Így indítottuk az évet, aztán három hét sem telt el és kiderült, hogy a helyzet nem ilyen rózsás, az oltásgyártók egyelőre nem tudnak eleget tenni a rendeléseknek, amelyekkel elárasztják őket a világ minden sarkáról. Egyelőre az oltást eleve túl kevés gyártó készíti, így nem csoda, hogy nem tudnak eleget tenni a nagy mennyiségű rendelésnek. Még január sem ért véget, de már másként fest a helyzet. Most úgy érezzük, hogy jó, ha őszre szabadabban élhetünk, az óvatosabbak pedig azzal is megelégednének, ha egy év múlva kapnák vissza az ellopott életüket.
Az oltás körüli nehézségek mellett az újabb vírustörzsek is aggodalomra adnak okot, hiszen azt látjuk, hogy számos ország ismét lezárta a napokban a légterét, az Európai Unió is azt tanácsolta, hogy szigorú határátlépést vezessenek be a tagországok. Mindez azt mutatja, hogy a szakemberek nagyon tartanak attól, hogy a módosult vírustörzs - legyen az a brit vagy a dél-afrikai - újabb megbetegedési hullámot okoz. A gyártók szerint egyelőre nem cáfolta semmi, hogy a kifejlesztett vakcinák ne lennének hatékonyak a mutáns vírustörzs ellen, de a szakemberek szavai, a döntéshozók óvatos határozatai mögött ott lappang a rettegés, hogy az új törzs viselkedése még nem eléggé tesztelt. Tudják, hogy egy újabb megbetegedési hullám végzetes lehet sok szempontból: az eddiginél még jobban megbonthatja a társadalmi rendet padlóra küldve a gazdaságot és az emberiség hangulatát, amely amúgy is mérhetetlenül alacsony szintre süllyedt.
Ebből a reménytelennek tűnő helyzetből kell megtalálni a felállás lehetőségét. Jó, ha tudatosítjuk, hogy optimizmus vagy pesszimizmus sokat nem segít, kőkemény tények vannak, amelyekkel szembe kell nézni. Az oltás mindenképpen segíthet a betegség visszaszorításában és csökkenthető ezáltal az elhalálozási ráta, amely amint láttuk, tavaly novemberben kiugróan magas volt a koronavírus-járvány miatt. Az orvosok sem istenek, de nem is sarlatánok, valahogy e végletes nézetektől elszakadva kellene visszataláljunk a racionalitás talajára. El kell fogadnunk, hogy senki közülünk nem látja előre a jövőt. Vannak ugyan optimista és pesszimista forgatókönyvek, de hogy éppen melyik következik be, erre csak valószínűsítéseket lehet adni. Meglehetősen dinamikus ez a mostani helyzet, gyorsan változó információkból kell kirakni azt a védekezési stratégiát, amely a lehető legjobbnak tűnik. Nem könnyű feladat senki számára, így sem az orvosoknak, sem a politikusoknak. Arra is képes kell lenni, hogy ezeket a stratégiákat gyorsan váltogassuk, a kiszámíthatóság sajnos most nem reális elvárás.
Megszoktuk az előrelátást, a kiszámíthatóságot, a biztonságot, és azt is, hogy csak azt higgyük, amit a szemünkkel látunk, tapasztalunk. Márpedig a vírust senki nem fogja tudni megfogni, aki még nem hisz annak létezésében, valószínű rosszul fogja végezni. Azzal is jó tisztában lenni, hogy ebben a játszmában semmi nem tud teljes biztonságot nyújtani, így az oltás sem. De ez utóbbi mégis ad egy lehetőséget arra, hogy helyreálljon a lehető legrövidebb időn belül az életünk. Hogy mennyi idő alatt? Ezt senkitől ne kérdezzük egyelőre, mert erre nem létezik tisztességes válasz.
