FÜSTÖS RAYMOND

A Szentmáté községhez tartozó Aranyosmóricról (régen Szászmóric) már 1278-ban említést tesznek az írott források (Mowruch). Kezdetben a Sombor nemzetségbeli Péter fiai, Sombor, Sándor és Pál birtokolták a települést. Valószínűleg már 1332-ben is állhatott templom itt, amelynek helyére épült a mai gótikus műemlék. A falu nyugati szélén álló aranyosmórici evangélikus templomot valamikor 1480 és 1500 között építették, eredetileg erődített templom volt.

Az egykori hajóból és a nyugati oldalon álló két toronyból csupán a nyugati fal egy része, a déli fal töredékei és a mai háromszintes torony maradt fenn. A bádoggal fedett, nyolcszögletű „sisakos” harangtorony az első építési szakaszhoz köthető. A templomhajót és a toronyba is beillesztett ablakkereteket a XV. század végén, a második építési szakaszban véglegesítették.

Az oldalajtó zárján található egykori felirat szerint a templomot 1624-ben felújították. Akkoriban az oltárt festett kárpit díszítette, a kőtoronyban levő harangba pedig az 1656-os évszámot vésték bele. Bár az 1830-as években ismét korszerűsítették, a XIX. század második felében a templomot már nem használták. Az istentiszteleket akkor már az 1886-ban, a Gustav Adolf Egyesület támogatásával épült imaházban tartották.

Máig fennmaradt az aranyosmórici evangélikus templom csúcsíves nyugati bejárata, illetve a késő gótikus déli kapu töredéke. A toronyban még mindig megtalálható a két újabb harang, amelyeket 1926-ban és 1929-ben öntöttek. A romos templom leglátványosabb eleme azonban a toronyalj igényesen faragott csillagboltozata. Látogatásunkkor alatta egy utánfutót és egyéb gazdasági eszközöket találtunk, valószínűleg fészerként használják manapság a toronyaljat. 

Míg 1910-ben Aranyosmóricon közel 190 evangélikus élt, ma ez nagyjából a teljes falu lakosságának felel meg, amely évről évre csökken. Bár festői környezetben fekszik, szász evangélikus hívek nélkül és turisztikai fellendülés híján bizonytalan jövő vár az aranyosmórici evangélikus templomra…

(Forrás: transylvaniainruins.com)