Karácsony előtt meglehetősen alamuszi tett lenne elfogadni, arra alapozva, hogy az állampolgárok tiltakozási kedve az ünnepek előtt amúgy is alacsony. Szembe kell nézni azzal az igazsággal, hogy ma a társadalom annyira megosztott a korrupcióellenes küzdelem tekintetében, hogy erőből átvinni a parlamenten vagy sürgősségi kormányrendelettel elfogadni egy ilyen horderejű intézkedést, rossz vért szülne. Legalább ugyanakkora ellenállásra lehet majd számítni, mint például 2011-ben az oktatási törvény elfogadásakor vagy a Laura Codruţa Kövesi volt korrupcióellenes főügyész által levezetett korrupcióellenes reformmal szemben, amely szintén hevenyészett munka volt. A három említett akcióban az erő a közös, vagyis a hatalmon levők, kihasználták erőfölényüket, azt hogy nem volt szükségük az ellenzék támogatására, fékek nélkül roboghatott az úgynevezett reformlendület szerelvénye. A büntetőjogi és a polgári törvénykönyvek, valamint az eljárási jogszabályok felelősséggel való elfogadásának is meglett az eredménye, több mint 50 cikkelyt alkotmányellenesek nyilvánítottak.
Vita nélkül nem lehet elfogadni ilyen fontos jogszabályokat, márpedig Kelemen Hunor RMDSZ-elnök találóan állapította meg tegnap, hogy a társadalom olyannyira megosztott, hogy szerinte nem szabad még társadalmi vitát sem nyitni az amnesztiáról, ugyanis a racionális eszmecserének az esélye sem adott. Az elmúlt egy év alatt meggyőzhetett mindenki, hogy a süketek párbeszéde zajlik, vagy fehéren, vagy feketén hajlandók szemlélni sokan az igazságszolgáltatás reformját. Kétségtelen, hogy történtek előrelépések, Románia sokat fejlődött, de az is tisztán látszik, hogy ezt a reformot úgy hajtották végre, mint a néhai ötéves tervet: nem a mérlegelés, az alapos munkán, a precíz, szabályos eljáráson volt a hangsúly, hanem a mennyiségi mutatók mindenáron való teljesítésén. Amolyan kommunista stílusban ki kellett pipálni a dolgokat, hogy Brüsszel és Washington lássa az eredményeket. Senki nem foglalkozott azzal, hogy az úgynevezett eredményeket hogyan érték el. Ezért mutat akkora ellenállást a PSD, amely az elfogult ügyészségnek egyik nyilvánvaló áldozata volt, hiszen az is kétségtelen, hogy politikailag irányított szelektív igazságszolgáltatás folyt az elmúlt években.
Az erő annyira megrészegítette az akkori hatalmat, hogy nem volt hajlandó tisztességes, pontos munkát végezni. Sajnos, ez fordítva is igaz, a PSD is úgy gondolja, hogy bármit megtehet, ha megvan hozzá a parlamenti többsége. Ezzel a szemlélettel kellene már végre leszámolniuk a romániai pártoknak, különben nem építő jellegű, hanem romboló politizálás fog zajlani a továbbiakban is. Ennek áldatlan hatását immár több mint egy évtizede láthatjuk, ez a gyerekes és rendkívül kártékony politizálás körülbelül abban merül ki, hogy mit rombolhatunk le abból, amit nélkülünk építettek fel. Józanészre lenne szükség, de igencsak sokra, hogy valahogy elmozduljon Románia ebből a kátyúból.
