„Mindig keresésben vagyok, és mindig próbálok tudatosan körbenézni”

A vetítés előtt Zágoni Bálint elmondta, azért tartották kiemelten fontosnak, hogy A legjobb dolgokon bőgni kell című vígjátékot Romániában és ezen belül Kolozsváron is bemutassák, mert Cristina Groşan is „kicsit kolozsvári”, ugyanis négy évig tanult a BBTE filmszakán. A romániai forgalmazásért felelős Filmtett Egyesület vezetője kiemelte, az alkotás gyártásvezetőjének, Vodál Verának is van kolozsvári kötődése, közel 15 éve tagja a Filmtett csapatának.

A filmben a harmincéves Maja (Rainer-Micsinyei Nóra) és párja, Bence (Bányai Kelemen Barna) épp készülnek összeköltözni. Maja – akit leginkább az édesen zűrös és a gyermeklelkű jelzőkkel lehetne illetni – kissé kaotikus mindennapjaiban próbál felelős felnőtt módjára viselkedni – kisebb-nagyobb sikerrel. Egy este Maja rég nem látott távoli rokonánál, Irma néninél (Lőrinc Katalin) kénytelen aludni, de érkezésekor a konyhaasztalnál ülő idős asszony élettelen testének látványa fogadja. Maja a halottszállítókra várva egy teljes éjszakát tölt a lakásban hirtelen felbukkanó régi barátnőjével, Sárával (Huzella Júlia), közben pedig sok minden történik és változik. Beugrik Maja anyja (Hernádi Judit), Bence és még egy kedves lakatos srác is (Patkós Márton), abszurd, de közben teljesen életszerű, tipikusan „harmincas” szituációk követik egymást, Maja pedig egyik felismerésből a másikba csöppen és érzi, most kell eldöntenie, hogy a képzelt boldogságot vagy a valódit választja.

Jelenet a filmből Rainer-Micsinyei Nórával

A vetítést követő közönségtalálkozón Farkas Boglárka Filmtett-szerző kérdezte a meghívottakat, a közönségnek pedig László Noémi költő, műfordító tolmácsolta, igény szerint magyar, illetve román nyelven az elhangzottakat. A beszélgetés kezdetén a film alapötlete kapcsán a rendező elmondta: a forgatókönyvet a főszereplő Rainer-Micsinyei Nórával közösen írták abból az indíttatásból, hogy harmincasokként mindketten érezték már azt a bizonyos „le kell tenni valamit az asztalra”, illetve „fel kell mutatni valamit” jellegű nyomást, megfelelési kényszert, valamint az ebből adódó komikus, ironikus szituációk is mindkettejüknek ismerősek voltak. Cristina Groşan elmesélte, a film kerettörténete valós eseményeken alapul, ő ugyanis egyszer valóban egész éjszaka várta egy holttest mellett a temetkezési vállalat embereit.

Farkas Boglárka meglátása szerint a coming of age (felnőtté válás) filmekben a felnövés pillanata egyre inkább kitolódni látszik, Cristina Groşan alkotásában is ez az életkor már nyíltan kimondva a bűvös harmincas köré körvonalazódik. „Valahogy a saját generációmon is azt érzem, hogy el tudunk menni egy Erasmus-program keretében Varsóba, le tudjuk szervezni az utat, de néha nem tudjuk kivenni a saját buszbérletünket” – fogalmazott a későn vagy gyakran szakaszokban érkező felnőtté válás kapcsán Farkas Boglárka. Ehhez kapcsolódóan a film rendezője elmondta: a coming of age műfaj a megjelenése óta sokat változott, felnőttnek lenni most már egészen mást jelent. „A szüleink generációja teljesen más korban nőtt fel, mint mi, akiknek hozzájuk képest kifejezetten nagy szabadsága van, mégsem igazán tudjuk, mit kezdjünk vele” – fogalmazott.

„Mindig keresésben vagyok, és mindig próbálok tudatosan körbenézni, hogy mi az, ami engem tényleg érdekel” – emelte ki Cristina Groşan a pályáját érintő kérdés kapcsán, hozzátéve: ötlettől a filmig mindig nagyon sok idő szokott eltelni és ez így is van rendjén. Elmondta, A legjobb dolgokon bőgni kell című első nagyjátékfilmje alacsony költségvetésből (low-budget) valósult meg a Nemzeti Filmintézet Inkubátor Programjában, amelynek éppen az a lényege, hogy viszonylag kevés pénzből, kreativitás segítségével alkossanak az elsőfilmesek. „Picike büdzséből kihozni olyan filmet, ami, reméljük, látszólag nem kelti azt az érzést, hogy low-budget” – fogalmazott.

Jelenet a filmből Rainer-Micsinyei Nórával és Huzella Júliával

Vodál Vera gyártásvezető a beszélgetésen elmondta: a film forgatókönyvének költséghatékonysága és a szerencsés csillagállás eredménye, hogy az alkotás ilyen kevés pénzből, ilyen gördülékenyen létrejöhetett. Kiemelte, szerencsére már kialakult az a hagyomány az évek során, hogy a magyar filmesek két amerikai produkció között bevállalnak egy Inkubátor-filmet, nem számolva túl szigorúan a túlóráikat sem. Így, amint Vodál Vera fogalmazott, ilyen szempontból is szerencséjük volt, mert nem kellett választaniuk aközött, hogy éles lesz-e a kép vagy lesz-e elég lámpa, mindenki tudott kicsit engedni és pluszban hozzátenni a végeredményhez.

A közönségtalálkozón forgatással kapcsolatos kulisszatitkokra is fény derült, a rendező például elmesélte, a költségvetésből nem tudták volna megengedni maguknak, hogy hetekre kibéreljenek egy olyan lakást, amely ideális lett volna a filmbeli Irma néni otthonának, de szerencséjükre az egyik stábtag felajánlotta saját budapesti lakását, és még ki is költözött onnan két hétre, a forgatás idejére. Irma néni karakterével kapcsolatban is mondott érdekességet a rendező, aki az asztalra rogyott, mozdulatlanul fekvő hulla szerepére valaki olyat keresett, akinek élete a mozgás. A karaktert így végül Lőrinc Katalin táncművész, koreográfus formálta meg, aki szakmájából adódóan órákon át tudott mozdulatlanul feküdni, eközben lassan és a kamera számára észrevétlenül lélegezni, valamint meg tudta jegyezni és szüneteket követően újra felvenni ugyanazt a testtartást, hat napon át – mesélte a rendező.

Maja édesanyját a történetben Hernádi Judit alakítja, akit a közönség több mint tíz éve nem láthatott filmes szerepben. Ehhez kapcsolódóan Cristina Groşan elmondta: bár ismerte korábban is, nem volt tisztában azzal, hogy Hernádi Judit gyakorlatilag élő legenda és kultikusnak számító színésznő a magyar film- és színházvilágban, mindez pedig végső soron előnyére vált, mert kevesebb szorongással kérhette fel a szerepre, amelyre végül Hernádi igent is mondott.

Jelenet a filmből Hernádi Judittal

„Az utóbbi évek egyik legjobb magyar filmcíme” – így jellemezte az alkotás címét Farkas Boglárka, a történetével kapcsolatban pedig a rendező elmondta: amikor elmesélte nagyjátékfilmje főszereplőjének és társ-forgatókönyvírójának, hogy egy alkalommal elsírta magát egy kisfilmjére kapott elismerő visszajelzés miatt, Rainer-Micsinyei Nóra azt mondta, hogy „hát persze, mert a legjobb dolgokon bőgni kell”. „Én pedig azt mondtam, hogy jó, akkor legyen ez a filmcímünk, mert tökéletesen benne van a történet öniróniája és álláspontja” – jegyezte meg Cristina Groşan.

Egy közönségből érkező kérdésre, amely arra vonatkozott, hogyan kötött ki Magyarországon, a kétnyelvű családban született rendező elmesélte: kolozsvári tanulmányait követően Erasmus-programmal került először Isztambulba, majd a mesterképzést már Magyarországon kezdte el és tíz éve ott él. „Magyarországon én vagyok a román és Romániában én vagyok a magyar” – fogalmazott ezzel kapcsolatban.

Arra vonatkozóan, hogy mi a véleménye a „női rendező” fogalmáról, Cristina Groşan elmondta: a szakmáját tekintve nincs kifejezetten női küldetése, egyszerűen csak filmeket akar készíteni, de néha bizony nőként akadályba ütközik és meg kell győznie néhány stábtagot, hogy nem kell várni a rendezőre, mert itt áll előttük. Kiemelte, ezek a dolgok jól tükrözik azt a fajta megkülönböztetést, hogy az emberek többsége egy rendezőt csak ötven pluszos fehér férfiként tud elképzelni. Vodál Vera hozzáfűzte: bár olyan megkülönböztető fogalom sem igazán létezik, hogy női gyártásvezető, azért ebben a szintén férfiasnak mondható szakmában is nehezebb nőként érvényesülni és stábot irányítani.

A legjobb dolgokon bőgni kell című vígjátékot több alkalommal is megtekinthetik még az érdeklődők a Győzelem moziban: január 29-én, szombat este hattól, 30-án, vasárnap este nyolctól, 31-én, hétfő délután háromtól, február elsején, kedden 17.30-tól, valamint február 3-án, csütörtökön 15.15-től is látható Kolozsváron.

(Borítókép: Vodál Vera és Cristina Groşan a kolozsvári díszbemutatón. Fotó: Márkos Tamás)