Az alacsony részvétel rendszerint azoknak a pártoknak kedvez, amelyek stabil szavazóbázist tudhatnak maguk mögött, romániai viszonylatban ez a Szociáldemokrata Párt (PSD). Az elsősorban falusi környezetben élő, középkorú és idős, az ország déli megyéiből származó PSD-táborra jól ráillik a „fegyelmezett” jelző. A részvételi arányok megyei bontásából is világosan kiderül, hogy ezúttal is azokon a vidékeken mentek el legtöbben szavazni, amelyek hagyományosan a szociáldemokraták „befolyási övezetének” számítanak. Ilyen körülmények között nem lenne meglepő, ha a PSD a vártnál, az előre jelzettnél magasabb szavazatarányt érne el – ami persze, elmaradna a négy évvel ezelőtti győzelemhez viszonyítva. A szociáldemokraták annyit nyerni idén semmiképpen sem tudnak, hogy a kormányalakítás „veszélye” velük kapcsolatban fenn állna.
A rendkívüli helyzetek, mint amilyen a világjárvány is, a hatalmon lévő pártoknak kedvez, támogatásuk megnő, a nép ugyanis tőlük várja a megoldásokat, érthető módon megelőlegezi irántuk a bizalmat, a válságkezelésen kívül minden más probléma, elégedetlenség háttérbe szorul. Egy darabig. A decemberi parlamenti választások a kormányon levő liberálisokat a válsághelyzetnek abban a szakaszában éri, amikor az embereknek fogytán a türelme és a bizalma, ezzel arányosan nő a félelme, tehetetlenség-érzete, a krízisnek pedig még nagyon nem látszik a vége. A súlyos gazdasági következmények – különösen bizonyos ágazatokban – máris komolyan éreztetik hatásukat. A PNL és az államfő, Klaus Iohannis idő előtt maximálisra pörgette fel a PSD-ellenes kintornát, a „mindenért a volt kormányzat a felelős” szlogen kifulladt a kampányra. A liberálisoknak ugyanakkor mindvégig két ellenzékük volt: a PSD és a Mentsétek meg Romániát (USR) és annak szövetségese, a PLUS, ezek ugyancsak a PSD-ellenes szavazatokra pályáztak, ennek minden, a PNL-re járó negatív következményével együtt. Ilyen körülmények között nehezen elképzelhető, hogy a liberálisok olyan eredményt érjenek el, amely akkora befolyást biztosítana számukra a parlamentben, ahogy azt remélték.
Számunkra a legnagyobb tét a magyar parlamenti képviselet megőrzése. Valóban történelmi lehetőségnek tűnt, hogy az előreláthatóan gyenge országos részvétel mellett - ennek ellenére - az erdélyi magyarság olyan lendülettel vegyen részt a választáson, hogy az nagyobb mandátumszámot eredményezzen, mint négy évvel ezelőtt. A vasárnapi részvételi adatok nem feltétlenül erről szóltak – legalábbis ha a székelyföldi szavazókedvet vesszük alapul. Bár az alternatív küszöb biztonságot nyújt, ami a magyar parlamenti képviseletet illeti az elkövetkező négy évben, azonban ennek a lélektani határnak az átlépése – rossz irányba – felgyorsíthat olyan visszafordíthatatlan folyamatokat a közösségben, amely a leépülés, szétesés irányába mutatnak.
Egy éve, tavaly november 4-én bukott meg a szociáldemokrata Dăncilă-kabinet, a liberálisok azóta valahogy félfenékkel ülnek kormányon. Minden döntés mögött – és volt ezekből bőven - ott lappangott a dilemma: a párt vagy az ország érdeke kerüljön előtérbe. Bárhogy is alakuljanak a számok, a liberális párt most végre révbe ér. Hátha ezzel olyan időszak veszi végre kezdetét, amikor megengedhetik maguknak a luxust, hogy csakis az ország érdekeit helyezzék előtérbe. (A PSD-sek rendszerint meg se tudták e kettőt különböztetni…)
