SZŐCS JUDIT
„Soha tudományi fegyveredet kezedből le ne tedd”!
Apáczai Csere János
Nem volt könnyű, hiszen közel százan kezdtük és alig tizenhaton végeztünk. Zavaros idők voltak, 1956, többszörös letartóztatások, koncepciós perek, éjszakába nyúló gyűlések, ártatlan társaink megbélyegzése egyetemről való kizárása céljából. S végül a legnagyobb fájdalom: a Bolyai Tudományegyetem felszámolása. Mi vagyunk az utolsó évfolyam. Tiltakozni nem lehetett. Egy dolgot vállalhattunk: nem tesszük le soha tudományi fegyverünket! Bizonyítunk! 60 év távlatából – önhittség nélkül – állíthatjuk: sikerült.
Mindannyian megálltuk a helyünket, s nem akárhogy! Néda Árpád egyetemi előadásaira nagy tisztelettel emlékeznek tanítványai. Fia, Zoltán folytatja tudományos munkásságát a Babeş–Bolyain, s Tamás a Sapientia Egyetemen. Salló (Néda) Áginak köszönhetően a mai napig megjelenik a Matematikai Lapok magyar nyelven. Sokan kerültek vezető tisztségekbe: Hiripi (Pikó) Ágota, Dombi (Darvay) Márta, Szőcs Judit. Tanárként kivétel nélkül mindenkit díjaztak, elismerésben részesítettek: Klára (Muránszky) Gabriella, Jónás István, Darvay Béla, Muránszky László, Kővári (Lendvai) Zsuzsa, Fonszek (Kóta) Edit, Szilágyi Béla. Mikrokörnyezetükben kiemelt tiszteletnek örvendtek. Sokan évekig csak román tagozaton taníthattunk. Nem akárhogy. Jámbor (Erdélyi) Erzsébet kolléganőnk mesélte, hogy a ‘90-es marosvásárhelyi események hatására másnap román nemzetiségű tanítványai ünnepi öltözetben jöttek iskolába. Virágcsokorral köszöntötték, biztosítva szeretetükről. Tóth (Szalló) Brigitta szószólója volt a marosvásárhelyi Bolyai-líceumért vívott harcnak.
S mindez nem elég! Nemcsak gyerekeink, de unokáink is azt az erkölcsi tartást viszik tovább, amelyet Bolyai szellemiségnek nevezhetünk. Példaként említem Zsuzsa unokáját, Márk több hazai és nemzetközi fizika és földrajz verseny sokszoros díjazottja, a napokban Kuala Lumpurban 26 ország diákjai közül ezüstérmet nyert tudományos munkájáért.
60 éve szűnt meg az egyetem! Miért? Ma sem tudjuk. Talán pont ettől a hatástól akartak valakik szabadulni, mely nemzedékekre kihatóan meghatároz egy tartást, egy viszonyulást példaképeinkhez, (hogy csak Radó bácsit vagy Gábos Zoltán professzorainkat említsem), eszményeinkhez és főleg magyarságunkhoz.
„Az ember akkor lesz ember,
ha átvilágítja mélyéig önmagát,
s a benső világosságból
környezetére sugarat bocsát.”
Weöres Sándor
Bizton állíthatjuk: sugároztunk !
