Diákélet és magyar jogi oktatás az egykori Bolyain

Film és könyv a Bolyai Tudományegyetemről, az anyanyelvű képzésről

Diákélet és magyar jogi oktatás az egykori Bolyain
A Sapientia EMTE kolozsvári karán filmvetítéssel és könyvbemutatóval idézték fel a kolozsvári magyar jogászképzést, pontosabban a második világháború után, 1945-ben létesített magyar tannyelvű Bolyai Tudományegyetemen zajlott magyar nyelvű képzést, hiszen az egyetemen Jog- és Közgazdaságtudományi Kar is létezett.

A Kolozsvári Magyar Napok Keretében pénteken megtartott rendezvény filmvetítéssel kezdődött, majd könyvbemutatóval folytatódott, amelyet a most megjelent kötet - Jogászképzés a Bolyai Tudományegyetemen (1945-1959) - szerzői, az egyetem oktatói, Kokoly Zsolt és Veress Emőd tartottak. A film egykori bolyais diákok elbeszéléseire épül, az emlékeikből rajzolódik ki a több mint hatvan évvel ezelőtti oktatás, diákélet, a szakmába való beilleszkedés, az akkori rendszer működési mechanizmusa. A rendezvényen is részt vettek az egykori magyar tannyelvű egyetemen végzettek közül páran, akik saját tapasztalatukra alapozott következtetéssel álltak ki az anyanyelvű jogászképzés fontossága, és természetesen a szakma alapos román nyelvű elsajátítása mellett. 

Jogászképzés a Bolyai Tudományegyetememen 1945–1959 között     

Régi adósságot törleszt a most megjelent könyv (Veress Emőd – Kokoly Zsolt: Jogászképzés a Bolyai Tudományegyetememen 1945–1959. Sapientia EMTE – Forum Iuris, Kolozsvár, 2016). A háromszáz oldalas kötet a kolozsvári magyar nyelvű jogászképzés egy kulcsfontosságú korszakára összpontosít és az 1945–1959 közötti, a Bolyai Tudományegyetem Jog- és Közgazdaságtudományi Karán zajló oktatói és tudományos tevékenység feltárására vállalkozik. Rendhagyó módon, ennek a másfél évtizednek a történetét két módszerrel kívántuk megragadni: egyrészt hagyományos levéltári és könyvtári kutatások, másrészt az egykori végzettekkel felvett, oral history jellegű interjúkészítés révén.

Az egykori Bolyai Tudományegyetemen zajló oktatás tudományterületek szerinti, monografikus feldolgozását a legtöbb diszciplína esetében az 1989 utáni kutatás prioritásnak tekintette, így sorra születtek a tanulmányok, monográfiák (pl. az orvostudományi képzés története, a kolozsvári matematikai iskola története, a történettudományi kutatások fejlődése, stb.), a jogtudományi képzés feltárása azonban mindmáig váratott magára. 1999-ben született egy vázlatos összefoglaló, Kerekes Jenő jogász, közgazdaságtudományi szakíró, a Bolyai Tudományegyetem Jog- és Közgazdaságtudományi Karának egykori oktatója tollából, ezt a pár oldalt leszámítva ellenben nem akadt „krónikása” a témának. Ez pedig a gyakorlatban oda vezetett, hogy jelenleg alig pár nevet tudunk felidézni az egykori oktatói közösségből, nem ismerjük a tanrendeket, a képzési program időbeli és tartalmi változásait, illetve a diákokra, későbbi életpályájukra vonatkozó ismereteink is hézagosak.

Ilyen körülmények között kezdődött 2015 őszén a kutatómunka (levéltári alapkutatások), az egykori diákok felkeresése és az interjúk felvétele, és ennek a munkának az eredménye a most megjelenő kötet illetve egy dokumentumfilm. A kötet három részből épül fel: Veress Emőd bevezető-alapozó tanulmánya és Kokoly Zsolt monográfiája mellett kilenc (1945-1958 felvételt nyert) egykori diák visszaemlékezéseit is tartalmazza, olyan tematikus fejezetekbe rendezve, mint a felvételi, a tanári kar, az 1956-os forradalom vagy az 1959-es egyetemegyesítés megélése.

Fontos megjegyezni, hogy a kötet nem kíván idealizált képet festeni az egyetemről. Amint Veress Emőd bevezetőjéből is kiderül, Romániában 1945-től kezdődően totalitárius diktatúra épült ki, és „a jogi oktatásnak politikai céljai voltak: az új rendszer szellemében nevelt jogászokkal kellett lecserélni a régi »kádereket«, elsősorban a bírákat és ügyészeket. A polgári bírák és ügyészek egy letűnt kor maradványai voltak, akiket megbízhatatlanságuk végett le kellett váltani, félre kellett állítani, ki kellett zárni a rendszerből. Az új szellemben nevelt jogászi kör volt hivatott a szocialista törvénykezést megvalósítani, halálos ítéleteket kiszabni vagy koncepciós perekben ítélkezni.”

A Kokoly Zsolt által jegyzett Bolyais jogászképzés monográfiája elsősorban levéltári forrásokra építkezik, ezek nagy része pedig először kerül a nagyközönség elé – tekintve, hogy a Bolyai Tudományegyetem irattára csak az elmúlt években vált kutathatóvá a Román Országos Levéltár Kolozs Megyei Igazgatóságának kezelésében; emellett más levéltári gyűjtemények és személyi hagyatékok áttekintése is segítette az anyaggyűjtést. Az áttekintés kitér a Bolyai Tudományegyetem Jog- és Közgazdaságtudományi Karán zajló oktatói és tudományos munka személyi és anyagi feltételeire (az oktatói közösség felállása és fluktuációi, tudományos kutatás és tudománytermelés, a képzés időtartama, tanrendek, szakmai gyakorlat, a képzés székhelyei). Figyelmet érdemelnek azok a részek, ahol olyan aspektusok kerülnek bemutatásra, amelyek a Bolyai többi karától eltérően fejlődtek: így például az a folyamat, amikor 1945-ben két klasszikus, önálló tudományegyetemi karból (a Jog- és Államtudományi Karból, illetve a Közgazdaságtudományi Karból) egyetlen összevont, új kar jött létre, vagy az 1951-1953 közötti intézményi működést, amikor minisztériumi rendelettel szakította ki a Jog- és Közgazdaságtudományi Kart a Bolyai Tudományegyetem szerkezetéből, arra kényszerítve, hogy a V. Babes Tudományegyetemből hasonlóan leválasztott Jogtudományi Karával közösen próbáljon egyetemi rangjától megfosztva, főiskolai minőségben működni. A román tannyelvű egyetemmel, illetve a Kolozsvárott működő igazságszolgáltatási intézményekkel és a Kolozs Megyei Ügyvédi Kamarával való kapcsolat szintén külön fejezetben kerül tárgyalásra.

A kötet interjú-részében kilenc egykori diák idézi meg a kor hangulatát, a diktatúrát, az ifjúság örömeit, a Bolyai Tudományegyetem szellemiségét (ezt a célt szolgálja máskülönben a gazdag illusztrációs anyag is). Az egykori végzettek között, akik vállalták, hogy mesélnek egyetemi éveikről, található bíró, ügyész, ügyvéd, közjegyző, alkotmánybíró, miniszter; olyan egykori diák, aki az első, 1945-46-os tanévben rendkívüli hallgatóként nyert felvételt, illetve olyan is, aki 1957-ben volt elsőéves, így átélte az egyetemegyesítést és már a Babeş-Bolyai Tudományegyetemen fejezte be tanulmányait. Visszaemlékezéseiknek köszönhetően a kötet egy új, személyesebb, megélt történelem jellegű dimenzióval is gazdagodik.

A Bolyai Tudományegyetem kisugárzó ereje megkérdőjelezhetetlen, jogász végzettjei pedig a legutóbbi időkig az erdélyi magyarság egyik rendkívül fontos értelmiségi csoportját alkották. A Bolyai alumni egyszersmind az anyanyelvű oktatás hatékonyságáról is tanúskodnak, hiszen a legkülönbözőbb jogi pályákon nyújtottak kiemelkedő, a román nyelven végzett hallgatókhoz viszonyítva semmivel sem kisebb szakmai teljesítményt.

                                                                                                                                   Kokoly Zsolt adjunktus

                                                                             (Sapientia, Kolozsvári Kar, Jogtudományi Tanszék)

 

 

promedtudo2Hirdetés

Kapcsolódó cikkek

Én is végighallgattam az általam sokra becsült Romsics Ignác egyórás (bizonyos pontokon szinte már meghökkentő) interjúját a YouTube Heti válasz nevű portáljának hírcsatornáján (Túlment a hatalom minden elfogadható mértéken 2025. 06. 25). A jeles történész szenvedélyesen védelmezi az elégedetlenek vádjaival szemben a Magyar Tudományos Akadémia mai vezetését. Pedig minden épeszű ember tudja, hogy mi a tényleges helyzet.
Máskép(p)
Máskép(p)
Máskép(p)