Timár Ágnes külön köszöntötte az idei 72 előkészítős diákot, illetve a 9. osztályok új diákjait, azt kívánta valamennyinek, hogy minél jobban sikerüljön beilleszkedniük az iskola közösségébe.
Tolmácsolta Emil Boc polgármester üzenetét, az elöljáró jókívánságait, akinek az évnyitó alkalmával közzétett leveléből kiderül, a városi önkormányzat számára prioritást jelent, hogy megfelelő oktatási körülményeket biztosítson a diákok és tanáraik számára, a kolozsváriak adójának mintegy egynegyedét erre a célra fordítják.
A vendégek közt volt Rácz Levente, az RMDSZ városi tanácsosa, az iskola igazgatótanácsának tagja, Batiz Elly tanfelügyelő, aki szintén köszöntötte a Báthory líceum diák- és tanári közösségét. Azt hangsúlyozta: bár a fiatalok gyakran érezhetik úgy, hogy nem sikerül az elvárásoknak megfelelni, az iskola nem csak teher, hanem lehetőség is a szellemi és lelki gazdagodáshoz.
Veres Stelian plébános-helyettes is arról beszélt: a báthorys közösséget örömmel kell, hogy eltöltse, milyen nagy múltra tekint vissza iskolájuk, a Báthory István fejedelem által 1579-ben alapított jezsuita iskola utódja. A fejedelem célja az volt, hogy a hazai műveltségi szintet olyan főiskolával növelje, amely versenyképes tud lenni a korabeli nyugat-európai egyetemekkel. Mind a jezsuita, mind a piarista szellemiség összeforrt Kolozsvár történetével, az itt tanuló szerzetesek és világi tanárok, tanítók, valamint növendékeik 440 éven át meghatározták a kincses város történetét és a város kulturális életének alakulását – mondta Veres Stelian, majd egy Seneca idézettel búcsúzott: Nem az iskolának, az életnek tanulunk! Ennek felismertetése az iskola feladata ma is, üzente.
A báthorys évnyitó Simon Anna elsős kisdiák szavalatával kezdődött, aki Molnos Lajos Becsengetés című versét mondta el. A beszédeket rövid zenés összeállítás követte.
Borítókép: Rohonyi D. Iván
