November elsején gyertyát gyújtunk, megemlékezünk eltávozott szeretteinkről. Az emlékek ilyenkor élesebbekké, hangosabbakká válnak, körbeölelik, behálózzák ezt az időszakot.
A most hozott desszertet az a román coliva ihlette, amelyet temetések alkalmával, torokban szoktak kínálni. Szégyenszemre mostanáig nem hallottam róla, pedig több mint fél évszázada élek román barátok mellett, erről a hagyományos, az ortodox szertartáshoz szervesen hozzátartozó desszerttel két héttel ezelőtt találkoztam először.
A világhálón jött szembe velem egy cikk, amely erről szólt, így rögtön utánanéztem, hogyan készítik. Nagyon megtetszett, nem volt kérdés számomra, hogy a saját változatomat napokon belül el fogom készíteni. Más formát adtam neki, a hagyományos ortodox kereszt nem került rá, az ősz nevében karamellizált körtét készítettem mellé, ami tökéletesen illett hozzá.
Nagyon egyszerű, alig van szükség néhány hozzávalóra, nem is gondolnánk hogy mennyire finom. Csak akkor derül ki, ha elkészítjük.
Hozzávalók:
250 g árpagyöngy (vagy búzagyöngy)
150 g cukor
1 citrom reszelt héja
200 g darabokra vágott/darált dió
¼ só
2 tasak vaníliás cukor
2-3 csepp rumaroma
A karamellizált körtéhez:
4 körte
100 ml fehér bor
100 ml víz
1 csipet só
1 citrom
½ kk. fahéj
½ kk. mézeskalácsfűszer
1 ek. vaj
80 g cukor
Elkészítés:
Az árpagyöngyöt alaposan megmosom, hozzáadom a sót, majd három egységnyi (750 ml) vízben alacsony lángon főzni kezdem. A közben keletkezett habot néha leszedem róla. Alacsony lángon, félig lefedve addig főzöm, míg a vizet szinte teljesen magába szívta. Ekkor elzárom, s miután egy kicsit kihűlt, lefedem, és legalább hat órára vagy akár egy éjszakára a hűtőbe teszem.
A teljes hűtés után, a tömbökbe ragadt kihűlt kását egy nagy edénybe borítom, kézzel vagy kanállal széttördelem, s a cukorral, citromhéjjal, dióval, vaníliával, rummal és még egy csipet sóval ízesítem. Annak ellenére, hogy első látásra úgy tűnik, túl sok só kerül bele, szükség van rá, mert nélküle erős hiányérzetünk lesz, ugyanis a só kiemeli, és kerekké teszi az ízeket.
Ízesítés után tortaformába teszem (ehhez a mennyiséghez egy 20 cm-es átmérőjű formát használok, amelynek az aljára sütőpapírt teszek), alaposan belenyomkodom, és pár órára (legkevesebb hat) hűtőbe teszem. Erre a pihentetésre két okból is szükség van: ez alatt érnek össze az ízek, és dermed meg, hogy majd a formából kivéve szeletelni lehessen. Míg a torta pihen, elkészítem a karamellizált körtét.
A cukrot a magas falú edényben gesztenyeszínűre karamellizálom, majd beleteszem a megpucolt, magháztól megtisztított, felezett körtéket a magházas felükkel lefelé, és egy percig pirítom a karamellben. Felöntöm fehérborral, vízzel, a fűszerekkel, valamint a citrom reszelt héjával és kifacsart levével alacsony lángon megpárolom. A végén hozzáadom a vajat, óvatosan elkeverem, és ebben a lében hagyom a körtéket kihűlni.
Dermedés után a tortát kiveszem a hűtőből, díszesebb tányérra borítom, a kapcsos szélét és a forma alját leemelem róla. Darált dióval és mandulaliszttel díszítem, de erre a célra lehet darabosabb dióbelet, csokoládét, kakaót vagy akár színes cukorkát is használni. Karamellizált körtével kínálom.
Ez a desszert kéri a gyümölcsöt, ha nem akarunk a karamellizált körtével bíbelődni, akkor rumba áztatott mazsolát adjuk a tésztához még formázás előtt.
Roppant egyszerű torta, elrontani nem lehet, a pihentető időkkel kicsit elnyúlik az elkészítése, de állítom, megéri, ugyanis elképesztően finom. Az árpagyöngy, a dió, a rum tökéletes egységgé érik össze, az állaga pedig egyszerűen imádnivaló.
A feljegyzések arról tanúskodnak, hogy a coliva volt Elena Ceauşescu kedvenc desszertje, ő maga tanította meg a bejárónőjét, hogyan készítse el. Annak ellenére, hogy a kommunista vezér és hitvese nem tartották a vallásos ünnepeket, ezeken a kiemelt napokon mégis az ünnepekhez, alkalmakhoz kötődő ételeket fogyasztották.
