Politikai elemzők többször is felhívták a figyelmet: lesznek itt még meglepetések, hiszen a felmérések nem számolnak a diaszpórával. Az itthoni boldogulás kudarca után külföldön munkát vállaló románok többsége az olyan rendszerellenes pártok támogatásának formájában fejezi ki csalódottságát, mint amilyen Simionék AUR-ja, vagy a Șoșoacă-féle SOS. A Lasconi és Simion közötti szoros versenyben tehát döntő jelentőségű lesz a külföldön élő románok szavazata. (Emlékezzünk csak a 2009-es második forduló kimenetelére: az akkor még ízig-vérig pészédés Geoană az exit pollok után már javában feleségét ölelgette győzelmi mámorában, a versenyt mégis Băsescu nyerte meg néhány százaléknyi előnnyel az „éjszaka leple alatt” beérkező külföldi voksoknak köszönhetően.)
Érthető tehát, hogy a jobboldalon egyre nő a pánikhangulat: a liberálisok egyik hangadója, Ilie Bolojan Bihar megyei tanácselnök vasárnap azzal fordult Mircea Geoanăhoz, Elena Lasconihoz és Nicolae Ciucăhoz, hogy vegyék fontolóra a közös jelölt támogatását. Ami Bolojan értelmezésében azt jelenti, hogy Lasconi és Geoană önként és dalolva visszalép Ciucă javára. „Csakis a liberális értékek mentén elkötelezett Nemzeti Liberális Párt mentheti meg az országot a szociáldemokrata uralomtól, ami Románia kifosztásával egyenlő” – fogalmazott az ország „kisemmizőinek” hithű koalíciós partnere, a liberális párt Bolojanja.
Lasconi és Geoană válasza nem váratott sokat magára és nem kimondottan a visszalépés irányába mutatnak.
Elena Lasconi szerint az ötlet már eleve halva született, a liberálisok ugyanis elutasították a potenciális jobboldali jelöltek népszerűségének a mérését, hogy majd a legesélyesebb mögé zárkózzanak fel, mert attól tartottak (és joggal), hogy kiderül, nem Ciucă lesz az. És különben is, a tábornok semmilyen garanciát nem jelent arra nézve, hogy képes lekörözni Ciolacut a második fordulóban. Ciucă a PSD-t hatalomra segítő Klaus Iohannisnak az embere, hitelessége ilyenformán megkérdőjelezhető a jobboldali szavazók előtt – mondta Lasconi.
Geoană azzal vágott vissza, hogy a felmérések szerint neki van a legnagyobb esélye, hogy legyőzze Ciolacut a romániai elnökválasztás második fordulójában rendszerint kialakuló PSD-sek versus PSD-ellenesek összecsapásban, az ő javára kellene tehát visszalépni. Egykori “pészédistaként” ugyanis a baloldalról is elszerethet szavazatokat, a jobboldal pedig amúgy is egyemberként szavaz a szociáldemokrata jelölt ellen, így volt ez mindig az elmúlt harminc évben - innen is a PSD frusztrációja.
Ha csak nem szélsőjobboldali kihívóról van szó! – tegyük hozzá. Lásd a sokat emlegetett Iliescu-Vadim Tudor párharcot 2000-ből. Aminek megismétlődésére sajnos jó esély van idén is. Ciolacu ugyanis nem csak a pártjának akarja visszaszerezni az elnöki széket, hanem saját bőrét is menti, hiszen kudarc esetén elveszti a pártelnöki tisztséget. Politikai túlélése szempontjából tehát létfontosságú, hogy nyerjen a választáson, ezért is megy bele a legkockázatosabb játékba: Simion, a számára legkényelmesebb ellenfél helyzetbe hozásába.
Ha a PSD akarta volna, Simiont legalább olyan játszi könnyedséggel pályán kívül helyezi, mint Șoșoacăt. De nem tette. Ellenkezőleg! Amikor például az elmúlt napokban Elena Lasconi számonkérte Ciucăn, Ciolacun és Iohannison, hogy voltak-e információik az Ukrajna és Moldova Köztársaságban is persona non gratának nyilvánított Simionnak az orosz titkosszolgálattal ápolt kapcsolatairól, és ha igen, miért titkolták, Ciolacu “ártatlanul” annyit hozott nyilvánosságra: tudomása szerint Kijev azért orrol Simionra, mert az szót emelt az ukrajnai románok sanyarú helyzetéért. Szóval nem gyanús orosz kapcsolatai miatt, hanem mert hazafi…
A játszmák nyilván hozzátartoznak a politikához, a kérdés csak az, hogy milyen árat kell fizetni azután. Márpedig ennek az “eresszetek össze Simionnal, és én megszerzem az elnökséget a PSD-nek” lesz hátulütője. Nem csak Simion támogatottsága növekszik ugyanis, hanem pártjáé, az AUR-é is. De amíg Simion népszerűsége a számára vélhetően vesztes második forduló után a dolgok logikája mentén visszaesik, a felfújt AUR-frakció karöltve az elnöki versenyből kizárt, a parlamenti választások előtt azonban annál vehemensebb Diana Șoșoacă pártjával hangos ellenzéket alkot majd a román parlamentben - ennek minden hátrányával együtt. Mert lehet, hogy mindkét politikai alakulat szalonképtelen kormányalakításkor, de ha majd ők lesznek a hangadók a különböző kényes törvények vitájakor, a többi párt sem meri visszakézből letorkollni a populista, szélsőségesen nacionalista kollégákat, esetenként túl is kiabálják majd őket.
A jobboldal mindeközben jajveszékel és felelőtlenül írtja egymást, az utolsó órában is. De amíg ők a szavazóik türelmével, bizalmával játszanak, Ciolacuék – úgy tűnik – magával a tűzzel…
