Wolfgang Amadeus Mozart (1756–1791) Figaro házassága-nyitányának árnyalt színektől ragyogó optimizmusa, virtuóz sziporkái és a hangszerek közötti vidám párbeszédek már az első pillanatban mosolyt csaltak az arcokra. Mozart Don Giovanni című dramma giocoso, azaz játékos drámának nevezett operájából Leporello, a nőcsábász címszereplő szolgájának mókás áriáját – Madamina, il catalogo è questo –, amelyben gazdája hódításainak hosszú számadatait sorolja, Adrian Sâmpetrean termet betöltő, szép, meleg tónusú hangjával magabiztosan, játékos-könnyedén, finom dinamikai árnyalatokkal játszadozva tolmácsolta.
Gioachino Rossini (1792–1868) Il Signor Bruschino (Bruschino úr) című egyfelvonásos operájának nyitánya ritkán hallható zenei csemege, amelynek zeneszövetét a virtuozitás és játékosság, a csúfondáros hangulatú oboa-, klarinét- és fagottszólók, valamint azok a fontoskodó meglepetéspillanatok teszik derűssé, amikor a vonósok ritmusra ütik a kottatartót. „Tutto è disposto… Aprite un po’quegli occhi” – hangzik el a recitativo és ária Mozart Figaro házassága című operájából, amelyben Figaro elkeseredett, kiábrándult pillanatában a nők állhatatlanságáról énekel. Adrian Sâmpetrean a hullámzó érzelmeket gazdag színskálával érzékeltette.
Rossini Hamupipőke című nyitányában a drámai alaphangulatú együttesből szép dallamú klarinétszóló, majd a fagottal és oboával folytatott dialógus emelkedik ki, miközben a szárnyaló, felpörgetett tempó a mesevilág változó érzés- és hangulatvilágát tükrözi. A meseopera virtuóz elemektől csillogó hangszernehézségű Là del ciel nell’arcano profondo áriáját Sâmpetrean játszi könnyedséggel, a drámai és lírai kontrasztok szépségével szólaltatta meg.
Vincenzo Bellini (1801–1835) Rossini és Donizetti mellett a bel canto meghatározó alakja. Művészetére alapvetően a romantikus dallamok szépsége jellemző, amelyről Wagner így nyilatkozott: „Mind csupa szív, szavakba öntve.” Bellini Norma című operájával átütő sikert aratott, a premiert követő kritika elismerően méltatta, Rossini után pedig a legnagyobb olasz zeneszerzőnek tartották. A Norma nyitányának drámai vívódásokkal teli vonós szövetét dallamos fúvós frázisok és dialógusok tarkítják. Bellini Az alvajáró (La Sonnambula) című kétfelvonásos operájának Vi ravviso, o luoghi ameni című költői szépségű áriáját Adrian Sâmpetrean bensőséges lírai érzékenységgel szólaltatta meg, kár, hogy melegséggel telt szép hangját helyenként elnyomta a zenekar.
Giuseppe Verdi (1813–1901) Luisa Miller című operáját Schiller Ármány és szerelem című drámája alapján komponálta, a mű a zeneszerző sikeres középkorszakának kezdetét jelzi. Verdi a Luisa Miller nyitányának drámai szenvedélytől és gyönyörűséges lírai pillanatoktól fűtött zenei anyagát egyetlen témából bontja ki, amelynek áriaszerű, szélesen ívelő klarinétszólóját Adrian Băcan művészi tökéletességgel tolmácsolta. Verdi Ernani című négyfelvonásos operája fiatalkori szenvedélyes, színes alkotás, amelyet Victor Hugo Hernani című színműve alapján szerzett. Az opera lázadó-hazafias fordulatai, főleg az 1848-as forradalmat megelőzően, jelentős politikai színezetet (is) nyertek. Adrian Sâmpetrean előadásában Don Ruy de Silva spanyol főnemes Infelice! E tuo credevi című áriája drámai mélységgel, hősies erővel, bensőséges érzékenységgel csendült fel. A színvonalas produkciót a közönség kitartó tapsviharral köszöntötte, amire köszönőválaszként Mozart Don Giovannijának buborékkönnyed Pezsgő áriája hangzott el.
Tartalmas, szép este volt. A kiváló formában muzsikáló zenekarnak és meghívottjainak élménydús, művészi igényességgel, virtuóz csillogással, pezsgő humorral tolmácsolt évadzáró operaestje fergeteges sikert aratott, a közönség helyéről felpattanva percekig tapsolt, ünnepelt.
Borítókép: Adrian Sâmpetrean basszus és David Crescenzi karmester a közönség és a zenekar „ölelésében”. Fotó: Bogdan Meseșan
