Talán nem veszi rossz néven, ha közzéteszek itt egy rövid ellenvéleményt arról, hogy miért is korai a pluralizmus „csúfos bukás” hirdetni. Vagy ezt kiegészítve, és más irányból közelítve: mi is az, ami sokkal jobban fenyegeti a pluralista értékeket, mint az írását kiváltó nézeteltérésünk.
Először is érdemes a véleménycikk központi üzenetére összpontosítani. Mi a helyzet az erdélyi pluralizmussal? Valóban a végét járja a sokszínűség a tények és a vélemények világában mostanság? Meggyőződésem szerint csak egy kicsit is pártatlan szemlélő ennek éppen az ellenkezőjét láthatja. Két jelenségről szólnék csupán: a társadalmi diverzifikálódásról, és a vélemények polarizációjának kettősségéről.
A fennálló, sőt fokozódó diverzifikáció társadalmi tényeit nehéz lenne tagadni. Erdélyben hagyományosan is nagyon tagolt társadalmi és kulturális szerkezetek működnek. Sok minden egy-egy régió vagy éppen település világában gyökerezik. Ha csupán az erdélyi magyarokra szorítkozunk, akkor is könnyű belátni, mennyiben különbözikegy-egy székelyföldi falu hagyományai, tudati világa, köznapi gyakorlatai, vagy nyelvi kifejezések tekintetében például egy bánsági vagy partiumi város helyi hagyományaitól. Ezek a különbségek fennmaradtak a szocialista rendszer évtizedei alatt is, és most sem tűnik úgy, hogy erejüket veszítenék.
A rendszerváltás után is sokféle életút kanyarog, külföldi munka, tanulási tapasztalat rakodik rájuk, a hazatérő helykeresés, és újra útrakelés mozgásai. A recens folyamatok következtében a társadalmilag, generációk közt, és nemek szerint is széttagolt csoport- és személyes életvilágok nemhogy egyneműsödtek és egymáshoz közeledtek volna, hanem még inkább diverzifikálódnak.
Nem lehet elfeledkezni arról sem, hogy a rendszerváltozásnak vannak vesztesei is, akik az elszegényedés és peremre szorulás fájdalmas tapasztalatai közt kénytelenek élni. Tehát a tények és élettapasztalatok világában semmi nem mutat arra, hogy a világ sokszínűsége, rétegzettsége csökkenne. De hát, ha jól sejtem, elsősorban nem is erről van a nézetkülönbség köztünk.
Én abban látom a fő különbséget, ahogyan ezt a tapasztalati változatosságot fogalom- és véleményalkotás formájában, azaz a beszélt (és írott) világban hogyan artikuláljuk. Hogyan adunk értelmet neki. És itt kulcskérdés a vélemény és politikai pluralizmus fenntartása, mert domináns erők hatnak ellene.
Hiszen sajnos egyik legjellemzőbb folyamat, aminek tanúi lehetünk a közélet sok területén, az a fogalmak és vélemények polarizációja. Messze vezetne azt kifejteni, hogy milyen sok szállal kötődik a társadalmi a piaci és hatalmi változások mechanizmusaihoz, de sajnos egyre inkább bebizonyosodik, hogy a világ sokféleségére adott recens politikai és értelmiségi válaszok sarkított, karikírozott, sőt alapjában félrevezető értelmezések. Az ezekbe kapaszkodva a manipulatív politikai propaganda terepévé silányította a nyilvánosságunk sok színterét. A szélsőséges nézetek már-már az elvárt normalitás részévé váltak.
A polarizált, tehát megosztó beszédvilág rátelepedik a társadalom egyre több területére, és ennek a megosztottságnak cinikus haszonélvezője a politikai hatalom. Mert könnyebb elfoglalni a nyilvánosság színtereit, a médiát, az oktatás és a közintézmények világát, a kulturális termelés intézményét, és manipulálva, megfélemlítve vagy jutalmazva megfegyelmezni az ott dolgozókat, mint folyamatos párbeszédet tartani fenn, és újra-és-újra fogalmazni, és a legmegfelelőbb formát keresni a változó és sokszólamú társadalmi igényekre.
A Pluralizmus Erdélyben csoport kezdeményezőit ennek a folyamatnak a felismerése és szerény eszközeinkkel való alternatíva keresése vezette. Mert mit is tehet ez a zárt internetes csoport?
Egymás közt megvitathatjuk, és ha jónak látjuk, nyilvánosan is felszólaljunk olyan kérdésekben, amelyek elhallgatásra vannak ítélve, vagy amelyeket a szélsőséges vélemények hirdetői igyekeznek félresöpörni. Így tettünk, amikor az láttuk, hogy az RMDSZ, a romániai magyarok legitim politikai szervezete belső pluralizmusát leépítve a magyarországi kormánypárt szolgálójává szegődik. Amikor a szomszédos ország vezető politikusa idelátogatva rasszista beszédet enged meg magának. De akkor is, amikora tizenhárom romániai egyházfő közös levélben töröltetné a sokszínűség elvének és a toleranciára valónevelésnek előírásait az oktatási törvénytervezetből. És ezt szándékozzuk tenni továbbra is, ha olyan jelenségeket észlelünk, amelyek a társadalmi és politikai pluralizmust fenyegetik.
Hiszen az, hogy a pluralista világszemlélet Erdélyben fennáll vagy bukik, nem azon fog múlni, hogy hányan maradunk egy internetes csoport tagjai, vagy hány új tagunk csatlakozik. Sokkal inkább az a fontos, hogy képesek maradunk-e sokszínűen artikulálni, magunk számára is érthetővé tenni a világban sokasodó különbözőségeket. El tudjuk-e kerülni a vélemények végletes polarizációjának kísértését. Hogy az egymás címkézése helyett érveket szembesítsük. És végképp azon, hogy a leghatározottabban továbbra is elutasítsuk a szélsőségesség bármelyik formájának az apológiáját.
Zárásként, belátom, hogy legalább egy dolog miatt hálásak is lehetünk T. Szabó Csabának. Segítségével végre megjelent ebben a lapban a pluralizmus témája, hiszen a Pluralizmus Erdélyben csoport eddigi nyilvános tevékenyégéről, állásfoglalásainkról azt hiszem, semmit sem olvashattak azok, akik a Szabadságot forgatják. Talán ez is másként lehet a jövőben.
A szerző szociálantropológus, a Pluralizmus Erdélyben internetes csoport moderátora
