A médiában is egymást érik a választási műsorok, beszélgetések, nyilvános viták. A hajrában belehúz mindenki, szólamokat, ígéreteket, magyarázkodásokat, véleményeket bőven lehet hallani. De előkerülnek szinte mindenki esetében a hiányosságok, a személyével kapcsolatos ellentmondások, kisebb-nagyobb vagy súlyosabb hazugságok, elhallgatások is, amelyek e néhány nap alatt komolyan kikezdhetik a jelöltek népszerűségét. Ezért sem lehet teljességgel hitelt adni a közvélemény-kutatásoknak a második fordulóba bejutó jelöltek személyét illetően. Arról se feledkezzünk meg, hogy a felmérések nagyrészt a pártok megrendelésére készülnek, ezzel is magyarázzák a folyamatosan megjelenő prognózisok közötti eltéréseket.
Eddig azonban minden felmérésben még Marcel Ciolacu jelenlegi miniszterelnök vezeti a népszerűségi listát, ha nem is túl nagy előnnyel. A második helyezett személye kérdéses, annak ellenére, hogy több alkalommal is a focihuligánból vezető szélsőjobboldali politikussá előlépett George Simion (Románok Egyesüléséért Szövetség, AUR) neve hangzik el. Az esélyesek között szerepeltetik a korábbi miniszterelnököt, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) elnökét, Nicolae Ciucă tartalékos tábornokot, Elena Lasconi polgármestert, valamint Mircea Geoană volt NATO-főtitkárhelyettest.
Mindegyiknek van szennyese, amiből a sajtóban igyekeztek minél többet megszellőztetni. Ciolacu esetében még kérdéses, hogy a nemrég kirobbant(ott) Nordis-botrány mennyire tud rontani az imázsán. (Az ügyfeleit megkárosító ingatlanfejlesztő cégről van szó, amelytől a miniszterelnök állítólag anyagi kedvezményekben részesült.) Tanulmányaival kapcsolatosan is vannak homályos foltok, kérdéses volt az érettségije, majd egyetemi diplomája, és cikkeztek arról is, hogy a kilencvenes évek elején megszerzett forradalmárigazolványát több évtized után le akarta cseréltetni olyan elismerésre, amely anyagi juttatással is járt volna. Miután pedig ezt elutasították, beperelte az intézményt (már vezető politikusként). Végül aztán csak visszavonta a pert…
Elena Lasconi esetében szintén felrótták a végzettségével kapcsolatos csúsztatásokat, mivel elhallgatta, hogy akkreditálás nélküli egyetemet végzett, Nicolae Ciucă pedig a választási kampány elején megjelentetett önéletrajzi könyvével hívta fel magára a figyelmet, de nem a várt jó értelemben. Egyrészt megvádolták, hogy több millió euró közpénzt költött a könyve reklámozására és ezáltal saját személye népszerűsítésére, másrészt kiderítették, hogy valótlanságokat állított, amikor azt terjesztette, hogy fegyveres ütközetekben vett részt.
A sort lehetne folytatni a többi jelölttel is. Kérdés, hogy ezek a vádak milyen mértékben befolyásolják a szavazók megítélését. Hiszen Ciolacu esetében nem valószínű, hogy hátrány, inkább előny, hogy olyannak tartják, mint az átlag romániai polgárt, ezért könnyebben azonosulni tudnak vele, elnézik, hogy diákként nem vizsgázott jelesre, elismeri, hogy gyenge az idegennyelv-tudása, és nem restelli, ha éppenséggel nem tud válaszolni a feltett kérdésekre. (Nemcsak elnézik, hanem meg is szavazzák…)
Egyáltalán milyen az ideális államfő a hazai lakosság szempontjából? A Társadalomkutatási Iroda felmérése szerint a romániaiak számára fontos, hogy az államfő mindenekelőtt tisztességes és hazafi legyen. Továbbá, hogy szavahihető embernek, népszerűnek bizonyuljon, közel álljon az emberekhez. Legyen szorgalmas, keményen dolgozó, elkötelezett és határozott. A megjelenés, a kinézet nagyon keveseknek számított. És, természetesen, nem mellékes a jelöltek programja sem, hiszen fontos, milyen jövőt képzelnek el az országnak és lakosságának.
Elképzelésekből nem voltak híján, politikai programjukban a jelöltek részletesen kitértek gazdaságra, egészségügyre, oktatásra, népességre, adminisztrációs kérdésekre. Politikai elemzők meg is jegyezték: mintha sokan irányt tévesztettek volna, és a Cotroceni-palota helyett a Victoria-palotában szándékoznának a miniszterelnöki székre pályázni. Az államfő ugyanis nem javít utakat, nem épít iskolákat, sem kórházakat, de még adókat sem csökkent – jegyezték meg. Az alkotmány pontosan előírja az államelnök szerepét: képviseli a román államot, és szavatolja az ország nemzeti függetlenségét, egységét és területi integritását; felügyel az alkotmány betartására és a közhatóságok megfelelő működésére; közvetítési funkciót gyakorol az állam hatalmai között, valamint az állam és a társadalom között.
Végigböngészve a jelöltek politikai kínálatát, meghallgatva beszédeiket, az ígéretek és elképzelések ellenére mégis hiányérzetem volt. A romániai nemzeti kisebbségekkel egyetlen jelölt sem foglalkozott. Az RMDSZ jelöltje, Kelemen Hunor „színesítette” magyarként a palettát, és igyekezett elérni azt, hogy bennünket, romániai magyarokat tudomásul vegyenek, számontartsanak. Mintha a nemzetiségi kérdés meg lenne oldva, sőt egyáltalán nem is létezne, mindenhol, minden területen a legnagyobb rendben lenne, holott tudjuk, nagyon könnyű egyetlen tollvonással megszüntetni, visszavonni megillető jogokat, amelyekért éveket, évtizedeket kellett küzdeni, és ami ma végre természetesnek, magától értetődőnek tűnik, mégsem az.
A címbeli dallal ellentétben most nem érzem, hogy oly nehéz lenne a választás, mihelyt a szövetségnek van jelöltje: ezúttal van kire szavaznunk, még ha nem is a győzelem esélyére, hanem arra, hogy megmutassuk, itt vagyunk és hogy mennyien vagyunk. Ezt pedig a szavazatunkkal tehetjük meg most vasárnap. Ez főpróbája lehet a következő megmérettetésnek, a parlamenti választásnak, amelynek viszont már sokkal nagyobb tétje lesz. Legyen ez az összefogás, az összetartás szavazata, hogy bizonyítsuk továbbra is: vagyunk, és itt vagyunk itthon.
