A múzeum honlapján feltüntetett ismertető így idézi fel az 50-es éveket: a Bologa professzor vezette kolozsvári orvostörténeti tanszék azt a feladatot kapta, hogy azonosítsa és gyűjtse össze az államosított gyógyszertárak értékes darabjait. „A feltérképezett és összegyűjtött tárgyakból Valeriu Bologa és asszisztense, Izsák Sámuel az akkori egészségügyi miniszterek megbízásából két gyógyszerészeti múzeumot is létrehozott Erdélyben, az egyiket Nagyszebenben (1952-ben nyitották meg), a másikat pedig Kolozsváron (a megnyitás időpontja 1954). Az intézetbe ládaszámra hozták a gyógyszerészeti tárgyakat Kolozsvár, Torda, Nagyszeben, Brassó, Marosvásárhely, Nagyenyed, Sepsiszentgyörgy, Nagybánya, Nagyvárad, Szamosújvár egykori patikáiból, amelyeket később szétosztottak a két múzeum között” – olvasható a tájékoztatásban.
A Szabadságban rendszeresen közlő, szerkesztőségünkben gyakran megforduló Izsák professzor, több orvostörténeti munka szerzője gyakran beszélt arról, hogyan állt össze a tárlat anyaga.
„Az orvostörténet mellett foglalkoztam gyógyszerészet-történettel is. E téren volt egy megvalósításom, amit meg kell említenem. Az 1950-es években, tehát a gyógyszertárak államosítása után Kolozsváron létrehoztam a város egyik régi gyógyszertárában, a Hintz-patikában a Gyógyszerészeti Múzeumot, amelyben felhasználtuk a kolozsvári Orient Gyula-féle gyógyszerészeti történeti gyűjteményt is. Ehhez még hozzákerültek azok a gyógyszerészet-történeti értékek, amelyeket az államosított gyógyszertárakból gyűjtöttem be. Gyönyörű, muzeális értékű gyógyszertári edények, felszerelések, festmények, gyönyörű barokk officinaasztal. Életem egyik legfontosabb munkájának tekintem a múzeumot. Ezzel gazdagítottam Kolozsvár kulturális életét” – vallotta egy interjúban, amit a centropa.org közölt.
A múzeum vezetői igyekeztek mindvégig elhallgatni, bagatellizálni munkáját, az elismerés kizárólag Valeriu Bologának szólt. Mindezt annak ellenére, hogy a különben műveltségéről és emberségéről ismert Bologa professzor aláírását viselő dokumentummal bizonyította asszisztensének érdemeit a patika-múzeumben bemutatott gyűjtemény létrehozásában.
„Fájt ez a tanár úrnak is, hogyne fájt volna. De igyekezett ezt az érzést legyőzni, veleszületett derűlátása a bosszúságon mindig felülkerekedett. Tovább tanított, dolgozott, mindig valami új munkához kezdett” – írta a Szabadság a 2007-ben 92 éves korában elhunyt Izsák Sámuel nekrológjában. Erre a gyógyszertörténeti és helytörténeti szempontból egyaránt jelentős munkásságra emlékezünk jelen sorokkal a felbecsülhetetlen értékű tárlat újranyitása alkalmával.
