Megnéztük Bernáth Szilárd Larry című filmjét
„A juhpásztorként tengődő 21 éves Ádám magának való vidéki fiú, aki szégyelli dadogását. Feszült, mégis meghitt hidegségben él egykor erőszakos, mára a vallásban menedéket lelt és megszelídült édesapjával. Ádám egészen addig nem találja a helyét, amíg rá nem ébred, hogy a rapzene segítségével – Larry művésznéven – kifejezheti magát, és szembenézhet a tehetetlenségből fakadó frusztrációival. Explicit, dühtől fűtött szövegeire felfigyelnek a helyi fiatalok, majd a neten váratlan mértékű népszerűségre tesz szert. Országos tehetségkutató lehet számára a kitörési lehetőség, ám ehhez előbb kezébe kell vennie a saját élete feletti irányítást” – olvasható a film szinopszisában, ehhez pedig két megjegyzést fűznék hozzá rögtön itt az elején: az apával kapcsolatban megszelídülés helyett sokkal inkább erőltetett önjavításnak vagyunk szemtanúi, Larrynek pedig nem csupán a tehetetlenségből fakadó frusztrációival kell szembenéznie, hanem anyja elvesztésének és apja által elszenvedett bántalmazásának traumájával is. Innen indul a történet, amelyet az alkotók ritkán látott egyszerűséggel, természetességgel, nyers realitással visznek vászonra, a dadogás pedig a személyes megpróbáltatások kivetülésén túl általános társadalomszimbólummá is válik.
Jelenet a filmből a főszerepet alakítő Vilmányi Benettel. Fotó forrása: port.hu
Serranóból Larry
Ahogy az a vetítést követő közönségtalálkozó kezdetén kiderült: a filmet valós események inspirálták, egészen pontosan a Serrano művésznevű kazincbarcikai rapper története, aki 2015-ös online tehetségkutatóban tűnt fel. Bernáth Szilárd rendező elmondta: szerette volna, hogy a film címe a főszereplő művészneve legyen, de nem akarták az eredeti nevet használni. „A forgatókönyv fejlesztésének időszakában mindig nagyon nyomasztó érzés, amikor nincs semmi más veled szemben, csak a fehér lap, ilyenkor az ember próbál különféle inspirációs közegeket keresni. Azon gondolkodtam, hogy miért válik Kelet-Magyarországon sok nehéz sorsú fiatal számára olyan fontossá a drog, aztán rátaláltam a fotósorozatra, amely nyolcvanas évek végi, kilencvenes évek eleji heroinista New York-i fiatalokról szól, a fotóst pedig Larry Clarknak hívták – azt gondoltam, ennél tökéletesebb név nem kell” – mesélte a közönségtalálkozón a rendező.
Farkas Boglárka Angéla a folytatásban arra volt kíváncsi, hogyan jött a filmbe a dadogás motívuma, hiszen az alkotást inspiráló Serrano a való életben nem beszédhibás. Bernáth Szilárd úgy fogalmazott, próbálta megkeresni azt a drámai magot, amely képes összefogni a történetet. „A film főként traumafeldolgozásról szól, és rájöttem, hogy a traumáról könnyű beszélni regényben vagy versben, filmben viszont nagyon nehéz, mert az fiktív és tiszta fizikai nyelv. Attól, hogy azt kérem a főszereplőtől, érezze magát rosszul vagy jelenítse meg a traumát, még nem feltétlenül fog felkerülni a trauma a vászonra” – tette hozzá a rendező, kiemelve: ezen a ponton talált rá a dadogás motívumára. „Ezt a fajta artikulációs problémát – az esetek nagy részében – valamilyen trauma váltja ki. Ilyen módon mindig, amikor Benett karaktere megszólal a filmben, tulajdonképpen nemcsak ő szólal meg, hanem a film drámai középpontja és a leglényegibb probléma is” – fogalmazott.
Vilmányi Benett (Ádám – Larry) és Thuróczy Szabolcs (apa) – jelenet a filmből. Fotó forrása: port.hu
Bernáth Szilárd kiemelte: a főszereplő számára létkérdéssé válik a rap és a hip-hop, ilyen értelemben pedig maga a művészet és az önkifejezés, hiszen ez az egyetlen út, amely által meg tudja fogalmazni vágyát az apjával és a többségi társadalommal szemben. „Onnantól, hogy eldőlt, ez a film egy erősen beszédhibás srác felnövéstörténete lesz, illetve annak elmesélése, hogyan próbál megküzdeni a traumáival, valahogy minden építőkocka a helyére került. Innentől kezdve ebből építettük fel a főszereplő karaktert, a filmnyelvet, a vágás- és felvételtechnikát, valamint a tört ritmusú zenei műfajt, amelyben Larry alkot, illetve a film kísérőzenéjének furcsán akadozó lüktetését is. Végső soron minden ebből a dadogásmotívumból alakult ki” – részletezte a rendező.
Farkas Boglárka Angéla kiemelte: Vilmányi Benett profi színész és iszonyatos nagy kihívás lehetett számára megtanulni dadogni. „A családtagjaim között van dadogó, és azt kell hogy mondjam: nagyon hitelesen eleveníted meg. Hogyan tanultál meg dadogni?” – szegezte a kérdést a filmkritikus a színésznek, aki elmondta: a folyamatnak két része van, az egyik a lelki, a másik a technikai. „Utóbbi tornagyakorlat, amelyet logopédus segítségével sikerült elsajátítani. A szellemivel pedig az van, hogy a magyar ember dadog, makog, nem tud rendesen beszélni – amúgy én sem” – jegyezte meg a dadogásmotívummal kapcsolatban Vilmányi Benett. Hozzátette: Magyarországon a politikai szféra képviselői is rájátszanak arra, hogy kevesen ismerik átfogóan saját nyelvüket, a fogalmak könnyen keverednek, ráadásul az iskolákban is bevett tendencia, hogy ha a diák nem tudja megfogalmazni a gondolatait, nem tudja megfelelően kifejezni magát, akkor jön az „ülj le, egyes”. Ezt szívjuk magunkba kiskorunktól, hogy nem tudunk beszélni, pedig nagyon kevés dologra lehet büszkének lenni magyarként, és az egyik ilyen a nyelvünk – fogalmazott, majd hozzátette: „Szóval, ha lebontjuk a problémát a gyökeréig, akkor nagyon jó szimbólum, metafora, hogy én vagyok a csávó, aki nem tud beszélni.”
„Ettől sem leszek ép...” – jelenet a filmből. Fotó forrása: port.hu
A filmbeli karaktereket Vilmányi Benetten, Thuróczy Szabolcson (apa) és Szandtner Annán (az apa élettársa), illetve a tehetségkutató zsűritagjain – Borbély Alexandrán, Puzsér Róberten és Linczényi Márkón – kívül amatőr színészek formálják meg, többnyire saját magukat játszva. Az ezzel kapcsolatos közönségből érkező kérdésre válaszolva a rendező kifejtette: „Fontos része volt ebben a döntésben annak, hogy húszas éveimben az olasz neorealizmus, aztán a magyar Budapesti Iskola, a dogmafilmek és a román új hullám, tehát a dokumentarizmus eszközeit használó irányzatok mentek legmélyebbre bennem.” Bernáth Szilárd szerint a filmalkotók egyik legnagyobb kihívása, hogy hogyan kerüljék ki a mesterséges jelenléteket, illetve ezzel egy időben hogyan hozzanak létre valódi jelenléteket az emberek közötti kapcsolatokban. „Az volt a feladat, hogy úgy tudjuk provokálni egymást és a szereplőket, hogy ne maradjon mesterséges pillanat, hogy mindegyik forgatási napból csavarjuk ki az igazi, életszerű helyzeteket. Ennek szerintem jó módszere az, ha a kevert casting valósul meg a vásznon. Ebben a szituációban ugyanis az amatőr biztonságban érezheti magát a gyakorlott színész mellett játék közben, a színész pedig az atipikus szituáció miatt felszabadul, és talán jobban is élvezi a forgatáson adódó helyzeteket” – fogalmazott a rendező.
A kulcs a dadogás
Szintén a közönségből érkezett a vágásra vonatkozó kérdés is, amellyel kapcsolatban Bernáth Szilárd elmondta: a kulcs itt is a dadogás volt. Sokáig keresték Hartung Dávid operatőrrel a Larry megfelelő formanyelvét, kutakodva a magyar és európai filmtörténet referenciái között, de minden megoldást erőltetettnek éreztek. Felötlött bennük a kérdés, hogyan lehetne a dadogást lefordítani filmre. „A dadogás gyakorlatilag tiszta mondat bent a fejben, amely az artikulációnál roncsolódik, akadozik, bizonyos szavak, szótagok ismétlésre, átugrásra kerülnek. Úgyhogy az volt a feladat, hogy ebből gyártsunk filmnyelvet. Végül az lett a megfejtés, hogy hosszú, néha 5-8 perces snitteket vettünk fel, ezeket pedig utólag ugrattuk meg vágással. A fejünkben az a szinte matematikai képlet állt össze, hogy a filmnyelv egészen a végéig, a történet csúcspontjáig – az utolsó fellépésig – provokálja a nézőt ezekkel a rossz vágásokkal, és ahogy végre sikerül megakadás nélkül előadni a dalt, úgy ez a dadogó formanyelv is feloldódik, a film vége pedig egyetlen nyolcperces beállítás, amelyben nincs vágás” – részletezte a rendező.
Bernáth Szilárd kiemelte: ez a megoldás azért is volt nagyon hálás, mert szükség szerint újra tudták írni a jeleneteket a vágóasztalon, nagyon sok felvételt éppen azért tudtak megmenteni, mert egyáltalán nem kellett követniük a vágás szabályait, sőt minél rosszabb volt a vágás, annál jobban passzolt a filmnyelvhez.
„Kényelmetlenül üldögél tovább a székében”
A filmbeli tehetségkutató zsűrijével kapcsolatban Bernáth Szilárd elmondta: „Azt akartam, hogy az amatőr szereplőkön túl olyan ismert magyar celebritások is játsszanak a filmben – saját nevükkel –, akik egyértelművé teszik, hogy mindez a mi Magyarországunkon játszódik napjainkban.”
A visszajelzések alapján sokan gondolják úgy, hogy a film meglehetősen ironikus a tehetségkutatók világával szemben és tulajdonképpen a zsűri szerepét is parodizálja. Mindez a rendező elmondása szerint nem volt direkt cél a forgatás során – bár megvan a maga véleménye a hasonló megmérettetésekről, később ki is fejtette: „Lélektelen embergyárak, amelyek legyártanak sorsokat, kihasználják, kizsigerelik őket, aztán eldobják mint a használt papírzsebkendőt.”
A film csúcspontja, a tehetségkutatón való fellépés és az azt követő értékelés abszurditása szimbóluma lehet ennek a teljes, marketingbuborékban érlelt show-műsor-világnak. Ehhez kapcsolódva Bernáth Szilárd elmondta: újratervezést követően a zsűritagok a saját véleményüket fogalmazták meg a forgatáson, azokat a gondolatokat, amelyek elsőre eszükbe jutottak Larry előadását hallgatva. „Ott és akkor tulajdonképpen nem tudtam velük nem egyetérteni, mert én sem hallgatnám vezetés közben, de a filmet egyben nézve mégis abszurdnak tűnik ez a jelenet. Arra jöttem rá: ha látnánk így egyben a tehetségkutatókat is, akkor önmagában az is ugyanilyen abszurd lenne. Az az érdekes, hogy amikor ott van ez a habos-babos marketingvilág, ahol a gondtalan fogyasztásról szól minden, és odakerül egy fiú, aki elmondja, hogy őt bántotta az apja – azzal nem lehet mit kezdeni, arra nem lehet mondani semmit. Ez a típusú szórakoztatóipari termék nem tud mit kezdeni ezzel a vallomással, csak kényelmetlenül üldögél tovább a székében” – fejtette ki a rendező.
Bernáth Szilárd és Vilmányi Benett Kolozsváron. Fotó forrása: a Larry című film hivatalos Facebook-oldala
A közönségtalálkozó zárásaként Vilmányi Benett elárulta: vannak még közös terveik a rendezővel, a Kolozsvár felé vezető vonatúton is éppen ezekről beszélgettek. A Larry című filmet mától, május 5-től számos romániai városban vetítik, többek között Kolozsváron is, a Győzelem és Művész mozikban.
Borítóképen Ádám – Larry – Vilmányi Benett, jelenet a filmből. Fotó forrása: port.hu.
