Országos kutatás készült a romániai magyar oktatás helyzetéről
Látványosan javult az erdélyi magyar iskolák felszereltsége az elmúlt években, de a nyelvi aszimmetriák, a lemorzsolódás és a pedagógushiány továbbra is komoly kihívást jelentenek – derül ki abból az országos kutatásból, amelyet a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet és a Bálványos Intézet szakemberei mutattak be Kolozsváron. A felmérés az elmúlt fél évtized legátfogóbb vizsgálata a romániai magyar oktatás helyzetéről: 885 iskola és oktatási helyszín adatait elemezték, a hálózat szinte teljes lefedettségével.
A Vallásszabadság Házában tartott eseményen a kutatási eredményeket Kiss Tamás szociológus és Toró Tibor politológus ismertette, majd kerekasztal-beszélgetés zajlott arról, miként tükröződnek a számok a mindennapi oktatási gyakorlatban. Ennek keretében Ferencz-Salamon Alpár, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének (RMPSZ) alelnöke, Kallós Zoltán oktatási államtitkár, Mihályfalvi Katalin, az RMDSZ oktatási ügyvezető alelnöke és Szabó Ödön parlamenti képviselő osztotta meg nézeteit a témával kapcsolatban. A beszélgetést Novák Csaba Zoltán, a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet elnöke moderálta.
Kiss Tamás szerint a magyar iskolahálózat jelentősen átalakult az elmúlt években. A digitális átállás és az uniós fejlesztési programok hatására sok helyen modern eszközök jelentek meg, de a strukturális különbségek nem tűntek el. Noha a felszereltség javult, a hozzáférés, a nyelvhasználat és a tanulói teljesítmény terén továbbra is egyenlőtlenségek tapasztalhatók – fogalmazott a kutató.
Felújított termek, hiányos terek
A vizsgálat szerint 2019-hez képest 2024-re a magyar iskolák tantermei nagyot léptek előre. A táblák helyét digitális kijelzők vették át, az osztálytermek felszereltsége a legtöbb helyen eléri a román tannyelvű intézmények szintjét, és néhol meg is haladja azt.
Toró Tibor politológus szerint az elmúlt öt év legnagyobb nyertesei éppen a tantermek: a korszerű eszközök, a bútorzat megújulása és a digitális felszereltség ma már nem kivétel, hanem általános jellemző. Ugyanakkor a tantermen kívüli terek – például a sportpályák, könyvtárak, laborok, közösségi helyiségek – esetében a fejlődés sokkal lassabb. A magyar iskolákban a tanulási tér megújult, de az iskolai élet terei továbbra is szűkösek – összegezte.
A kutatás regionális különbségekre is rámutat: a székelyföldi intézmények felszereltsége még mindig elmarad a kolozsvári, partiumi vagy nagyvárosi iskolákétól. Ez arra utal, hogy a fejlesztési források elosztása nem egyenletes, a helyi önkormányzati háttér és az intézményvezetés aktivitása nagyban befolyásolja a lehetőségeket.
A kerekasztal résztvevői szerint a modernizáció valóban látványos, de nem mindig párosul módszertani megújulással. Ferencz-Salamon Alpár, a Romániai Magyar Pedagógusszövetség (RMPSZ) alelnöke kiemelte, a digitális eszközök akkor hasznosak, ha a pedagógusok ismerik és bátran használják azokat. A legtöbb iskolában ott a projektor, de sok helyen porosodik. A módszertani támogatás hiánya miatt az új technológia sokszor nem váltja be a hozzá fűzött reményeket – jegyezte meg.
Nyelvi egyenlőtlenségek és a kétnyelvűség gyakorlata
A kutatás másik fontos területe a nyelvhasználat volt, különös tekintettel a vegyes tannyelvű iskolák kétnyelvűségére. A magyar tannyelvű intézményekben a kétnyelvű feliratozás, a magyar nyelvű dokumentáció és a közösségi kommunikáció általános gyakorlat. A vegyes tannyelvű iskolákban viszont alig történt előrelépés: a különféle feliratok, hirdetések és az online kommunikáció döntő többsége továbbra is román nyelvű.
A kerekasztalon többen is hangsúlyozták, hogy a nyelvi egyenlőtlenségek nem csupán szimbolikus kérdések. A magyarul nem beszélő adminisztratív személyzet, az egyoldalúan románul zajló tanári értekezletek és a csak román nyelven elérhető hivatalos dokumentumok mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a magyar tagozatok gyakran másodlagos szerepbe kerüljenek.
A kerekasztalon többen is hangsúlyozták, hogy a nyelvi egyenlőtlenségek nem csupán szimbolikus kérdések FOTÓ: A SZERZŐ FELVÉTELE
Szabó Ödön parlamenti képviselő szerint a jogi keret most már világosan rögzíti a kétnyelvűség követelményét, de a törvény végrehajtása akadozik. A tanfelügyelőségek ellenőrzése nem elég következetes, a kétnyelvűségi előírások megsértése pedig nem jár érdemi következményekkel. A jogszabályok már európaiak, a gyakorlat viszont sok helyen még mindig a régi – fogalmazott a politikus.
A kutatás azt is vizsgálta, milyen mértékben érvényesül a magyar nyelv a tanórán kívüli tevékenységekben. A magyar tannyelvű iskolákban a diákok számára sokféle kulturális program – néptánccsoport, diáklap, iskolarádió stb. – kínál lehetőséget az anyanyelv használatára, a vegyes iskolákban viszont ezek a tevékenységek gyakran román nyelven zajlanak. Ez nemcsak a közösségi élményt, hanem a nyelvi identitást is gyengíti.
A lemorzsolódás valósága
A kutatás egyik legaggasztóbb következtetése, hogy a magyar diákok iskolai életútja több ponton megszakad. Az 5–8. osztályban jelentős a lemorzsolódás, és sok tanuló nem jut el a középiskola befejezéséig. A jelenség különösen súlyos a szórványban és a roma többségű településeken, ahol a szociális és nyelvi hátrányok összeadódnak.
Bár a tantermek és az épületek korszerűsítése kézzelfogható eredmény, a tanulói teljesítménybeli különbségek nem csökkentek. A képességvizsga-eredmények stagnálnak, az érettségi sikerességi aránya azonban javuló tendenciát mutat, különösen a román nyelv és irodalom esetében.
A kutatók ezt azzal magyarázzák, hogy a román nyelvi érettségi módszertana átalakult, és figyelembe veszi a magyar diákok nyelvi sajátosságait. Kiss Tamás szerint a javulás biztató, de nem szabad elhamarkodott következtetéseket levonni. A felsőbb szinten hozott reformokat le kell fordítani az alsóbb évfolyamok szintjére is. Ha a nyolcadikos vizsgákon nem látszik a javulás, akkor az érettségi eredmény csak ideiglenes siker – fogalmazta meg a következtetést.
A beszélgetés résztvevői egyetértettek abban, hogy a lemorzsolódás okai összetettek: a családi háttér, a pedagógiai támogatás hiánya, a motivációvesztés és a nyelvi nehézségek egyaránt közrejátszanak. Mihályfalvi Katalin szerint a kisegítő szakemberek – tanácsadók, pszichológusok, fejlesztőpedagógusok – jelenléte döntő szerepet játszhatna a megelőzésben, de ezek a szolgáltatások a magyar diákok számára sokszor csak papíron elérhetők.
A jogi kerettől a mindennapi gyakorlatig
A kerekasztal résztvevői úgy vélik, az erdélyi magyar oktatás jogi és intézményi háttere az utóbbi években megerősödött. Az új oktatási törvényben egyértelműen rögzítették a kisebbségi oktatás jogait, a kétnyelvűség követelményeit, valamint a magyar nyelvű tanári továbbképzések fontosságát. A mindennapi gyakorlatban azonban még mindig sok az akadály.
Az igazgatók és tanárok gyakran személyes erőfeszítéssel küzdenek azért, hogy a magyar nyelv ténylegesen jelen legyen az adminisztrációban, a tanfelügyelőségi kommunikációban, vagy akár a finanszírozási döntésekben. A rendszer formálisan kétnyelvű, de ténylegesen sokszor továbbra sem az – hangzott el több hozzászólásban.
Kallós Zoltán oktatási államtitkár szerint a kisebbségi oktatás egyszerre szolgálja az identitás megőrzését és a társadalmi mobilitást. Ha a diák nem jut el az érettségiig, akkor egyik cél sem teljesül – mondta. Hozzátette, a kutatás eredményei azt mutatják, hogy az erdélyi magyar oktatásnak nemcsak mennyiségi, hanem minőségi kihívásokkal is szembe kell néznie.
A kutatók a tanulmány végén több javaslatot is megfogalmaztak. Ezek között szerepel a vegyes iskolákon belüli különbségek rendszeres vizsgálata, a kétnyelvűségi előírások következetes ellenőrzése, a magyar nyelvű tanórán kívüli programok állami finanszírozása, valamint az uniós projektek utáni fenntarthatóság biztosítása. Emellett szükség lenne arra is, hogy a románnyelv-vizsgák új módszertanának tapasztalatai beépüljenek az alsóbb évfolyamok tantervébe és a tanárképzésbe.
A bemutatott kutatás összképe egyszerre biztató és figyelmeztető. Az iskolák technikailag felzárkóztak, de a társadalmi, nyelvi és szervezeti egyenlőtlenségek tovább élnek. A különbségek ma már nem a táblánál, hanem a folyosón, a tanácsadói irodában és a tanfelügyelőségi jelentésekben dőlnek el.
A résztvevők egyetértettek abban, hogy az erdélyi magyar oktatás előtt álló következő feladat nem a jogi keret megteremtése, hanem annak mindennapi érvényesítése. Mert – ahogyan a beszélgetés végén megfogalmazódott – az oktatás valódi egyenlősége nem a törvénykönyvekben, hanem az osztálytermekben kezdődik.
