Az eseményekről sok szakértő mondott véleményt. Az egyik fő tanulsága a történetnek az, hogy a közösségi média használata sajnos nem jelent garanciát arra, hogy a társadalom felvilágosultabb, jobb és tájékozottabb lesz. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy ezek a vadonatúj tömegkommunikációs eszközök olyan hálózatokat teremtenek, amelyekben valóban hatalmas potenciál rejlik arra, hogy tömegesen terjesszük a tudományt, a hasznos információkat, de sajnos ellenkező előjelű sötét célokra is fel lehet használni ugyanezeket az eszközöket, a digitális kultúra területén pedig igen el vagyunk maradva.
Ilyen körülmények között nem csoda, hogy az emberek tömegei inkább a manipuláció számos kísérletének vannak kitéve, és gyakorlott médiafogyasztási ismeretek hiányában a mai ember könnyen a közösségi oldalakon terjesztett propagandák áldozatává válik. Áldozatok voltak a gyergyóiak, akik bedőltek a migránsokkal való riogatásnak, áldozatok azok a románok is, akik azonnal, zsigerből magyarellenes lincshangulatot gerjesztettek a közösségi oldalakon kihasználva azt, hogy a ditrói közösség a székelyföldi tömbmagyarság része.
Mentséget nem kell keresni sem egyik, sem másik oldalnak, inkább szembe kell nézni azzal, hogy ma, amikor a médiafogyasztásunk felületessé vált, hiszen megelégszünk hírtelevíziók szalagcímeivel, vagy az elektronikus média címeinek gyors átböngészésével, nem vagyunk felvértezve kellően arra, hogy kiszűrjük a hamis és komoly, megfontolandó információkat. Arra sem vagyunk képesek, hogy letisztítsuk a ránk zúduló hírözönt azoktól az érzelmi és ideológiai sallangoktól, amelyek elsősorban nem értelmünkre, hanem érzelmeinkre hatnak. A manipulátoroknak elsősorban az a céljuk, hogy felkorbácsolják érzelmeinket.
Ma kiment már a divatból az értelemre hatni, a többség elfogadta, hogy az igazán menő kommunikáció az, amikor pusztán az érzelmekre apellálunk. A ditrói jelenség okai sokrétűek, születtek ezzel kapcsolatban figyelemre méltó szakértői vélemények és publicisztikák. A jelenség mögött az a sajnálatos tény figyelhető meg, hogy médiafogyasztókként elfelejtünk emberként gondolkodni, empátiával másokra tekinteni, ehelyett hagyjuk, hogy a különböző ideológiai szűrők ránk telepedjenek és észrevétlenül is azokon keresztül szemléljük a világot. A nacionalizmus, az idegengyűlölet, a rasszizmus is lényegében ideológiák, és azzal is tisztában kell lenni, hogy ezek egyik vagy a másik oldalára való helyezkedés önmagában nem jelent még pozitívumot. Ugyanis sajnos azok, akik lépten-nyomon rasszizmust és idegengyűlöletet kiáltanak, szintén nem mentesek az ideológiák szerinti szemléletmódtól, és ez a fajta árnyalatlan vádaskodás sem vezet sehova.
Látni kell azt, hogy a ditróiaknak olyan indokolt vagy indokolatlan félelmeik és kudarcaik voltak, amelyek mind hozzájárultak az érzelmek felkorbácsolásához. Ezekkel az érzelmekkel is valamit kezdeni kellene, jó lenne mielőbb viszonyulni hozzájuk, hogy legközelebb ne robbanhasson ki ilyen konfliktus, amelyben összetévesztjük a vendégmunkásokat a migránsokkal. Sokkal több keresztényi alázatra és hitre van szükség ahhoz, hogy ne hagyjuk félelmeinket felülkerekedni. Ez utóbbiak keveredése az ideológiai indíttatású manipulációval valóságos bombákat jelentenek a társadalomban.
Arra kell törekednie mindenkinek, hogy ügyek, ideológiák, folyamatok helyett elsősorban embereket lásson, őket tartsuk szem előtt, az ő problémáikon, nehézségeiken és félelmeiken próbáljunk enyhíteni, és csak ez után kezdjük el ideológiai szempontok szerint keretezgetni a valóságot. Mert a legfontosabb keresztényi parancs, a szeretet alapján mind a ditrói vendégmunkásokat ellenzők, mind a vendégmunkások egyforma értékes emberek.
