Iohannis az elmúlt két és fél hétben mindent elkövetett azért, hogy falazzon a liberálisoknak, főleg Florin Cîțu miniszterelnöknek. Az elnök folytatta a megszokott hivatali programját, Svájcból mosolyogva próbálta nyugtatni a közvéleményt, hogy valójában nincs válság, hiszen a kormány a helyén van, akárcsak a miniszterek, működik az ország. Ezt a képet sugallta azzal is, hogy Dan Barna kivételével egy rövid konzultációt leszámítva senkivel nem egyeztetett arról, hogyan tovább. Az elnök ezzel a laza magatartással érkezett a hétvégén Szászpiánba is, ahol afféle „fehér lovagként” szállt ki egy golfpályára, hogy részt vegyen a legújabb Duster-modell bemutatásán. Iohannis lezserségét látva az embereknek az lehetett a benyomása, hogy az elnök párhuzamos a hazai valósággal. Egy mosolygós, vakációs hangulatban levő közjogi méltóságot láthattunk, aki a nevetségességnek újabb határát lépte át azzal, hogy a golfot kezdte népszerűsíteni.
Vélhetően nem egyeztetett a szövegét illetően, mert az elnök annyira elragadtatta magát a lankás tájtól, hogy kijelentette: a golf nem exkluzív sport, nem a kiváltságosok foglalatossága, ezért mindenkit arra buzdított, hogy golfozzon. Ekkora sületlenséget régóta nem hallottunk politikus szájából, ami azt mutatja, hogy Iohannist a második mandátumában tanácsadói nem ügyelik fel annyira szigorúan, és engedik, hogy szabadon megnyilvánuljon. A mögéje felsorakozó érdekszférának nagyon nagy károkat már nem tud okozni, vélhetően így gondolják ezt a tanácsadói, ezért az elnök újfent alkalmat kapott arra, hogy bizonyítsa: teljesen elrugaszkodott a kőkemény realitástól. Feltevődik a kérdés: belegondolt-e egyáltalán, hány golfpálya létezik Romániában, mennyibe kerül egynek is a bérlése, a sporthoz szükséges felszerelés beszerzése? Nem tudom, ha belegondolt vagy sem, de ha megtette, akkor azt jelenti, hogy a Cotroceni bunkerében élő államfőnek aligha van már fogalma, mi történik a hétköznapokban. Ehelyett hagyja magát elragadtatni az elnöki hivatal és a protokoll által szolgáltatott pompától, ami nagyfokú érzéketlenségre és empátiahiányra vall.
Akinek volt szeme és füle, már a 2014-es választási kampányban feltételezhette, hogy Iohannisnak nem az erőssége az egyszerű emberek gondjaival való azonosulás, a probléma- és helyzetfelismerése. Ezt az államfő újra és újra megerősíti, elnöksége idején egyetlen kiszolgáltatott társadalmi kategóriával sem tudott igazán azonosulni, minimális empátiát sem volt képes tanúsítani. Mindez arra vall, hogy elnökünk ugyan igazi self-made man, de az államelnöki pozícióban rettenetesen nagy jellembeli hiányosságokról tett tanúbizonyságot, ami nem csak személyére, hanem az elnöki hivatal megítélésére is ártalmas.
Mint említettem, a liberális párti érdekszférának lehet, hogy nem tud már ártani, hiszen az elnök mögött felsorakozó többé-kevésbé láthatatlan erők mindig újraszervezik magukat az éppen aktuális politikai konjunktúrának megfelelően, mégpedig úgy, hogy mindig a húsos fazék közelében maradjanak. Amit viszont nem vesznek figyelembe a tanácsadói, az a populizmus irányába való elcsúszás veszélye, amit leghatékonyabban az elnöki hivatal jelentéktelenné, nevetség tárgyává tételével lehet felgyorsítani. Elképzelhető, hogy a Iohannis mögött húzódó zavaros erőknek éppen ez a céljuk: hogy Romániában ismét szélsőséges, populista pártok kerüljenek hatalomra.
Iohannis hétvégi (le)szereplése újabb léket ütött a román parlamentarizmusos félelnöki rendszeren. A törvényhozás hitele már rég odaveszett, nála jobban tartotta magát az elnöki hivatal, amire bizonyíték, hogy az államfőválasztás maradt az egyedüli olyan megmérettetés, amelyen nagyobb arányban hajlandó részt venni a lakosság. Iohannis azonban két mandátum ideje alatt annyira el tudta játszani ennek az intézménynek a hitelét, hogy 2024-ben aligha lehet majd rávenni a lakosságot, hogy a korábbihoz hasonló arányban vegyen részt a szavazáson. Ennek az előrelátható passzivitásnak pedig elsősorban az AUR lehet az egyik fő haszonélvezője, amelynek a legújabb felmérések szerint már szinte akkora támogatottsága, mint a mélyrepülésben levő liberálisoké, az USR PLUS-t már rég elhagyták.
Iohannis ámokfutása nem csak őt magát és a liberálisokat veszélyezteti, hanem a hazai demokráciát, azt a keveset is, ami a rendszerváltozás után meghonosodott. Az elnök felelőtlen ténykedése nem csak személyes ügy, hanem egy egész ország jövőjének a problémájává válhat. Ha a mostani válságban nem sikerül viszonylag tartós stabilitást és nyugalmat kialakítania, akkor végleg eljátssza az államelnöknek, mint legfőbb közvetítői hatáskörrel rendelkező közjogi méltóságnak a hitelességét. Félő, hogy a parlament kilúgozása után az elnöki hivatal presztízsvesztése felerősíti a nacionalista autokratikus rezsim iránti vágyat, amely csak látszólag lesz patrióta, valójában sokkal inkább idegengyűlölő és kisebbségellenes.
