Az egymásra találás pillanatai valójában néhány órát jelentettek. De amint az várható volt, mostanra mindenki visszatalált a kis árkába-vermébe.
Eleinte a koalíció pártjai zárták soraikat és szolidarizáltak a bánatban. Marcel Ciolacu, a Szociáldemokrata Párt (PSD) elnöke bölcsen csak annyit mondott: „általában a győzelemnek sok szülője van, a kudarcok viszont árvák…”. Azóta viszont kard-ki-kard idehaza is, elkezdődött a politikai tőkekovácsolás Schengen kapcsán, mert ugye addig üsd az ellenfelet, amíg meleg... A szociáldemokraták nekiestek a “partner” liberálisoknak, az egyik célpont a PNL-s megmondóember, Rareș Bogdan. A bukaresti Adevărul idézi Gabriel Zetea máramarosi szocdem képviselőt, aki Bogdannak a képmutató osztrák-ellenes megnyilvánulásait kifogásolta és ausztriai bankok érdekében kifejtett lobbi-tevékenységgel vádolta a “hazafit”. (A román bankok rovására persze…)
Jut bőven a kritikából Virgil Popescu energiaügyi miniszternek, a PSD által leginkább támadott liberális tárcavezetőnek is, akinek a családja állítólag több osztrák OMV töltőállomás tulajdonosa. Hogy mindennek van-e köze a Schengen-csatlakozás elbaltázásához, nehéz megmondani, a politikai “elit” alakoskodásához azonban mindenképpen.
A Nemzeti Liberális Pártban (PNL) alattomos csend honol, ami érthető. Elég nehéz ugyanis elmagyarázni például azt, miért csak az utolsó pillanatban jutott Bukarest tudomására az osztrák ellenkezés. És ha akad is magyarázat, ezt valahogy úgy kellene megfogalmazni, hogy a legkevesebbet ártson Klaus Iohannis kül-, de legfőképpen belföldi presztízsének. Hiszen az államfő hitelvesztése elsősorban pártjára, a PNL-re vet hűvös árnyékot.
Márpedig ez a kudarc elsősorban Iohannison és a liberálisokon fog csattanni. Nem a “futottak még” kategóriájú Lucian Bode belügyminiszter, vagy a pártonkívüli Bogdan Aurescu külügyminiszter a főbűnös – utóbbit a jól értesült bukaresti média a legesélyesebbnek tartja a bűnbak-pozícióra. Hanem a schengeni felvételt oly biztosra vevő és ennek esetleges sikerét idejekorán magának vindikáló Iohannis. Hosszú elemzések jelentek meg arról, hogy a Schengen-kudarc valójában azért csattant akkorát, mert a román vezetők biztosra véve a felvételi kérelem pozitív elbírálását, túlságosan „kimaxolták” az ügy jelentőségét, hogy aztán minél nagyobbat kaszáljanak a szimpátia-börzén. Ausztria miatt ez most épp fordítva sült el.
Az ellenzék körében a legvisszafogottabb Dacian Cioloș volt, aki szerint ez a visszautasítás nem Romániáról és Bulgáriáról szól, hanem az európai szolidaritásról válság idején. Az EP-képviselő szerint most nincs értelme a bűnbakkeresésnek, “ez ráér a meccs végén, de most még a küzdőtéren vagyunk” - mondta. „A frusztrációk forráspontig hevítése, a nacionalizmus szítása és a sértett válasz csak az idegek lehűtését segíti, de a kívánt eredmény elérését nem” - tette hozzá.
Cioloșnak persze könnyű, hiszen már (még?) nincs mögötte párt, amely előtt ott emelkedik a parlamenti bejutási küszöb. Mint például a nemrég bejegyzett Jobboldal Ereje (PFD) nevű politikai alakulat vezetője, Ludovic Orban előtt. A Mentsétek meg Romániát Szövetséggel (USR) közösen bizalmatlansági indítványt nyújtottak be hétfőn Bode miniszter ellen, majd telekürtölték a sajtót, hogy a kormánypártok szabotálják az indítvány megvitatásának napirendre tűzését procedurális okokra hivatkozva.
A Schengen-hiszti legfőbb haszonélvezője azonban a szélsőségesen nacionalista, idegengyűlölő Románok Egyesüléséért Párt (AUR) lehet. Tüntetés a bukaresti osztrák nagykövetség előtt, a párthoz kötődő besztercei vállalkozó bejelentése, hogy eltünteti az osztrák árukat üzlete polcairól… hatásos showműsor, kétségtelenül. A kelet-európai népeknek a nyugati világgal szembeni frusztrációjára, illetve a politikusokkal szembeni már-már kóros bizalmatlanságra való apellálás biztosan beváltja a helyzethez fűzött elvárásokat. Mert lehet, hogy Lucian Bode hosszú listával készül kivédeni a bizalmatlansági indítványban megfogalmazott vádakat arra vonatkozóan, hogy Romána mennyi mindent tett a Schengen-tagság feltételeinek abszolválására, de az egyszerű szavazó annyit már megtanult, hogy számokkal, statisztikákkal mindent, és annak az ellenkezőjét is be lehet bizonyítani. Az egyetlen számára ismerős elem ebben az egész felfordulásban, az a nemzedékről nemzedékre átöröklődő kisebbrendűségi komplexus. A schengeni visszautasítás – és az ezt kihasználó populista társaság – most erre erősít rá. Vélhetően sikerrel. Ezúttal is…
