Aki kocsival járná körbe Skóciát, ahogy ezt én is tettem harmadmagammal, annak fel kell készülnie arra, hogy az autók a bal oldalon közlekednek, a kormány pedig jobb oldalt helyezkedik el. Bár elsőre nem tűnik nagy kihívásnak, mégis olyan egyszerű dolgokra kell odafigyelni, hogy kihajtásnál előbb jobbra nézünk, majd balra, illetve, hogy a körforgalomba is bal oldalt hajtunk be. Ilyenkor jó, ha van segítsége a sofőrnek, aki emlékezteti, hogy melyik oldalra is kell átsorolni...
Az utunkat Leedsből indítottuk, ahová Kolozsvárról már átszállás nélkül lehet repülni. Leeds nem Skócia része, Észak-Angliához tartozik, de így legalább volt lehetőségünk megnézni az éppen útba eső Fountains-apátságot, ami az ország legnagyobb kolostorromja és az UNESCO-világörökség része. A 12. században alapított kolostor 1539-ig működött, míg VIII. Henrik fel nem oszlatta. A valóban monumentális romot hatalmas zöld „angol gyep” veszi körül. Öröm volt látni, hogy az angol családok bátran használják ezt a teret akár piknikezésre, akár labdázásra, és nem a „Fűre lépni tilos!” tábla az úr.
Skóciában több apátságot, kápolnát és templomot is meglátogattunk (Jedburgh, Melrose, Stirling), de a személyes kedvencem a Rosslyn-kápolna, amelynek az építészete, domborművei rengeteg apró jelentést, történetet tartalmaznak. A kápolnát a szakértők építészetileg nem tartják kiemelkedőnek, igazi hírnevét Dan Brown 2003-ban írt A Da Vinci-kód című könyvének és az abból készült filmnek köszönheti, ahol a történetben szereplők – Robert Langdon és Sophie Neveu – gyilkosság után nyomoznak a Louvre-ban, és eközben a nyomokat követve megfejtik a rejtélyt, amely Londonba, majd a Rosslyn-kápolnába vezeti őket, ahol végül minden titokra fény derül.
A Rosslyn-kápolna igazi hírnevét Dan Brown A Da Vinci-kód című könyvének és az abból készült filmnek köszönheti (Laczkó Vass Róbert felvétele)
A negyedik napon Skócia egyik legfestőibb falvában, Culrossban jártunk. A falut gyakran használják film- és televíziós forgatások helyszíneként. Culross a legreprezentatívabb példája a 17–18. századi skóciai polgárvárosnak, fehér burkolatú, vörös cseréptetős házak sorakoznak a meredek macskaköves utcákon, amelyek a dombtetőn álló apátságig futnak. Itt, a Rankin kávézóban nagyon finom angol édességeket kóstolhattunk meg. A régen hentesüzletként működő hely a kis terével és előző rendeltetésének a jellemzőivel intim és hangulatos légkörrel várja vendégeit. Délután már a Blair-kastélyban jártunk, amely a skót váraktól kissé eltérően, és inkább a culrossi házakhoz hasonlóan fehér színben pompázik. A több mint 750 éves kastély az Atholl család birtokába van, teljesen látogatható és akár esküvőkre is bérelhető, ha életünk nagy napját királyi/királynői módon ünnepelnénk.
Számomra az egyik leginkább várt helyszín a Loch Ness volt. (A loch szó skót nyelven tavat jelent.) A tóhoz közeli Invernessben megszállva már látni lehetett, hogy itt a turizmus főképp a Loch Ness-i szörny (Nessie) legendája köré épül. A legenda a 20. század első felétől izgalomban tartja az embereket, Nessie-ről számos elmélet van, de a mai napig nem sikerült bizonyítani a létezését. Mókás volt figyelemmel kísérni, hogy pont a hazatérésünk után szerveztek egy nagy átfogó keresést, viszont az is eredménytelenül végződött. Invernessben az ajándéküzletekben szokatlanabbnál szokatlanabb szuveníreket kínálnak a turistáknak, amelyek többsége Nessie-hez köthető. Itt sikerült beszereznem a skót szoknyát, amely elengedhetetlen kelléke egy skóciai nyaralásnak. Az angolban nem szoknyának (skirt) nevezik, hanem kiltnek, és rengeteg praktikus tulajdonsággal rendelkezett, amelyre egy felföldi férfinak szüksége volt, viszont manapság már csak ünnepélyes alkalmakon hordják, illetve turisták viselik, ahogy tettem ezt én is három napon át.
Az egyik legnagyobb tanulság, amit adhatok a Skóciába készülőknek, hogy mindenhová előre foglaljanak jegyeket. A Loch Nessnél található, az állítólag a legfestőibb helyen fekvő Urquhart várhoz még a parkolóhelyet is egy nappal előre le kellett volna foglalni. A Loch Nessre végül nem jutott olyan sok idő, de szerencsére találtunk jó parkolót, ahol le lehetett menni a tóhoz és elkészíthettük a skót szoknyás Loch Ness-i képeket. Sajnos, a szörny nem tette tiszteletét nekünk sem.
Invernessből Aberdeenbe mentünk, ahol kicsit belekóstoltunk az éjszakai kocsmai életbe. Skóciában mindenképp érdemes kipróbálni a helyi söröket, illetve a whisky különlegességeket. Mivel a whisky távol esett a mi ízlésvilágunktól, inkább a söröknél maradtunk. Volt olyan kocsma, ahol az ananászos sört ajánlották fel nekünk „helyi” sörként, és nagyon finom volt. Innen már Edinburgh felé vettük az irányt.
Aberdeen és Edinburgh között is talál az ember izgalmas helyszíneket, mint például a Dunnotar Castle, amely egy kis szigetre épített várrom, vagy Forth Bridge, amely UNESCO-s vasúti híd, ez a maga idejében építészeti csodának számított. De még a híd előtt tettünk egy kisebb kitérőt St. Andrewsba, ahol a 865 éves apátság romjait néztük meg, majd angol módra piknikeztünk a tengerparton, ahol meglepő módon a hideg ellenére sokan fürödtek az Északi tengerben. Az én bátorságom csak a mezítlábas bemenetelig tartott, de az is bőven elég volt.
A Dunnotar Castle egy kis szigetre épített várrom (A szerző felvétele)
A monarchia szerelmesei Skóciában is számos izgalmas helyre látogathatnak el. A Balmoral kastély, amely a királyi család ünnepi rezidenciájaként szolgál, 2023-ban vált látogathatóvá a turisták számára. Mivel a királyi család a mai napig használja, a turisták csak áprilistól augusztus elejéig látogathatják, illetve csak a kertjébe (ahol megcsodálhattuk a királyi hagymákat és tököket) és a báltermébe mehetünk be. A kastély ismerős lehet a Korona című netflixes sorozat szerelmeseinek, hiszen egy teljes részt szentel a kastélynak Balmoral-teszt címmel. A birtokot Albert herceg vásárolta meg 1852-ben Viktória királynő számára, és azóta a királyi család skót nyaralóhelye. A kastély más szempontból is fontos történelmi hellyé vált, hiszen itt hunyt el nem olyan rég, 2022-ben II. Erzsébet királynő, ő volt az első brit uralkodó, aki Skóciában vesztette életét 1542 óta.
Balmoral, a kastély a királyi család ünnepi rezidenciája (A szerző felvétele)
Edinburghban, Skócia fővárosában két napot töltöttünk, az Edinburghi Egyetem bentlakásában aludtunk, mivel annyira zsúfolt a város nyáron, hogy máshol már nem találtunk szállást, viszont itt volt a leggazdagabb és legfinomabb kínálat a reggelinél.
A város zsúfoltsága annak is köszönhető, hogy augusztusban zajlik minden évben a Fringe Fesztivál, ami a világ legnagyobb előadóművészeti fesztiválja. Az augusztus 4-től 28-ig tartó rendezvény sok turistát vonz, ami sokszor zavaró tud lenni, viszont lenyűgöző látni, hogy a 12. században épült gótikus templom tövében hol késnyelő, hol pedig egykerekűn egyensúlyozó artista lép fel, kis pénzt remélve. Akkor sem kell megijednünk, ha éppen nincs apró nálunk, mert ma már kártyaolvasón is adakozhatunk az előadóknak, ha elnyerte a produkció a tetszésünket. Egy kedves edinburghi jegyszedőtől azt is megtudtuk, hogy ha nem szeretjük a nagy tömeget, akkor ősszel térjünk vissza, Edinburgh különösen szép és csendes októberben.
A város másik különlegessége, hogy az Egyesült Királyság legzöldebb városának tartják: mivel a város közel fele (49,2 százalék) „zöldterületnek” minősül. A városban több mint 130 közpark található, és az Egyesült Királyságban minden más városnál több fa jut egy főre. A nagy kiterjedésű Holyrood Park a város egyik leghíresebb zöldterülete Edinburgh központjában, és nem véletlenül. A zölden borított kialudt vulkán nemcsak önmagában gyönyörű hely, de a legmagasabb pontjának nevezett Arthur-székről (Arthur’s Seat) kiváló rálátás nyílik a városra. Az egész napos városnézés után mi inkább kihagytuk ennek a látványosságnak a megmászását, de lentről nézve is impozáns látványt nyújt. Főleg naplementekor. El is képzeltem, hogy reggel vagy akár este szívesen járnék ide szaladni, mivel egy percig sem éreztem, hogy a város központjában vagyok.
Edinburghban két másik fontos királyi helyszínt is meglátogathattunk: a Holyroodhouse-palota, vagy egyszerűbben Holyrood-palota a brit uralkodók hivatalos skóciai rezidenciája. Itt megnézhető Stuart Maria volt lakosztálya, akire a skótok a mai napig nagy tisztelettel emlékeznek. A szintén a Koronából már ismerős Royal Yacht Britannia királyi hajó is látogatható, amelyet a leselejtezése után a skótok vettek még és tették közszemlére. Itt akár magyar nyelven is választhatunk turistavezetést. A körbevezetés intim betekintést engedett abba, hogy miként élt a hajón egykor a királyi család: II. Erzsébet és férje, Fülöp külön szobában aludtak, III. Károly azonban felhozatta a hajóra az első franciaágyat, amikor Diana hercegnővel nászútra indultak a hajóval.
A Harry Potter-rajongóknak (és nem csak) ajánlatos elmenni a Victoria Streetre, amely J. K. Rowlingot ihlette az Abszolút (Diagon Alley) megírásakor. Úgy sétálhat itt az ember a sok színes kirakat között, üzletről üzletre, mintha nem is „mugli”, hanem varázsló (ahogy a fejemben láttam magamat én is) vagy boszorkány lenne.
A
Victoria Street (A szerző felvétele)
Bár az egy hét alatt megtett skóciai körutazás alatt igen gazdag programot sikerült összeállítani, mégis csak kis ízelítőt kaphattunk egy olyan országrész gazdag kultúrájából, amelynek a nemzeti állata éppenséggel az unikornis, ami Skócia címerében is szerepel. Minden skót városban láthatunk unikornist, sajnos csak szobor formájában, amelyek „védelmezik” az ott lakókat. Érdemes felnézni rájuk, hátha ránk is figyelnek majd az ottlétünk alatt…
Borítókép: Laczkó Vass Róbert
