegyűjteni és a kocsárdi iskolába íratni a környékbeli, identitásukban veszélyeztetett magyar gyerekeket, és ez a tábor is része a stratégiának. Az előző években bebizonyosodott: a ludasi úszótábor az, ahol igazán összebarátkoznak az új, ingázó diákok a nagyobb társaikkal.
Az elnök beszámolójából kiderült: kifejezetten örvendett annak, hogy az úszótáborban a pedagógus kollégái mellett a szülők is besegítettek, hiszen mindig szükség van gépkocsivezetőkre és olyanokra, akik segítenek a gyerekeket felügyelni vagy épp a kislányok hosszú haját megszárítani. „Egy húszfős busszal, három kisbusszal és több gépkocsival valósággal megszálltuk az uszodát. Jó érzés minden évben megtapasztalni, milyen kedvesen fogadnak bennünket, hiszen egész évben ez a legnépesebb résztvevővel rendelkező program náluk. A kasszásnéni, a takarítónő, az adminisztrátor, már mindenki ismer minket és szeretnek is bennünket, mert nagyon civilizált a társaság” – mesélte Basa Anna.
Az elnöktől megtudtuk: az úszótanfolyamokat néhány éve Cipăian Ciprian edző tartja, aki mindeddig szép sikereket ért el a rábízott tanoncokkal, szinte kivétel nélkül mindenki megtanult úszni. A nagyobbak számára már komplexebb feladatokat – látványos ugrásokat és versenyszámokat – talált ki. A legjobb teljesítményt természetesen a nyolcadikos „nagyfiúk” nyújtják, akik hússzor is oda-vissza képesek átúszni a medencét, ami egy kilométert tesz ki.
„Mindig olyan gyorsan eltelik ez az őszi vakáció!” – sóhajtott fel Nagy Róbert nyolcadikos diák, aki azon kesergett, hogy utoljára vehetett részt a táborban, hiszen jövőre már más iskolába megy. Az aranyosgerendi, naponta Kocsárdra ingázó diák elmondta: másodikos korában iratkozott át az otthoni román tagozatról a kocsárdi iskolába, ahol nagyon jól érzi magát. A pedagógusoktól megtudtuk: a ludasi úszótábornak jó a visszhangja mindig, néhány szülő még magánedzésekre is viszi a gyerekét heti két alkalommal, annyira megkedvelték ezt a sportot.
Szokás szerint, az idei tábor végén is nagy közös pizzázással ünnepelték a sikeres hetet.
Az idei tábort egy itthonrekedt gólya tette felejthetetlenné. A táborozók minden nap találkoztak a gólyával az uszoda előtt, ezért felvették a kapcsolatot a marosvásárhelyi állatmenhellyel. Az ornitológusok elmondták: elég sok gólya nem kerekedik fel a vándorútra, hanem itthon marad, és mivel mostanában enyhék a telek, van esélyük a túlélésre. Nem szabad viszont mindenfélével etetni őket, mert a gólyák húsevők.
A szakemberek azt tanácsolták, hogy csirkenyakat adjanak neki, amit persze a gyerekek meg is fogadtak és nagy élvezettel etették a madarat, sőt a ludasi uszoda hütőládájában is elhelyeztek némi tartalékot számára.
A kocsárdi gyerekek elmondták: remélik, jövőre újra megszervezik számukra a tábort ésa gólyát is épségben fogják majd viszontlátni.
