Télen az időjárás eddig velünk tartott, nem maradtunk gáz nélkül, de hogy a jövő évben miből töltjük fel a gáztárolókat, ez még a világ hatalmasai számára sem világos, ezért erről nem is szívesen beszélnek. A lakosság már annyira megijedt, hogy a kisjövedelműek elkezdtek spórolni, mint a kommunizmus nyolcvanas éveiben. Minden bizonnyal sokan fagyoskodnak otthonukban, letekerik a fűtést, és az árammal is takarékoskodnak. A legkiszolgáltatottabb, idős nemzedék edzett ezen a téren, hiszen a kommunizmus és az azt követő toronymagas infláció jellemezte átmeneti időszakban nagy gyakorlatra tett szert, hogy miként kell beosztani úgy azt a kis jövedelmet, hogy a legszükségesebbekre fussa. Jobban féltem a fiatalokat, akik már beleszülettek a kényelembe, abba, hogy minden gombnyomásra elérhető, és el sem tudják képzelni, mi az éhezés és a fázás.
Valóságos kulturális sokk lesz ezeknek a nemzedékeknek az új valóság, ha a háborúnak nem sikerül idejében véget vetni és az energiaellátás továbbra is akadozik, vagy megfizethetetlenné válik.
Persze azért a pozitívumokat is észre kell vennünk, Románia nem áll olyan rosszul energiaellátással, mint más ország, és azért az Európai Unió jelentős gazdasági erővel rendelkezik, amely nem fogja éppen olyan könnyen megadni magát az új kihívások előtt. Nem állunk a realitás talaján, ha máris éhhalált vizionálunk. A háború kiterjedése és világméretűvé válása rohamosan ronthatja a kilátásokat, ezért csak remélni tudjuk, hogy ez a legvészjóslóbb forgatókönyv csak elmélet, lehetőség és spekuláció marad. A hazai gazdaság viszonylag jól bírta eddig a kihívásokat, stabil és erős növekedés figyelhető meg, a kormány pedig elég sokat költ beruházásokra, hiszen jelentős uniós pénz áramlik az országba. Ezeknek a felhasználása továbbra is kihívás marad, főleg a helyreállítási alapból származó összegeké, hiszen ezeket a beruházásokat 2026-ig le kell zárni, ami a bürokrácia és a rosszul szervezettség miatt nem kis kihívás a hazai közigazgatás számára.
Egy dologra azonban nagyon vigyázzunk, ne adjunk teret a félelemnek, mert az igencsak megkeserítheti életünket. Minden bizonnyal nehezebb év következik, de legyünk mérsékelten derűlátóak, és bízzunk abban, hogy a józan emberi ész minden fegyveres, gazdasági és politikai vitában képes lesz felülkerekedni. Az a legveszélyesebb, amikor már mi magunk megteremtjük a háborús hangulatot, hiszen ez könnyen kiválthat egy valódi világméretű háborút.
