Ahogy kerteket kerestem, rájöttem, hogy valami harmónikusra és nyugodtra vágyom, ami ellensúlyozza az időjárás szeszélyességét. Így akadtam rá erre a kínai festményre, amelyből árad a líraiság, a csendesség. A kertművészet a kínai kultúrában nagyon fontos helyet foglal el, művelését tökélyre csiszolták. Marco Polo velencei kereskedő és utazó volt az első európai, akinek fennmaradt a leírása egy ilyen helyről a 13. század második feléből. Bár a csodálat nem maradt el, mégis el kellett telnie néhány évszázadnak, hogy az európai kertekben is elkezdjenek keleti inspriációjú dekorációs elemeket vagy egész kertrészeket kialakítani. Az egzotikum, az érdekesség, a kínai kultúra iránti érdeklődés fokozódása következtében, 1783-ban Angliában építették meg az első kínai házat, de akkor még csak mint egyedülálló kuriózumot a római templom, a gótikus romok és más építészeti dekoráció között.
A kínai kertművészet egy több évezred alatt kialakult tájkerti típus. Részét képezik mind a hatalmas császári kertek, amelyek funkciója a reprezentáció, a lenyűgözés és a gyönyörködtetés, mind az intimebb hangulatú kisebbek, amelyeket tudósoknak, költőknek, államtisztviselőknek, katonáknak vagy kereskedőknek építettek, hogy a külső világot kizárva helyet teremtsenek az elmélkedésnek. Mindig a meglévő természetet vették alapul, de gondosan megtervezték mindennek a helyét, hogy a végeredmény tökéletes harmóniát árasszon a művi tökély érzete nélkül. A dombok, patakok, medencék, ösvények, építészeti elemek és virágok folyamatosan megmutatkozó, lírai tájképi kompozíciókat alkotnak.
A Vendégekre várva című, selyemre festett alkotás Ma Lin (1194–1264 körül) munkája. A családja több generáción keresztül szolgálta a császárt festőként. Apja Ma Yuan, híres művész volt, tőle tanulta az alapokat, de tagja volt a Festészeti Akadémiának is. Festményeinek zömét császári megrendelésre készítette, így nem csoda, hogy gyakran Ning-tsung császár, Yang császárné és Li-tsung császár versei egészítik ki a képeket. Ezt a festményt a híres költő, Su Shi sorai inspirálták: „Az a félelmem, hogy az éj mélyében a virágok álomba zuhannak és eltűnnek, így meggyújtom a hatalmas gyertyákat, hogy megvilágítsam vörös szépségüket.” A császári kert egy elragadó részletét láthatjuk a holdfényben, a négy pár gyertyával vagy fáklyával határolt ösvény végében a vendégeket váró házigazda ül az ún. „tábornoki székben”, hosszú köpenyben. Úgy tűnik, hogy élvezi a látványt, gyönyörködik a virágokban. Figyelmünket még a fák virágzó ágai is felé irányítják. Hogy az est elmosódó, sötétedő atmoszférikus hatásait megragadja, Ma Lin nagy, laza ecsetvonásokkal vékony réteg tintát vitt fel a selyemre háttérként. Ez a realizmusra való törekvés a Sung-festészet sajátossága. Annak ellenére, hogy az alakok nagyon picik, ha jól megfigyeljük, mégis látszanak a ruhák redői is. A festmény által rövid bepillantást nyerhetünk egy számunkra ismeretlen világba, talán megsejthetünk valamit gondolatiságából. A meditáció, a lelassulás, a figyelem, az elmélkedés, a szépség értékelése - ezeknek az ideális környezetét volt hivatott megteremteni a kínai kert és ezek azok az érzések, amelyeket ez a kép is előhív.
