Valentin Silvestrov (1935–) ukrán zeneszerző Stille Musik (Csendes zene) című vonóskari művét Gabriel Bebeşelea karmester az egy éve tomboló-romboló ukrajnai háború évfordulójára tűzte műsorra. Silvestrov széles ívű „csendes zenéjének” vigasztaló, szép dallamai nyugalmat és lelki békét árasztanak.
Erich Wolfgang Korngold (1897–1957) a 20. századi hollywoodi filmgyártás kiemelkedő tehetségű, két Oscar-díjas zeneszerzője volt, ő komponálta többek között a Blood kapitány, a Robin Hood, a Koldus és királyfi (1937), a Hét tenger ördöge és a Kings Row című filmek zenéjét. Filmzenéit, amelyeket „ének nélküli operaként” jellemzett, a mindenkori hollywoodi filmzenei stílus előremutató alapkövének tekintjük. Mahler zseninek nevezte őt. Klasszikus műveiben is fel-felbukkannak saját filmzenéinek témái, amelyhez a Warner Bros. filmgyár megkötött szerződésük értelmében ragaszkodott is. Korngold a D-dúr hegedűversenyt Alma Mahlernek, a zeneszerző özvegyének ajánlotta. A bemutatóra 1947-ben került sor Jascha Heifetz legendás előadásában, a St. Louis-i zenekar kíséretével, hatalmas sikerrel. A háromtételes versenyművet Korngold saját filmjeinek témáira építette: az első tétel kezdőtémájának forrása az 1937-ben készült Another Down (Másik hajnal) című film főcímzenéje, második témáját a Juarez (1939) című fekete-fehér történelmi filmhez komponált zenéjéből kölcsönözte, a harmadik tételben pedig a Koldus és királyfi egyik témáját idézte. Hangulatos, jó muzsika! Kocsis Tamás a hegedűverseny nagy ívű, filmzenei hatásoktól ragyogó, technikailag számtalan buktatót rejtő virtuóz szólamát könnyed eleganciával szólaltatta meg, akár a westernfilmek hangulatát varázsolta vissza, akár a Star Wars zenéjét megelőlegező hangzatok fantasztikus-fenséges pillanatait élte. Az érzelmi crescendókkal felépített csúcspontok és szelíd feloldások között a bársonyos hangszínnel, bensőségesen „elénekelt” lírai pillanatok megnyugvásszigetet képeztek, a finálé táncos-robbanó energiáját az utolsó hangokra összpontosította. Korngold concertója nehéz, de hálás feladat elé állít szólistát és zenekart egyaránt. Lám, ha jó az együttműködés, megszületik az összhang és a siker is! Kocsis Tamás nem sokáig kérette magát, ráadásként Eugène-Auguste Ysaÿe – Bachtól kölcsönzött idézetre és a Dies irae középkori szekvencia variációira épített – 2. Hegedűszonátájának Obsession című tételét tolmácsolta bravúros technikával.
Kocsis Tamás hegedűművész
Pjotr Iljics Csajkovszkij (1840–1893) a nagyzenekarra komponált Manfréd-szimfóniáját Balakirev ösztönzésére írta 1885-ben. Byron költeményéhez hasonlóan Csajkovszkij négytételes programszimfóniáját is a világfájdalom hatja át. A főszereplő Manfréd súlyos bűn terhe alatt vergődik, szenvedései elől a feledésben keres vigasztalást. A szimfónia első tételében Manfréd lelki gyötrődését a tömör zenekari hangzás, a lélekbe hasító, síró oboaszólók és a vonósokon felhangzó „jaj” motívumok fokozzák. A tétel lassú részében a dráma ellenpontjaként a lírikus dallamfolyondárból az imádott Astarte emléke villan elő, de csak néhány pillanatra, hogy azután Manfréd lelkén újból a letaglózó fájdalom uralkodjon el. A lassú második tételben a főhős a svájci Alpokban, a hegy tündéreitől reméli a megváltást. A hegyi vízesés szilaj tánca a lélek vergődésének tükre. A nosztalgikus emlékpillanatok és a messzeségben elillanó oroszos dallamvilágból született lírai gondolatok a tétel hangokba zárt szépségét, poézisét ecsetelik. De hiába a hegyek fölött megjelenő, reményt keltő szivárvány, a tündérek nem enyhítik Manfréd bánatát. Ringató oboaszóló indítja a harmadik tétel bágyadt napsugarú pasztorálját. A zenekar nyugodt hömpölygését a „bánatfelhők” meg-megszakítják, az idilli hangulatba vészjósló téma hasít bele, végül némi nyugalmat és derűt a hegyi lakók vigassága hoz. A finálé a szimfónia legdrámaibb tétele, amelyben Manfréd az alvilággal küzd meg. Észbontó bacchanalia veszi kezdetét, feltűnik Astarte szelleme, és megjósolja a hős halálát. A Manfréd-téma drámai erővel összegez, hiába minden küzdelem, a lelki gyötrődésekre megoldást csak a halál hozhat. Az éteri hárfa- és megható orgonahangok a hős halálát, félelmeinek legyőzését, lelkének megnyugvását hirdetik. Gabriel Bebeşelea vezényletével a zenekar Csajkovszkij Manfrédjának szenvedélyes lelki küzdelmét a drámai feszültségek és a lírai pillanatok színekben gazdag művészi tolmácsolásával lopta be a hallgatók szívébe.
Gabriel Bebeşelea karmester
Gabriel Bebeşelea vezényletével zenekar és szólista érzelmi hullámvasúton utaztatta a közönséget: volt meglepetésként tolmácsolt vonóskari „csendes” zene, volt filmzenét idéző virtuóz és éneklő lírai pillanatokban gazdag hegedűszó és volt drámai mélységekben tobzódó nagyzenekari szimfónia. A tavasz kezdetét köszöntő színes „zenecsokrot” a közönség percekig tartó tapssal és ovációval köszönte meg.
Fotók: Cristina Rădulescu
