A Román Labdarúgó Szövetség (FRF) fegyelmi bizottsága viszonylag hamar meg is hozta döntését az ügyben, a konstancai klubot szurkolóinak magatartása miatt tízezer lejre büntette.
Azóta számolok tízig. Azt mondják, ez jót tesz, pedig nem vagyok hirtelen haragú. De azért biztos, ami biztos: lassan számolok.
Tízig számolok így, csigalassúsággal azért is, hogy hátha addig jön valamiféle fellebbezés az ítéletre, valamelyik érintett klubtól, valamelyik jogvédő vagy érdekképviseleti szervezettől, bárkitől – bár azt hiszem, elég rövid azoknak a névsora, akik a szakszövetség szabályzata értelmében megfellebbezhetnek egy fegyelmi döntést (mely esetben még várnom kellene a végkifejletre s így e cikk megírásával is).
Számolom továbbá azt is, hogy mit is jelent ez a tízezer lejes büntetés a tengerparti alakulatnak. Megnéztem, mérvadó külföldi szakportálok szerint a Farul jelenlegi játékoskerete több, mint 13 millió eurót ér, ennélfogva több tízezer eurókban mérendő például a játékosok havi fizetése is. Szóval ilyen vonatkozásban ez a 10 ezer lej valami aprópénz, olyan, mint a bevásárlóközpontban a pénztárnál visszakapott 1 banis: az ember rá se néz.
Jó kis elrettentő büntetés, nem mondom… Huszárvágásos megoldás, hiszen van is, meg nincs. A szakszövetség mosta kezeit, senki nem mondhatja, hogy a történtek nem maradtak büntetlenül, s a klubot sem érte érvágás.
Apropó klub: érdemes megjegyezni, hogy a klubtulajdonos és egyben vezetőedző Gheorghe Hagi is kisebbségi (aromán, akárcsak Simona Halep), s az együttes kapusa, Tordai Árpád Örs György pedig marosvásárhelyi magyar. Különösen ez utóbbi esetében lett volna érdekes, ha a szurkolók skandálására hallgatva otthagyja üresen kapuját, és indul is kifelé az országból… De azért Haginak, a Kárpátok Maradonájának is vélhetően kellene, hogy legyen annyi tisztelete saját csapata szurkolói előtt – s kisebbségiként annyi becsülete –, hogy odaszól: hallgassatok, te! Vagy annyi jóérzése, hogy utána a klub elnézést kér, vagy elhatárolódik ezektől a szurkolóktól.
Visszatérve Tordaira, a skandálás persze nem neki szólt, hanem a Sepsinek, de miután annak keretében is nagyítóval kell keresni a magyar labdarúgókat – bár a tulajdonos valóban erdélyi magyar –, sokkal inkább „átvitt értelemben” értendő az üzenet: az általa képviselt székelyföldi városnak, s vele együtt az egész erdélyi magyarságnak szólt. Legalábbis mi magunkra vettük, hiszen nem most találkozunk vele először.
Ilyenformán még érthetetlenebb a mindössze tízezer lejes pénzbírság, amelyhez még véletlenül sem járt kiegészítésként zártkapus eltiltás, vagy legalább azzal való fenyegetőzés a következő hasonló incidens esetében (nem mintha attól, hogy nem skandálnak ellenünk, jobban fogják szeretni a magyarokat). Tehát vagy a szakszövetség érti félre a történtek súlyosságát, s szinte természetesnek tekinti a hasonló szurkolói megnyilvánulásokat, vagy szándékosan megpróbálta szinte eltussolni a magyarellenes rigmusokat, nehogy nagyobb visszhangot váltson ki s még inkább híre menjen az esetnek. Vagy mi vagyunk túl érzékenyek, és reagáljuk túl az ügyet?
Arról, hogy a történetnek itt nincs vége, mindenesetre tegyünk le: a nemzetközi szövetség nem fog csak úgy magától vizsgálódni, hiszen hivatalból nem az ő hatásköre, ami a FRF háza táján történik. Ahhoz, hogy az UEFA idenézzen, sokkal súlyosabb incidens kell, és itt nem feltétlenül holmi verekedése gondolok – bár ki tudja… –, hanem például arra, hogy egy hasonló eset kapcsán a sértett fél egyszerűen levonul a pályáról. Vajon lesz erre mersze? Vagy, ha a játékvezető ilyen esetben lefújja a meccset – elviekben megtehetné. Vajon mi történt volna, ha a konstancai találkozót – az idei Európa-bajnokságon is szerepet kapó – nagykárolyi Kovács István játékvezető irányítja? Ő le merte volna fújni?
Nagyon sok kérdésem lenne még… Például: ezeket az úgynevezett szurkolókat, azaz huligánokat, valaki irányítja – például politikum –, vagy egyszerűen csak ennyire futja az agyműködésükből? Ha politikum, tényleg ennyire jól lehet népszerűségre szert tenni választói körökben még manapság is a magyarokkal való riogatással? Érdeke lehet tehát valakinek az etnikai alapú uszítás? Tényleg egyszerű emberi butaságból, a „hagyományok ápolásából” gyűlöli a magyarokat az a dobrudzsai román, aki vélhetően életében nem találkozott magyarral? Vagy lehet, hogy csak a „keménymag” – amelyből minden focicsapatnak (és nemcsak) van egy kirakatba nem való gyűjteménye – hozza ilyenkor a formáját, s direkt keresi a balhét? Vajon az ilyen kiszállások esetében is el kellene énekelni a székely himnuszt, vagy az uszítás, olaj a tűzre? Vajon mi, magyarok, avagy éppen erdélyi magyarok, jobbak vagyunk-e a Deákné vásznánál, nem-e cigányozunk, oláhozunk, szlovákozunk, anyázunk mi is, csak esetleg kicsit halkabban vagy magunkban?
De legfőképp az érdekel, hogy mi, egyszerű erdélyi magyarok, tehetünk-e valamit, amikor legközelebb kitessékelnek az országból?
Vagy csak számoljunk el tízig?
