Én azonban azt gondolom, hogy ez a demokrácia örök feszültsége: meddig lehet hagyni az őrülteket működni, létezni, szörnyű ideáikat propagálni? A válasz természetesen döntés kérdése, s az én válaszom, illetve döntésem az: nem lehet hagyni.
Itt nyilván az is felmerül, hogy valóban őrültek-e. Nos, szerintem az Ősz Sámán valóban őrült. Nem klinikai, hanem mondhatni politikai értelemben. Isten tudja, hogy vajon hisz-e abban, hogy a kólásdobozokba chipet építettek, vagy hogy a víz információhalmaz. Az azonban biztos, hogy azokhoz szól, akik hisznek ezekben a rémségekben. Következésképpen azt a darabka józan észt is megsemmisíti, ami minden szociális háló és véleményzöldségpiac ellenére megmaradt.
Az utóbbi időknek amúgy is ez a legnagyobb veszélye. Az emberek – számtalan anyagi, szociális, politikai, pszichológiai tényező következtében – bizonytalanságban érzik magukat, és összeesküvés-elméletekben kezdenek hinni, hogy ettől a szörnyű érzéstől megszabaduljanak.
A felvilágosodás Európája megszűnőben van: már nem afelé törekszünk, hogy a szakmájukhoz értő szakemberek révén többet megtudjunk valamiről, hanem azt képzeljük, hogy mindenhez értünk. Ki nem ért az oltáshoz? És hányan orvosok azok közül, akik értenek hozzá? Mégis mindenki tudni véli, hogy a járvány ilyen meg olyan, az oltás amolyan, s a chipek persze itt is előkerülnek.
Ez még akár ártatlannak is tűnhet. De az Ősz Sámán roppantul ősromán, dákokról és az ő kultúrájukról fuvolázik, ami megint nem azért baj, mert „szereti a nemzetét” – ez a nemzetszeretet lassan mindenre mentséggé válik –, hanem azért, mert így jut el oda az ember, hogy a többiek, a nem-dákok végül is alacsonyabbrendűek, hiszen azok mást is esznek, mint különféle füveket.
Viccesnek tűnik, de egyáltalán nem az. Az utóbbi napokban látszott, mennyire békés és bukolikus ez a joviális arcú ember, s még aki nem tudhatta, hogy egyik alapembere izomagyú, az is láthatta, hogy hamar átlendül az agresszió követelésébe. Teljesen logikus egyébként: az ájtatos szelídek a legmegátalkodottabbak és a legerőszakosabbak.
Hogy az Ősz Sámán általában nem úgy nyilvánul meg, mint a Fésűbajuszos, az ne tévesszen meg senkit: a fundamentalizmus egyik lehetősége, hogy ájtatosságban kezdődik, megátalkodottságban folytatódik, és erőszakban végződik. Az, hogy az előbbi belátta, hogy az utóbbi szociális mintája már nem követhető, az nem azt jelenti, hogy nem ugyanolyan bordában szőtték, mint az elődjét.
Elvégre miben különbözik az, hogy az árja faj felsőbbrendű, attól, hogy a kólában chip van? Mindkettő bizonyíthatatlan, és éppen ezért bizonyítottnak tűnik, tehát már nem is kell bizonyítani. És ha nem kell bizonyítani, akkor egyértelmű, tehát követhető, tehát követendő. Már be is van bizonyítva.
Ha Hitler fellépésekor valaki megakadályozza, hogy egyre feljebb haladjon, ma talán nem beszélünk holokausztról. Ez minden agresszív fundamentalistával így van: jobb idejében közbelépni.
