A református és az unitárius kollégium esetén senki sem kérdőjelezheti meg a helyszínt, hiszen egyházi iskolák. A Báthory-líceum nehezen megközelíthető a Farkas utcában (még mindig) zajló felújítási munkálatok miatt, ezúttal is a Szent Mihály plébánia templomban várta évnyitóra a diákokat, tanárokat, szülőket. A Brassai-líceumnak sem díszterme, sem udvara, ahol egy ilyen nagy létszámú eseményt lebonyolíthatnának, ők az iskolához közeli evangélikus-lutheránus templomba „kérezkedtek be”. Ami az Apáczai-líceumot illeti, amelynek apraja-nagyja az alsóvárosi református templomban, a „kétágúban” gyülekezett, szintén helyszűkére hivatkozik. De nem csak.
Teljes mértékben egyetértek Vörös Alpár iskolaigazgatóval, aki a Facebook-vitában úgy fogalmazott: az Apáczai-líceum udvara nem alkalmas tanévnyitóra. „Egyrészt, mert a nyitott térben mindenki hajlamos másra figyelni és elvész az esemény ünnepessége. Az iskola épülete sem a régi, jelenlegi formájában nem létezne a Református Egyház támogatása nélkül. Az eredeti épület 1927-1928 között az Erdélyi Református Egyházkerület költségén és adományokból készült, míg a bővítés és a felújítás 2017-2018 között ugyancsak az Erdélyi Református Egyházkerület megvalósítása. Az iskola több mint 100 éves történetében a román állam egy lejt sem adott infrastrukturális fejlesztésre, csak állagmegőrzésre. A tanügyi törvény megengedi, hogy az iskolák az állami intézményeken kívül együttműködjenek civil szervezetekkel, egyházakkal” – indokolta a helyszínválasztásra vonatkozó döntésüket.
Más érvelések szerint is vannak gyakorlati, ugyanakkor történelmi-érzelmi okok is. Egyrészt szeptemberben rendszerint változékony, kora reggel pedig hűvös az idő. Másrészt köztudott, hogy a jelenlegi kolozsvári belvárosi magyar iskolák mind egyházi intézmények voltak, a belőlük kiépült állami iskolák pedig igyekeztek tovább vinni az adott felekezet kollégiumi hagyományait az évek során - írja az egyik hozzászóló, hozzátéve, tanmenetbe és egyéb programokba egyházi beleszólásról szó sincs.
Elfogadom azt, hogy azok számára, akik nem tartoznak az istenhívők körébe, kérdésessé válhat, miért templom ad otthont egy iskolai eseménynek. Aki viszont volt ilyen tanévnyitón, az meggyőződhetett róla, hogy az egyházi környezet csak emeli az esemény ünnepiességét, semmit sem vesz el az évnyitó iskolai jellegéből. Tanárként is sok évnyitón vettem részt, de ha kérdeznek, nem tudom a választ arra, mitől voltak „alkalomhoz illőbbek” azok, amelyeket az iskolaudvaron tartottak…
Szép számmal lehetnek olyanok is, akik számára a tanévnyitó unalmas dolog, ahol a világi és az egyházi méltóságok „elpuffogtatják” frázisaikat, amelyekkel a fiatal nem ért egyet, vagy nem is érdekli. Örömmel tapasztaltam, hogy azokon a tanévnyitókon, amelyen részt vettem, nem ez volt a jellemző. A tanulás és az oktatás mellett ugyanis az egyházi szónokok elsősorban az iskolának, mint közösségnek, közösségteremtő entitásnak a szerepét és fontosságát emelték ki. Erős, öntudatos közösségekre pedig mindannyiunknak szüksége van, akár vallásosak vagyunk, akár nem.
Nem feltétlenül az évnyitó-vitához kapcsolódik, de a témán töprengve jutott eszembe egy Csoóri Sándor-idézet: „Az istenhit visszaszorulásával párhuzamosan sokan azt gondolták, hogy a józan ész és a tiszta tudás diadalmenete kezdődhet el, amely a vallást és a költészetet hirtelen helyettesítheti. Nem ez történt. Nem az ésszerűség növekedett a világban, hanem a zavarodottság…” – írta.
