A számok azt mutatják, hogy a vegyes házasságok aránya másfél-két évtizede viszonylag állandó, 19-20 százalék körüli. Ez az utóbbi két-három évtized vonatkozásában nagyjából azt jelenti, hogy a házasságot kötő magyarok közül körülbelül ötezren nem magyar párt választottak - a nők valamivel nagyobb arányban. 1977-ben ez az arány 9,8 százalék volt, 1992-ben 12,9 százalék, 2002-ben 13,6 százalék, 2011-ben pedig 14,2 százalék körüli – mutatott rá Horváth István. A szakértő szerint tehát lassú növekedésnek vagyunk tanúi, a következő - jövőre esedékes - népszámláláskor várhatóan húsz százalék fölé ugrik ez az érték.
Tipikusan szórványjelenségről van szó, ott, ahol a magyarok aránya nagyon alacsony - Dél-Erdélyben, Bánságban -, a házassági piac jellegéből fakadóan a magyar fiataloknak nagyon nehéz korban, iskolai végzettség tekintetében és egyéb más szempontok szerint megfelelő társat találni, magyarázta a szakember hozzátéve, Székelyföldön ez az arány értelemszerűen sokkal alacsonyabb.
Ugyanakkor a vegyes házasság nagyvárosi jelenség is - bár a magyarok száma itt jelentős, térbeli elhelyezkedésük, társadalmi beágyazódásuk eléggé eltérő. Vannak, akik teljesen magyar környezetben élnek, mások viszont vegyes hálózatban, ami a nemzetiségileg heterogén házasságok sokkal magasabb számát eredményezi, magyarázta.
Felmérések szerint a vegyes házasságból származó utódoknak körülbelül 30 százalékát jelentik be magyarként, de hogy ezeknek a gyereknek hogyan alakul az identitása, hogy kulturálisan mit is jelent ez a későbbiekben, erre vonatkozóan nincsenek pontos adatok.
- Vannak olyan családok, amelyek kétnyelvűek, a gyerekek kettős identitásúak, de vannak olyanok is, akiket ugyan magyarnak jegyeztek be, de kulturális értelemben, mindenekelőtt a magyar nyelvi készségeiket illetően, nem érnek el olyan szintet, hogy a környezet magyarnak tartsa őket, legfennebb magyar származásúnak, mint ahogy ők maguk is fenntartásokkal értelmezik magukat magyarnak – mondta Horváth István.
Kérdésünkre, hogy a vegyes házasságokból származó fiatalok milyen arányban választanak magyar élettársat, Horváth István egy korábbi felmérés adataira hivatkozott.
- Több mint tíz éve végeztünk egy nagymintás erdélyi kutatást, ahol azt próbáltuk felmérni, hogy a magát magyarnak valló, de vegyes felmenőkkel rendelkező személyek esetében hogyan valósul meg a magyar nyelv generációs átadása. Az adatok szerint a most Erdélyben élő, még magyarul beszélő, magát valamilyen értelemben magyarnak azonosító személyek esetében, ha meg is történik a magyar nyelv átörökítése egyik nemzedékről a másikra, ez a törekvés a következő generációnál már lényegesen csökken. Egyre kevésbé jelenik meg prioritásként az anyanyelv megőrzése, egyre kevésbé vállalják azt a plusz erőfeszítést, ami a gyereknek magyar nyelvű intézményekbe való beíratását jelenti, amely kétségtelenül megerősítheti őt magyar identitásában. Ebben gyakran közrejátszik az is, hogy nem mindenhol adottak a lehetőségek, amelyek segítségre lehetnének. Például a szülő hiába tartja fontosnak gyermekét magyar nyelvű óvodába íratni, ha az illető településen a magyar óvodai helyek száma korlátozott, vagy ha a magyar nyelvű iskola gyengébbnek bizonyul, mert akkor inkább a román intézményt választja.
Rákérdeztünk arra is, mennyire számítanak tartósaknak ezek a párkapcsolatok. Adatok erre vonatkozóan nincsenek, csak elméletek, mondta a szociológus. A vegyes házasságok nyilván törékenyebbek, hiszen az általános párkapcsolati gondokra rátevődnek a kulturális jellegűek is, sokkal nagyobb a „felület”, amiben a házastársaknak egyeztetniük kell, vélekedett Horváth István.
Ami pedig a vegyes házasságokban élő felek politikai preferenciáit illeti, jelenleg arra vonatkozóan léteznek kutatások, hogy a különböző választásokkor mi valószínűsíti, hogy a magát magyarnak valló személy nem magyar jellegű pártra szavaz. Ezek szerint az átszavazók többnyire erdélyi nagyvárosban élő fiatalok, a vegyes házasság pedig, mint tényező növeli annak az esélyét, hogy a magyar fél inkább a transzetnikus pártok irányába forduljon, magyarázta.
A kérdésre, hogy milyen stratégiát kellene alkalmaznia az RMDSZ-nek, hogy a vegyes házasságban élők, a magyar közösségéhez egyre gyengébb szálakkal kötődő magyarok támogatását megszerezze, Horváth István úgy vélekedett: a Szövetség alapvetően etnikai retorikai kényszerben van, amely erős magyar identitás felvállalásáról szól.
- Sokan úgy értelmezhetik a nyitást azok irányába, akik nem tudnak jól magyarul, hogy az RMDSZ feladja ezt a három évtizedes retorikát. Magyarul beszélünk, magyar egyházakat, magyar intézményeket támogatunk - ezt az identitásmodellt retorikailag nagyon nehezen tudná az RMDSZ megkettőzni, és üzenetet megfogalmazni azok irányába is, akik nem így értelmezik önmagukat.
Másfelől… ha a politikai retorika szintjén nem is, a különböző magyar intézmények szintjén lehetne irányukba jelentősebb a nyitás, pld. óvodai, iskolai közösségekben. Ez a befogadás egyik módja volna. Persze hiányoznak azok a konfliktuskezelési modellek, amelyek révén kezelni lehetne az óhatatlanul felmerülő konfliktusos helyzeteket. Például hogyan oldják meg a kommunikációt olyan óvodai, iskolai közösségekben, ahol a szülők egy része nem tud magyarul?
Véleményem szerint tehát ez lenne az ésszerű nyitás: a jó minőségű, magyar anyanyelvű oktatási intézmények alternatívája. Kimutatták ugyanis, hogy ha egy gyerek nyolcadik osztályig magyarul tanul, nagyobb az esélye, hogy magyar identitását megőrzi.
Harmadrészt: a vegyes házasság, a vegyes házassághoz való viszonyulás meglehetősen marginális téma az erdélyi közbeszédben. Nyílt titok, hogy léteznek erdélyi magyar politikusok, akik vegyes házasságból származnak, vagy akik vegyes házasságot kötöttek, de nem beszélnek róla. Fel kellene vállalni a helyzetet, őszintén elmagyarázni, hogyan élik meg ezt, a néha problematikus vonzatokat is felvető szituációt, hogyan hozzák meg a különböző meghatározó döntéseiket (például milyen nyelvű iskolába adják a gyermeket), meg kellene osztani az ezzel kapcsolatos élettapasztalataikat. Ha politikailag nézzük, kellene lennie néhány olyan személynek, aki ezt felvállalja, olyan arcoknak, akikkel lehet azonosulni. Ne feledjük el, hogy a különböző román pártok épp azzal próbálják átcsábítani a magyar szavazókat, hogy egyre több magyar származású jelöltet „vetnek be”. Úgy tűnik tehát, hogy ezeket a vegyes származásból adódó élethelyzeteket, élettapasztalatokat jelen pillanatban a transzetnikus retorikát is megvillantó pártok megpróbálják maximálisan kihasználni – tette hozzá a szociológus.
