- Mikortól vette át a kolozsvári rádió főszerkesztő helyettesi tisztségét, és honnan érkezett ide, tehát nagyjából mit kell tudni Szentannai Ágotáról?
Szeptember utolsó napjaiban költöztem vissza Kolozsvárra, azért, hogy október elsején, amikortól a főszerkesztő-helyettesi megbízatásom szól, átvegyem az új tisztségemet. Két nappal elseje előtt már elkezdtem a beszélgetéseket a szerkesztőség tagjaival, hogy időt nyerjünk, hiszen csupán egy hónapunk volt arra, hogy előkészítsük az áttérést az új frekvenciára és az új, 24 órás műsorra.
Kolozsváron születtem, a Báthory Líceumban érettségiztem, majd a Babeș-Bolyai Tudományegyetemen szereztem szociológiai diplomát. 1997-től Budapesten tanultam tovább, ezzel párhuzamosan kezdtem el dolgozni, főként ifjúság- és oktatáskutatási projektekben. 2003-ban egy újabb kolozsvári intermezzo következett, amikor a Sapientia Alapítványnál dolgoztam, eközben óraadó tanárként tanítottam a Babeș-Bolyai Tudományegyetem kommunikáció, újságírói és politikatudományi szakjain, többek között tömegkommunikációs hatások elméletét és sajtóintézmények szociológiáját. 2007-ben kerültem Bukarestbe, ahol eleinte a Kulturális Minisztériumban, majd a Román Kulturális Intézetben (ICR) dolgoztam, majd miután Demeter András Istvánt kinevezték a Román Rádiótársaság elnök-vezérigazgatójává, ismét vele dolgozhattam, kabinetfőnökként. Mivel közben a Bukaresti Egyetemen megszereztem a doktori címet is, Rostás Zoltán mentorálásával, és így ismét közelebb kerültem az eredeti szakmámhoz, a szociológiához, örömmel fedeztem fel a rádión belül az Elbeszélt Történelem Archívumot, ahol az elmúlt négy évben tevékenykedtem. Eddigi szakmai életutam tehát állandó oszcillálás a felelősségteljes, szintetizálásra törő és pörgő adminisztratív munka, valamint a lassúbb léptékű, mélyebb kutatói, oktatói, elemző tevékenység között. Attól tartok, személyesen állandóan szükségem van mindkét típusú aktivitásra, de rá kellett jönnöm, hogy egyszerre nem lehet ezt a két műfajt művelni. Eddig az élet úgy hozta, hogy felváltva működött.
- Nagyon fontos pillanatban kezdte el munkáját a magyar szerkesztőségben, hiszen november elsejétől átállnak a 24 órás műsoridőre – tehát a rádióhallgatónak már nem kell áttekernie készülékét délelőtt 10 órakor, sem délután 6 órakor. Mit jelent a 24 órás adás, tehát mire számítson a hallgató, kik és hogyan foghatják az adást?
A hallgatók szempontjából több előnye van az új, 98,8 Mhz-es ultrarövid hullámú, a magyar nyelvű rádióműsoroknak szánt külön frekvenciára való áttérésnek. Elsősorban azt említeném, hogy még ha a magyarul beszélő hallgatók többnyire kétnyelvűek is, hallgatóként kényelmetlen az, amikor nem egy egységes programmal találkozik egy adott frekvencián. A többnyire magyarul nem tudó román nemzetiségű hallgatók szempontjából ez fokozottan érvényes, hisz nem is értik, amit bizonyos órákban sugároz a rádió. Az állandó áttekerést csak a nagyon tudatos, hűséges közönségtől lehet elvárni, egyáltalán nem „hallgatóbarát” megoldás. Tehát hosszútávon mindenképp a különválás a cél. Ennek a célnak az első, fontos lépését tesszük meg most azzal, hogy kitöltjük a 24 órát, azaz lehetőséget adunk a hallgatóknak arra, hogy egész nap magyarul hallgassák a rádiót. Azért első lépés, mert egyelőre csak a kolozsvári és a minket internetről hallgatókhoz jut el a teljes műsor, a Kolozsvári Rádió középhullámú frekvenciáin valamint a Szatmárnémetiben és környékén fogható 87,9, és 93,3 MHz-es ultrarövid frekvenciákon továbbra is a megosztott műsor hallható.
- A műsort milyen elgondolással állították össze hírek, rovatok szempontjából - ezek hogyan oszlanak meg a 24 órában?
A műsor koncepciója figyelembe vette egyrészt a már említett megosztást, tehát azt, hogy egyes hallgatóink egész nap hallgathatnak, mások megmaradnak a megszokott idősávoknál. Ezért az eddigi műsorok közül sokat megtartottunk, noha a változást kihasználva új ruhába öltöztettük őket. Például a Donát 160 című műsorunkat átneveztük Sétatérnek és napi rendszerességűvé tettük, munkanapokon. Ugyanez érvényes a stúdióvendégeket felvonultató műsorra is: ezentúl Vendégórának hívják és naponta jelentkezik majd. A Reggeli Hangoló kibővül két órával, első része, 6-8 között a kolozsváriaknak szól elsősorban, 8 és 10 óra között már minden erdélyi hallgatónak, úgyhogy az aktualitások, a rendezvényajánlók figyelembe veszik majd ezt is. Hírek óránként lesznek, pontos órában. A hosszabb hírösszeállításunkat, a Nap-órát naponta háromszor sugározzuk 15 percben, hétfőtől péntekig reggel 8, déli 13 és délután 5 órakor. Reggel nemcsak egész órákban, hanem félkor is beolvassuk a híreket, röviden, hogy a hallgatók a reggeli sietősebb időszakban is értesüljenek a napi aktualitásokról. Hétvégén mindenki hallgathatja a Hangoló végén a gyermekeknek szánt Cifra palotát szombaton fél 10-től, később a Láthatárt, a Térerőt, vasárnap a Dalpostát. Ragaszkodtunk hozzá, hogy a rádiószínház is olyan műsoridőt kapjon, hogy a körzeti hallgatóinkhoz is eljusson, hiszen ők azok, akik ritkábban jutnak el színházba. Vallási műsorunk is ebben az időszakaszban marad, bár az eddiginél egy félórával korábban kezdődik.
Ez persze nem jelenti azt, hogy a fennmaradó időt egyszerűen feltöltöttük zenével, vagy valami egyébbel. Az újonnan belépő műsorsávban is lesznek tartalmas műsorok, akkor is, ha ott arányaiban több zene hangzik el. A Kontűr című művészeti magazin és a késő délutáni, Tetőkert című élő beszélgetős műsorok új szolgáltatásokként foghatók fel, amelyek célzottan a kolozsvári közönséghez szólnak. A délelőtti magazinműsor, a koradélutáni zenés műsorok, valamint az esti sávban sugárzott rétegzenei műsorok is egy nagyváros és annak környékének a sokféleségét próbálja tükrözni és megszólítani.
- Lesznek-e új műsoraik, illetve sikerült valamilyen hallgatói véleményfelmérést végezni ezen a téren, hogy mit hallgatnának szívesen, és ezt mennyire tudják figyelembe venni?
Több síkon tapogatózunk, amikor a hallgatók véleményét próbáljuk megismerni. Egyrészt vannak az országos rádióhallgatási monitorizálások, aztán a rádiótársaság által időnként megrendelt fókuszcsoportos vizsgálatok, amelyek rámutatnak például a különböző rádiócsatornák piaci elhelyezkedésére, nem feltétlenül hierarchikusan, hanem a kínálatuk percepcióját illetően, vagyis milyen jelzőkkel illetik a hallgatók, milyen képük alakul ki a különböző rádióadókról. Itt nehéz elkülönítei a Kolozsvári Rádió magyar adását, hiszen az egy frekvencián, egy teljes műsort képezett eddig a Kolozsvári Rádió román szerkesztősége által gyártott műsorral. Emiatt érthető, hogy a megítélése is vegyes, nem teljesen koherens. A kolozsvariradio.ro honlap nézettsége és az erre vonatkozó statisztikák is jelzik valamelyest a hallgatói preferenciákat, de itt is csalóka a kép, mert a domain szintén közös a román oldallal. A facebook-oldal látogatottságának alakulása is segít bizonyos mértékben, de tudjuk, hogy a rádió közönsége nem egyezik meg a közösségi oldalakéval, ez inkább a közönséggel való közvetlenebb kapcsolattartást teszi lehetővé, promoválási lehetőségként van jelen. A MÚRE rendelt meg a tavaly egy olyan vizsgálatot, ami kifejezetten a magyar anyanyelvűek médiafogyasztási szokásait mérte fel. Ez a vizsgálat hiánypótló volt és sokat segített abban, hogy a közkedveltebb témájú rovatok helyét megtaláljuk az új műsorban, és a zenei kínálaton is változtassunk a közeljövőben.
- A meghosszabbított adásidő nem kevés, hogyan tudják ezt lefedni a jelenlegi munkatársakkal, sikerült-e új kollégákkal bővíteni a szerkesztőséget?
Az emberi erőforrással való hatékony gazdálkodás jelenti az egyik legnagyobb kihívást most számunkra. Meg kell találnunk az egyensúlyt a munkatársak terhelésében, a különböző műsorokra fordított energia és időfelhasználásban, az eszközök kihasználásában, a hétvégi munkamegolsztásban, a terepmunkában. Figyelembe kell vennünk, hogy a már nem túl fiatal munkatársaknak nemcsak a szabadsághoz való törvényes joga kiterjedtebb, de sajnos a megbetegedések is gyakrabban előfordulnakaz ő esetükben. Ezért mindig készenlétben kell tartani olyan munkatársakat, akik át tudják venni mások feladatait. Egyelőre két új kollégát vettünk fel és reméljük, hogy a külső munkatársak számát is növelni tudjuk.
- Regionális adó lévén, hogyan fedik le a környező megyéket – elsősorban ottani tudósításokra gondolok, tehát ezen a téren mit sikerült előrelépni, tudván, hogy korábban kénytelenek voltak lemondani tudósítóikról.
Ezen a téren most sem állunk jobban, azt mondhatom, hogy ez egy állandósult küzdelem a magyar szerkesztőség és a rádió menedzsmentje között. Nem vigasztal az, hogy minden más szerkesztőség is ezzel a nehézséggel küzd. Eddig megpróbáltuk belső emberekkel jobban lefedni ezt a területet, persze ez csak kis mértékben volt lehetséges. Ám most, hogy őket leköti a megnövekedett műsoridő lefedése, terepmunkára csak jóval kevesebb idő jut.
- Mit tart a legnagyobb kihívásnak a mostani átállásban, és melyek lesznek a további tervek?
A legnagyobb kihívás számunkra pontosan az emberi erőforrások biztosítása. Ez természetesen bonyolult kérdés, hiszen nemcsak arról van szó, hogy a csapatot növeljük, hanem arról is, hogy hogyan osztjuk be a meglévő energiákat, tudáshalmazt, hozzáértést, kompetenciákat, melyik a leghatékonyabb módja annak, hogy az állampolgárok által még befizetett illetékből, illetve annak a ránk osztott hányadából minőségi közszolgálati tartalmat biztosítsunk, érdekes műsorokat gyártsunk, amelyeket a potenciális hallgatók is szívesen engednek be otthonukba.
