A március 13-15 között végzett felmérés idején még nem volt egyértelmű, hogy az Alkotmánybíróság helyt ad-e a szélsőségesen nacionalista politikus, George Simion elleni óvásoknak, ezért mind az AUR-vezér, mind a “tartalékos” Anamaria Gavrilă is szerepel a mérésben. Eszerint Simion 30,4 százalékot érne el, ha pedig a Georgescut támogató POT-elnökasszony indulna, ő 30,2 százalékot kapna. Vasárnap azonban az Alkotmánybíróság zöld utat adott az AUR-elnöknek az induláshoz, várható tehát, hogy az egyezség értelmében Gavrilă visszalép Simion javára. (Bár az AUR-os politikus legalább annyira szalonképtelen, mint a kiiktatott Georgescu vagy Diana Șoșoacă, az alkotmánybíróság vélhetően nem akart tavalyi döntésével ellentmondásba kerülni...)
Az idézett közvéleménykutatás tehát úgy számol: Georgescu öröksége átvándorol utódjához. (Az elmúlt hónapokban közzétett kutatások 37-38 százalékos támogatottságot jósoltak a novemberi első forduló minden számítását felborító jelöltnek.) Kisebb lemorzsólódással számol ugyan a felmérés, de nem annyival, hogy ez megkérdőjelezze a Georgescu támogatta jelölt első helyezését.
A helyzet azért bonyolultabb. Úgy tűnik, az AtlasIntel helyzetjelentése nem feltétlenül arról szól: mi lenne, ha most vasárnap lennének a választások. Talán inkább arról, hogy mi lett volna, ha múlt vasárnap tartják a választásokat. Georgescu indulását március 11-én állította le az alkotmánybíróság, ennek utóhatása a felmérés idején még jócskán érezhető volt a “szuverenista-hívek” körében. De hogy ez kitartana májusig? És egyáltalán… csereszabatos-e Georgescu és Simion? Nehezen képzelhető el.
Több okból. Egyrészt George Simion minden igyekezete ellenére alig 13,8 százalékot ért el novemberben, ami látványosan kevesebb, mint az a 18 százalék, amit pártja szerzett a decemberi parlamenti választásokon. Ha igaz, hogy a szociáldemokraták még rá is segítettek Simion szavazataira abban a hitben, hogy a favoritnak számító Marcel Ciolacunak könnyebb dolga lesz a szélsőségesen nacionalista politikussal a második fordulóban, akkor a helyzet még kellemetlenebb. Simion tehát saját AUR-osait sem tudja maga mögött, hogyan sikerül majd Georgescu meglehetősen heterogén – a kiábrándultak, mélyszegénységben élők, újfasiszták, konspiracionisták, laposföldhívők stb. – táborát összefogni? Még akkor sem, ha a mártír ex-jelölt végig vállán tartja majd a kezét a kampány idején. A versenyből ismét kikerülő, de annál hangosabb Diana Șoșoacă, vagy a Simionékkal szembeforduló AUR-os szenátor, Claudiu Târziu is bizonyára hozzájárul majd ahhoz, hogy a megosztottság még nagyobb legyen a szélsőségesek táborában. (Ami, mondjuk, nem feltétlenül rossz hír…)
Másrészt… Mint tudjuk, Georgescu támogatói között meghatározó az a politikában csalódott réteg, amelyiket épp azért kápráztatott el a “független” jelölt, mert olyasmiket ígért: ha nyer, nem lesznek többé pártok, mint a bajok legfőbb forrása. Ilyen szempontból Simion enyhén szólva hátrányban van, hiszen az AUR minden populista, rendszerellenes diskurzusa ellenére nagyon is része, fenntartója, “kiegészítője” az általa bírált politikai berendezkedésnek. Sokak számára világos, hogy Simionéknak nem a rendszerrel akadt bajuk, csupán azzal, hogy nem ők működtetik…
Politikai kommentátorok közt konszenzus van abban is: Georgescu visszaléptetésének nettó nyertese Victor Ponta lesz – ha lesz… - akit azonban jelenleg csak 9 százalékon mért az idézett felmérés. Fel is háborodott ezen a volt szociáldemokrata miniszterelnök, manipulációval vádolva az AtlasIntelt az ő alacsony, és Simion meg Gavrila gyanúsan magas értékei miatt.
Annyi biztos, Ponta mindent (is) megtesz annak érdekében, hogy minél nagyobbat kanyarítson magának a Georgescu-táborból. Kezdte nyilván azzal, ami a leginkább kéznél volt: velünk, magyarokkal. Olyasmiket nyilatkozik, hogy nem ismerjünk az orrunk hosszát. Az RMDSZ megkapta a pénzügyminisztériumot, ő javasolta a közös jelölte személyét, most meg noszogatja Bolojant, hogy kit nevezzen ki a SRI élére… nehogy már az RMDSZ mondja meg, mi történjék az országban, meg kell mutatni nekik, hol a helyük! – mondta a rá jellemző “kisfiús” pimaszsággal, ami valahogy nincs összhangban a mostanra már ősz halántékkal, amihez sajnos több bölcsesség azért nem nagyon társul.
Persze, értjük a késztetést. A függetlenként induló Pontának semmi sem drága tíz év után, dupla vagy semmi alapon igyekszik visszarobbanni a közéletbe. Segítségére van a Klaus Iohannis okozta mély csalódás is, amit igyekszik még azon melegében kihasználni: azzal vádolja a volt elnököt, hogy csak azért nyert ellenében 2014-ben, mert meglovagolta a Colectiv-tragédia kiváltotta országos méretű felháborodást, különben sehol sem lenne. (Iohannis közel 9 százalék előnnyel nyert a második fordulóban.)
Elemzők szerint Pontának ugyanakkor minden esélye megvan arra, hogy ne csak a szélsőjobbról gyűjtsön be szavazatokat, hanem balról is. Bár a PSD-tábor meglehetősen pragmatikus, amikor az érdekeiről van szó, létezik egy réteg, amelyik, úgy tűnik, nem hajlandó beletörődni abba, hogy nem saját elnökjelölttel indul a választáson. Ezek aztán inkább a renegát Pontára szavaznának, mint a liberális Crin Antonescura.
Van-e egyáltalán visszaút a politikába? – merül fel Ponta esetében is a kérdés. Lám, Mircea Geoanănak nem jött be a számítása, még a magas NATO-tisztség presztízse sem volt elég ehhez. Ponta, a román politika kissé megtrottyosodott egykori fenegyereke most mégis megpróbálja. Idő és egyebek híján sajnos a rövid, de biztos utat választja. A gyűlölködését.
