Az 1986-os mexikói világbajnokságon ismertté vált jelenség helyett (az emberek egy csoportja magasba tartott karokkal feláll/felugrik, majd gyorsan visszaül, miközben már a mellettük ülők veszik át a „hullámot”) sokakat igencsak jobban érdekel egy másfajta hullám. Az a bizonyos második…
Nos, ha engem kérdeznek, akkor azért nem lesz a koronavírusnak második hulláma, mert az Romániában már egybefolyt az elsővel. Elég rápillantani az elmúlt két hétben azonosított új fertőzöttek számára: ahelyett, hogy lassan 100 felé (vagy alá) csökkent volna a június eleji enyhítések után, folyamatosan 200 fölé csúszott, nem egyszer a 300-at is meghaladva.
Persze, sokak szerint ez mind csak ijesztgetés, manipuláció, koronavírus pedig nincs is, csak a sajtó épp nem volt, amivel foglalkozzon az elmúlt hat hónapban.
Jó ideje bosszankodok ezen a „tézisen”, ám hála a focinak, most rájöttem a dolog nyitjára. Meg arra, hogy miért is kerek a koronavírus – mint a focilabda. Mert ahogyan a kanapén, a tévé előtt ülve minden kétballábas férfi hirtelen ért a focihoz, a közösségi hálóknak köszönhetően mára minden analfabéta (is) egészségügyi szakember lett, Covid-19 specializálódással. Innentől kezdve nem nehéz megmagyarázni, hogy miért is kezdett el a fél ország azon ügyeskedni, hogyan is járjon túl a hatóságok eszén és cselezze ki a megelőzést célzó intézkedéseket. És azt sem, hogy miért kezdett el ismét folyamatosan, már-már ijesztően emelkedni az új fertőzöttek száma.
Ősszel tehát második hullám nem lesz: most vagyunk javában benne. Miután sok más európai országhoz képest jól átvészeltük a járványhelyzet elejét, a végére kiengedtünk.
Csak attól félek, nehogy a hosszabbításban kapjunk ki. Öngóllal.
