Lapzártakor még nem volt világos, hogy pontosan melyek is ezek a következmények, a koalíciós pártok tanácskozása javában tartott. A lehetséges forgatókönyvek száma azonban véges. Annak minimális az esélye, hogy az USR-PLUS napirendre térjen Vlad Voiculescu menesztése felett. Az egyedüli elégtétel Florin Cîțu lemondása lenne – ezzel a mandátummal indult tegnap tárgyalni Dan Barna és Dacian Cioloș. Nyilván a PNL nem vonja meg támogatását Cîțutól, bár Ludovic Orban pillanatig sem bánná. Ironikusan már megjegyezte: annak idején az USR-PLUS hallani sem akart arról, hogy ő, Orban legyen a miniszterelnök, Cîțu mellett kardoskodtak, na akkor most …
Cîțu tehát marad, az USR-PLUS-nak tartalékkövetelésekkel is elő kell állnia, ha csak tényleg nem akar kilépni a koalícióból. (És nem akar.) Voiculescunak egy hétfői rádiónyilatkozatát kommentátorok úgy értelmezték: nem kizárt, hogy az egészségügyi tárca fölött rendelkező USR-PLUS – ismét és csakazértis – őt javasolja a tisztségre. Ezt Cîțunak, ha következetes akar maradni, nyilván vissza kell utasítania, amire az USR-PLUS ismét felhördülhet, hogy a liberálisoknak nincs joguk elvitatni a koalíciós partner jogát, hogy személyi kérdésekben döntsön. Nem, továbbra sem úgy tevődik fel a kérdés, hogy ki a legalkalmasabb személy, aki ezekben a nehéz időkben „legény a gáton” és el tudja látni az egészségügy vezetését. Erről nincs szó. Az USR-PLUS presztízskérdést csinál a dologból, és azt igyekszik félreérthetetlenül a nagyobbik kormánypárt értésére adni, hogy „saját” miniszterei és az általuk vezetett tárcák fölött ő rendelkezik, a kormányfőnek pedig semmi köze ahhoz, mi zajlik ezeken a területeken. Ezért kezdeményezi – források szerint – egy olyan a politikai egyezmény aláírását, amely szerint csakis a koalíció dönthet a miniszterek tevékenységének értékeléséről, esetleges visszahívásukról. A kormányfő pedig legfennebb igazítsa magát és a politikai vonalvezetést az egészségügy, szállításügy, gazdaság, turizmus és a többi USR-PLUS-nak jutó területen az általuk meghozott döntésekhez.
A koalíciós pártok hétfői tanácskozását azért halasztották múlt hétről mostanra, hogy a kedélyek csillapodjanak, ne szülessenek elhamarkodott döntések. Magyarán, számoljanak a pártok tízig, s aztán jöjjön a válságkezelés. Nem tudom, hogy a módszer bevált-e, az USR-PLUS-osok reakcióiból ítélve a higgadtság nincs a pakliban. Voiculescu újrajelölésével, Cîțu számára teljesíthetetlen követelésekkel pedig hosszú patthelyzetet idézhetnek elő. Az országnak most persze pont erre van szüksége…
A botrány sajnos egybeesik a PNL-ben, illetve a most már hivatalosan is egy politikai alakulattá olvadt USR-PLUS-on belüli hatalmi harcokkal. Politikai elemzők egyértelműen a közelgő liberális elnökválasztás előszelének tartják a Ludovic Orban kihívójának számító Cîțu bekeményítését Voiculescu-ügyben. A miniszterelnök ezzel (is) akarja jelezni párton belül, hogy igenis államférfi-matéria, aki keményen visszavág, amikor hülyének nézik. (Konszenzus kezd kialakulni ugyanis arról, hogy ha például az egészségügyi minisztérium olyan horderejű döntéseket léptet életbe a kormányfő rábólintása nélkül veszélyhelyzet idején, mint a települések karanténba helyezésének a kritériumai, akkor az kimeríti „a főnök semmibevételének” a fogalmát.)
Másfelől… egyre egyértelműbb a versenyhelyzet Dan Barna és Dacian Cioloș között a politikai alakulat vezető tisztségéért. A Voiculescu-ügy kezelése mindkettőjük számára tehát alkalom saját maguk párton belüli pozicionálásra is.
A bekeményítés-patthelyzet szcenáriójának az alternatívája a koalícióból való kilépés, ami nyilván nem érdeke az USR-PLUS-nak. A húrt tehát csak addig feszíthetik, amíg nem kerül komoly veszélybe koalíciós tagságuk. A kormányon kívül ugyanis csak a szociáldemokraták és a sosoakák vannak. Az USR-PLUS-ra ilyen körülmények között az elszigetelődés - és nem utolsó sorban a szegénység vár.
Felmerül ugyanakkor – elméletileg legalábbis - a kisebbségben maradó Cîțu-kabinet parlamenti támogatásának a lehetősége – minden fajsúlyosabb törvénytervezet előtt vérre menő alkukkal. A PSD különben már kilátásba helyezte, hogy kedvére volna egy ilyen kombináció. Márpedig a szociáldemokraták értenek az ilyen megegyezésekhez és nem is olyan kényesek, mint az USR-PLUS. Marcel Ciolacunak nagyon jól jönne egy ilyen „alkupozíció”. Merthogy hamarosan a PSD-n belül is választások lesznek…
