A zene világnapját megelőző pénteken, filharmonikusaink évadnyitó hangversenye az újrakezdés örömét hirdetve igazi ünnep, a zene ünnepe volt. Lawrence Foster a filharmónia emeritus karmestere a jó formában lévő zenekarral élménykoncertet varázsolt, az est meghívottja Elena Bashkirova orosz származású izraeli zongoraművész pedig Mozart ritkán hallható 13. C-dúr zongoraversenyével emlékezetes, szép pillanatokkal ajándékozta meg a közönséget.
Pjotr Iljics Csajkovszkij (1840–1893) egész életében példaképként tekintett Mozartra, akit a zene Krisztusának nevezett. A nagy orosz zeneszerző 4. „Mozartiana” zenekari szvitjét (op. 61) is a Mozart iránti hódolat ihlette. A négytételes műben Csajkovszkij alapjában Mozart néhány elfeledett zongoraművének és az Ave verum corpus című motettájának zenei idézeteire támaszkodik, de a mozarti életmű olyan legszembetűnőbb jellemvonásait is megidézi, mint: az életöröm, vidámság és derű, elegancia, gördülékenység és természetesség, énekszerűség, száguldás és könnyes nevetés, a hangszerek közötti zseniális dialógusok és azok a feledhetetlen pillanatok, amikor a felhők mögül is előbukkan a napsugár. A szvit első két tétele Mozart Gigue és Menuet tánctételeinek néhány perces hangszerelése. Csajkovszkij a „tánc mestere”, mégis megőriz egy-egy tipikus mozartos fordulatot, főleg a zárlatokban. A szvit legmeghatóbb pillanata a harmadik tétel, amelyben Csajkovszkij az idealizált Mozart Ave verum corpus motettájának egyik Liszt - átiratát hangszerelte. A tétel szépsége a motettából sugárzó áhítatot közvetíti. A negyedik tételben Mozartnak egy Gluck-áriára készült variációit hangszerelte. A téma és variációkból álló tétel élménypillanataként kiemelném Paul Sîrbu meleg tónusú, virtuozitástól és líraiságtól ékes hegedűszólóját, valamint Réman Zoltán remek klarinétkadenciáját.
Wolfgang Amadeus Mozart (1756–1791) 13. C-dúr zongoraversenye (KV.415) ékszer csillogású ritkaság, igazi örömzene, melynek pregnáns- katonás ritmusoktól, briliáns futamoktól ragyogó első tétele pompás, ünnepélyes hangulatot áraszt. Lírai szépségeket sugárzó lassú tételének zenei anyaga mélázó- réveteg, távolba merengő. A finálé siciliano ritmusú rondótémáját mély érzelmű, csendes-panaszos lassú epizódok szakítják meg, de a végkicsengés a mosolyt fakasztó száguldásé. Elena Bashkirova fantasztikus előadó, játéka bámulatos, miközben ujjai bársonyos-selymes, puha tónussal, könnyedén száguldanak a billentyűkön, az az érzésed támad, hogy leheletfinom pianissimói, árnyalt színskálája, simán suhanó skálamenetei, gyöngyöző trillái anélkül, hogy valójában leütné a billentyűket, csupán valami elsuttogott varázsszóra kelnek életre. Mozart 13. C-dúr concertójának hangulatokban és színekben tobzódó előadása lázba hozta a közönséget, Elena Bashkirova pedig nem sokat kérette magát, ráadásként Mozart d-moll fantáziájának lélegzetelállító szépségeit millió színben, gyöngyházfényű poézissel tolmácsolta, amit a nagyérdemű ovációval kísért vastapsa követett.
Csajkovszkij I. g-moll „Téli álmodozás” szimfóniája (op.13) ritkán hallható zenei különlegesség. A szimfónia zenei szövetén ugyan erőteljes nyugati hatás érződik, de oroszos hangvétele vitathatatlan. A mű első két tételét maga Csajkovszkij látta el címekkel – Álmok egy téli utazásról és A vigasztalanság földje. A ködök földje –, amelyek óhatatlanul a hangokba zárt érzelmekre (is) utalnak. Az első tétel kezdetén, a zenekaron álombeli fátyolosság terül el, majd az álmokban álomképek hömpölyögnek, míg az egyre élénkebbé váló zeneszövetben végül csupán egy-egy klarinét-, oboa-, fagott- és kürtszóló foszlány emlékeztet az álmok világára. A zenekari faktúra előrehaladtával, mintha lovasszánon nyargalnál végig a hófödte pusztán, és közben a régi idők vívódásokkal teli, a lélek mélyéről feltörő szomorú emlékei zakatolnak a szívedben. A lírikus második tételben az oboa, fuvola, fagott és a vonósok szélesívű oroszos dallamai mindaddig a lélek fájdalmáról „énekelnek”, amíg a kürtök himnikus szólama véget nem vet a bánatnak. A Scherzo-tétel kezdeti bágyadt hangulatát a szélesívű, dallamos keringő, Csajkovszkij első zenekari keringője űzi el. A téli bálozás hangulata valamelyest az előző tételek depressziós hangulatát is száműzni kívánja. Csajkovszkij számtalan szebbnél-szebb fagottszólót komponált, melyek önmagukban is, de oboával társítva, még inkább szívettépő szomorúságot közvetítenek. A mélyről feltörő segélykiáltást követően az emberi akarat és józan ész diadalmaskodik. Lawrence Foster nagy tudású, vérbeli zenész, kiváló karmester, aki a zenekarral ez alkalommal is csodát művelt. Egyéni víziójában Csajkovszkij Téli álmodozásának hangokba zárt érzelmei ezernyi színben ragyogtak. A felpörgetett fináléban a szomorúságűző, egymást ördögi tempóban kergető játékos villongások a depresszióból az életigenlő győzelembe vezettek.
Borítókép: a kolozsvári filharmónia; illusztráció (filarmonicatransilvania.ro)
